Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám
„MORELIAI E Megalaku It a V íz gyűlj tő Szer Kétéves előkészítő munka után a mexikói Moreliában 1996. március 27-29. között megtartották a Vízgyűjtő Szervezetek Nemzetközi Hálózata (International Network of Basin Organisations) alakuló közgyűlését. A közgyűlés megrendezését a mexikói Comision Nációnál de Agua és egy területi vízgyűjtő tanács (Consejo de la Cuenca Lerma Chapala) vállalta el. Ernesto Zedillo, a Mexikói Egyesült Államok elnöke megnyitó beszédében történelmi eseményként, Rio és Dublin méltó folytatásaként értékelte a nemzetközi szervezet megalakulását. Az alakuló közgyűlésen 40 ország mintegy 180 szakértője vett részt, köztük a magyar vízügyi szolgálat képviselői is. A résztvevők közül 68 vízügyi szervezet vezetője a záró plenárison ünnepélyes körülmények között írta alá a tagsági nyilatkozatot. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság nevében dr. Varga Miklós főigazgató látta el kézjegyével az INBO célkitűzéseit ismertető Moreliai Nyilatkozat-ot, amit teljes terjedelmében ismertetünk a VÍZTÜKÖR olvasóival. A Moreliai Nyilatkozat fontossága az, hogy az ENSZ Környezetiigyi és Fejlesztési Konferenciájának (Rio de Janeiro), valamint a Nemzetközi Víz- és Környezetügyi Konferencia (Dublin) ajánlásainak végrehajtására konkrét intézkedéseket és közvetlen információcserét kezdeményez a vízgyűjtő elv figyelembevételével, az újonnan létrehozott Nemzetközi Hálózat keretei között. Vízgyűjtő Szervezetek Nemzetközi Hálózata “MORELIAI DEKLARÁCIÓ” 40 ország vízgazdálkodással foglalkozó kormányzati apparátusainak és a már meglévő vagy éppen létrehozandó vízgyűjtő szervezetek képviselői a két- és többoldalú együttműködésben érdekelt ügynökségekkel együtt, március 27-től 29-ig Moreliában (Mexikó) gyűltek öszsze az (INBO), a Vízgyűjtő Szervezetek Nemzetközi Hálózata Első, Általános Közgyűlésének keretében, abból a célból, hogy gondolkozzanak a legelfogadhatóbb eszközökről, amelyekkel elérhetik a szárazföldi édesvízkészletekkel való ésszerű, kiegyensúlyozott és átfogó gazdálkodást, továbbá, hogy biztosítsák az élet minőségét a bolygónkon és társadalmaink fenntartható gazdasági-társadalmi fejlődését. A delegátusok hangsúlyozták, hogy a megvizsgált kérdések összetettek és a válaszoknak egyszersmind lehetővé kell tenniük:- a természeti katasztrófák és az erózió, az árvizek és az aszályok kockázatának szabályozását, figyelembe véve a víz és a térség gazdálkodását,- a városi és a vidéki lakosság jó minőségű vízszükségleteinek kielégítését abból a célból, hogy javítsák a higiéniai, egészségügyi körülményeket és hogy megakadályozzák a betegségek kitörését,- elegendő élelmiszer biztosítását a mezőgazdasági területek lecsapolásának és öntözésének a fejlesztésével,- az ipar, az energiatermelés, az üdülési tevékenység összehangolt fejlesztését és egyes szektorokban az idegenforgalmat és a vízi úton történő szállítást,- minden fajta és eredetű szennyezés megelőzését és ellenőrzését abból a célból, hogy megőrizzük a vízi ökoszisztémát, különös tekintettel az állatvilág védelmére és az emberi fogyasztásra való haltenyésztésre, hogy biztosított legyen a különböző felhasználások követelményeinek való megfelelés és még általánosabban, a vízi környezet élővilága sokféleségének megőrzése. Nyilvánvaló, hogy ezeket a problémákat nem lehet többé ágazati vagy helyi alapon, ill. elkülönítetten kezelni, ténylegesen a megoldás az integrált megközelítés útján, a természeti környezet tiszteletben tartásával és egy fenntartható vízkészletgazdálkodás célul tűzésével valósulhat meg. Az Egyesült Nemzetek Kömyezetügyi és Fejlesztési Konferenciájának ajánlásaival összhangban, amelyet 1992. júniusában Rio de Janeiróban tartottak meg, továbbá az 1992. januárjában, Dublinban megtartott Nemzetközi Víz- és Kömyezetügyi Konferencia, majd az INBO, a Vízgyűjtő Szervezetek Nemzetközi Hálózata alakuló ülésének végső határozataival (1994. május, Aix-les-Bains, Franciaország) összhangban, a delegátusok kijelentették, hogy ezeknek az ambiciózus célkitűzéseknek elérésére és azoknak az egész világon történő végrehajtására a következő eljárásokat alkalmazzák, illetve hajlandók alkalmazni, megfelelő időben, tekintettel a szárazföldi édesvíz-készletekkel való gazdálkodásra:- integrált vízkészletgazdálkodás szervezéseit folyóvölgy szinten, amelynek célja a veszedelmes természeti kockázatok és katasztrófák megelőzése és a fenntartható gazdasági fejlődéssel, valamint a vízi környezet védelmével és helyreállításával kapcsolatos különféle felhasználások méltányos kielégítése,- pénzügyi rendszerek létrehozását, amelyek a “szennyező-felhasználó fizess” elven nyugszanak és azon a közös ügynek számító koncepción, amely hosszú távú fejlesztést, berendezéseket és védelmi programokat irányoz elő,- partneri kapcsolatok létrehozását, összefogva a nemzeti hatóságokat és le-4
