Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1-2. szám
megállapítására 1820. június 20-ra, a Tolna vármegyei kosbai pusztára, a herceg Eszterházy család tulajdonában lévő Miklósvárba gyűlést hívott össze és a Kapos szabályozása feladatait az ún. „miklósvári egyezmény”-ben határozták meg. A megbeszélésen jelent volt Török Ferenc, Sneman József földmérőkkel Beszédes József királyi igazgató vízimérnök is gondolkozott. E gyűlésen ismertették Beszédes József által készített terveket, amelyek herceg Eszterházy költségviselésével készültek. A Beszédes József-féle tervekben „egy szántó főcsatorna és a mellékvizek levezetésére több mellékcsatoma terveztetett...” A gyűlés a következő határozatokat hozta: 1. „a középső szárítócsatorna fog megásatni, a mellékvizeket azonban jogukban áll az érdekelteknek ... bevezetni és azokon malmokat állítani.” 2. „a Kapos vízén lévő gátak és malmok, nevezetesen a simontornyai, a pinczehelyi, görbői, dusi, berki-i és fészerlaki malmok, minthogy ezek károsak ... elvágandók...” 3. „... a szabályozásba a keczeli malomból felfelé a Kiskarpadig terjedő terület egyelőre be nem vonatik, mert ezen a vonalon a völgy igen szűk és a víznek elég esése van.” A továbbiakban rögzítik, hogy a folyamatban lévő dunai átmetszéseknél a Kapos rendezési munkáit figyelembe kell venni. (Feltételezhetően a mai Siótorkolatnál végzett munkákra gondoltak - A szerző megjegyzése.) A folyamatban lévő Sárvíz szabályozásánál a költségek egy részét a Kapos-szabályozás érdekeltjeinek kell viselni. A Kapos rendezésére 175.573,- Ft korona előirányzott költséget az érdekeltek között osztják fel, holdanként 6,5 koronánként számolva. Az érdekeltek a munkálatok irányításával Beszédes Józsefet kívánták megbízni. Az intézkedések zárópontjában a felügyelő bizottságra történt megállapodás. E határozat által tulajdonképpen megalakult az ország egyik legrégebbi vízszabályozási társulata. A munkák megkezdése előtt a „Sióvíz” szabályozásában a Sión lévő malmok küszöbeit kellett csökkenteni, részben megszüntetni, több ízben le kellett zárni a Balatont. 1825. évben lehetett a Kapos szabályozását megkezdeni, „a dolgok természetes rendje szerint alul vagyis Tolna vármegyébe”. A mederrendezési munkákat több éven át folyamatosan végezték, több esetben voltak pénzügyi problémák. 1829. évben érte el a munka Somogy vármegyét. Érdekes megemlíteni Somogy vármegye közgyűlésének határozatát: „... naponta 2000 ember dolgozzék, minden napszámos hat nap alatt két kubik öl földet tartozván kiásni, minden kubik ölért 24 garas napszám mellett. ” Somogy megyében is sok akadálya volt a munkának. Több esetben pénzügyi gondok, más esetekben műszaki problémák akadályozták a munkavégzést. Pl. 1883-ban a fészerlaki gát átvágása nyomán az úszóláp a kész medret betemette vagy 1834. évben a gátakkal elzárt víz oly bűzt fejtett ki, hogy a kubikosok csak bekötött szájjal és orral tudtak dolgozni. Minden probléma, nehézség mellett a munkálatokat 1835. július 18-án befejezték. Az összes költség az előirányzatot meghaladta, 536.503,- Ft-ba kerültek. Egy holdra 25 Ft jutott, ami az akkori birtokárak mellett 50 %-os beruházásnak felel meg. A felülvizsgálatot 1835. augusztus 9- 14. között megtartották és elhatározták, hogy a meder fenntartása érdekében állandó társasággá alakulnak. A gyűlésen megalakult tisztikar a következőkből állt: Elnök: Csapó Dániel, Tolna vármegye alispánja Alelnök:Czindery László, Somogy vármegye alispánja Tagok: gróf Zichy Edmund Fejér vármegyéből Magyari Kossá Sámuel Tolna vármegyéből Jeszenszky György Tolna vármegyéből Dőry Gábor Tolna vármegyéből Vizsolyi János Tolna vármegyéből Pribék Félix nagocsi prefektus Baranya vármegyéből Festetics Ágoston Somogy vármegyéből Krasznay Antal Somogy vármegyéből Pénztárnok: Simon Rudolf Mérnökök: Beszédes József Mészöly Károly Határozatot hoztak arról, „Hogy a part mindkét oldalán mindenütt 5 öl szélességű terület a fenntartás könnyebb eszközölhetése végett a csatomatesthez csatoltassék.” Meghatározták a vízrendőri feladatokat is. A Kapos rendezése, az adott időbeli gazdasági viszonyokat tekintve, rendkívüli volt, amely nyomán az ártéri földek értéke háromszorosára nőtt. A meder megóvása, a lefolyás megfelelő biztosítása a későbbiek során sok gondot okozott. Számos panasz hangzott el a kenderáztatók, a halászati művek által okozott rongálások, az állatcsordák betaposási kárai miatt. A Társulat megalakulásától folyamatosan működött 1835-től Csapó Dániel elnöksége alatt 1841-ig. 1841-1854-ig gróf Festetics Ágoston, majd Dőry Frigyes 1877-ig volt a Társulat vezetője. Az 1848-49-es szabadságharc utáni időben, a politikai viszonyok miatt, mint minden hasonló szervezet működése, nagyon meg volt szorítva, mindenütt politikai összeesküvést keresett a Bachrendszer, de minden nehézség ellenére a Társulat fennmaradt és az 1867-es kiegyezés után nem kellett az újjászervezés problémáival küzdeni. 1877-1880 között Dőry Frigyes fia, Dőry Dénes volt az elnök, majd 1880. március 24-től Dőry József a Társulatot Kaposcsatorna-Társaság néven vezette, a Társulat mérnöke Dobrovszky Kálmán volt. Hazánk 1100 éves történelmében, úgy gondolom, érdemes felidézni a meglévő emlékek alapján vízgazdálkodási tevékenységünk mintegy kettőszáz éves emlékeit. Az emlékek felidézése mellett számbavenni és felhasználni a mai életben is alkalmazható tapasztalatokat. Dr. Kaliczka László 33
