Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám
Rákhegyi Regionális Vízműrendszer átalakítása, fejlesztése------------------Előzmények A rákhegyi bauxitbányában 1988-ban fejeződött be a termelés. A térségben jelenleg csak a Bitó П. bánya üzemel. A korábban kiépült vízmentesítő rendszer vízellátási és bányászati célú közös működtetése a Rákhegyi II. vízakna közüzemi kezelésbe vételével megszűnt. Jelenleg a Dunántúli Regionális Vízművek Rt. működteti. Ez a vízbázis Székesfehérvár nagy részét és Kincsesbánya térségét ellátó regionális vízműrendszer fő vizkitermelő létesítménye, mely közel 150.000 ember ivóvízellátását biztosítja. A bányászati célból korábban kialakított vizszinttartás már nem szükséges, de az ivóvizellátási célú vízkiemelés miatt a fő karsztviztárolóban kialakult térségi depresszió változatlanul fennáll. Ha a kapcsolódó feltételrendszer biztosítva lenne, lehetőség nyílna a vízellátási igényekhez igazodó vízkiemelés bevezetésére. A most kiemelt mintegy 40-45 m3/p karsztvíz egy része vízellátási célt szolgál (20-25 m3/p), de ugyancsak 20-25 m3/p hasznosítatlanul a Gaja-patakba jut. (A Bitó П. bánya jelenleg kb. 25 m3/p bányavíz minőségű langyos karsztvizet emel.) Ajelenlegi mintegy 250 m emelőmagasságú és a fel nem használt víz kiemelése jelentős többletköltséggel jár. A vízaknába történő vízfelengedést a vízkiemelési költségek csökkentése és a vízkészletgazdálkodási szempontok egyaránt indokolják. A karsztvizszint felengedése az öregségek és felhagyott bányatérségek kartsztvizszint alá kerülése miatt már az első becslések szerint is jelentős vízminőségromlást fog okozni. Az 1996. májusában bekövetkezett havária jellegű vastartalom növekedése is arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízakna további működtetésének műszaki módjáról a döntést mielőbb meg kell hozni és az igényelt fejlesztéseket azonnal indítani szükséges. A vízellátás biztonsága érdekében körültekintő előkészítő munka szükséges a víztermelés csökkentése, a vízfelengedés végleges módjának meghatározására. Az ezzel kapcsolatos szakmai értékelések, vizsgálódások már 1988 óta a szakmai érdeklődés középpontjába kerültek. Összeállításunk célja a legújabb előkészítő munkák eredményeinek összefoglaló ismertetése. Hidrogeológiai, földtani viszonyok és a bányavizkiemelések ismertetése A nagy vastagságú és a középső hegység fő tömegét adó középső-felsőtriász dolomit és mészkő rétegekből álló főkarsztvíztároló képezi a térség legfontosabb vizadóját. A jó vízelvezető képességű karbonát kőzetek regionális elterjedése következtében a főkarsztvíztároló közel 10.000 km2 kiterjedésű, egységes, összefüggő karsztvízdomborzattal jellemezhető víztartót alkot. A K-i Bakonybéli beszivárgási területek 160-170 mBf. karsztvízszintje ÉK-i irányban fokozatosan ereszkedett az iszkaszentgyörgyi, fehérvárcsurgói források 130-140 mBf. szintjéig, ill. a Gaja-patak áttöréséig, amely mintegy 3 km-es szelvényben csapolta meg a kasztviztározót. A számított 45 évi átlag karsztos beszivárgás a területre eső csapadék és klíma állomások adatai alapján 55m3/p-re tehető, amely az egykor a hegységperemi forrásokon, kisebb hányada pedig a SÉD és Gaja-patak völgytalpain érkezett a felszínre. A bányászat által érintett terület földtani viszonyaira jellemző, hogy az alaphegységet a főkarsztvíztároló felsőtriász fődolomit képviseli. A dolomitot ÉK - DNY-i és ÉNY - DK-i csapású vetők foglalják sokszor néhány ezer m2-es blokkba. Az erős tagoltság miatt a szivárgási tényező nagyon változatos. A bányaműveleteknek a karsztvíz betörések elleni védelme az aktív vízszint csökkentést tett szükségessé. Kincsesbányán indult meg először már a negyvenes évek végén a karsztvíz kiemelése és ily módon a vízszint csökkentése. Már az 50-es évek közepén a környező hideg és langyos vizű források sorra - a legutolsó bodajki Tóforrás 1969-ben apadtak el. Ezt követően a további vízkiemelések már a statikus készletet fogyasztották, mely mind a Kis-Bakonyban, mind a Vértesben, a karsztvíznivó erőteljes csökkentését vonták maguk után. A70-es évek elején a Rákhegy II. bánya - 130-as szintű csapolóvágatának kialakításával hosszú évekig mintegy 70 m3/p vízemelést tett szükségessé. Az 1980-as évekre beindult bitói vízkiemelései együtt a kincsesbányai vizemelés tartósan meghaladta a 70 m3/p-et. (Maximuma 1980-ban elérte a 92 m3/p-et is, mely 1987-ig 80-90 m3/p között ingadozott, majd fokozatosan csökkenni kezdett.) A kincsesbányai depresszió területén a 80-as évek végére a nyomás és áramlási viszonyok tekintetében kvázi permanens állapot alakult ki. Az elmúlt években a tároló más részein megindult regionális nyomásemelkedés itt csak gyengén érezteti hatását. Mindössze a Csákberény- 38/a, Csókakői kutakban észlelhető néhány m-es nyomásemelkedés. A degressziós mélypont körül néhány km-es távolságban a vízszint regionális emelkedése alig mutatható ki. Rákhegy II. vízaknai vízfelengedés _____várható hatásai______ A rákhegyi vízaknai vízfelengedés várható hatásainak elemzése 1988-tól állandóan napirenden van. A középhegységi bányák felhagyásával kapcsolatos bányabeli vízminőségi és kőzet áztatási vizsgálatok, a felhagyott bányák vízminőségi adatai és a vízaknában 1996. májusától bekövetkezett havária jellegű vastartalom emelkedés tapaszta27
