Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám
ban a vízgazdálkodás legfontosabb közreműködői és funkciói állnak, amelyeket különböző szervezetek elégítenek ki. Mindenekelőtt a tervezés és gazdálkodás általános követelményeit tekintették át. Ehhez első lépésben az alkotmányos és jogi keretek, valamint az intézményi keretek kerültek bemutatásra. Ezután a lényeges kulturális, történeti és műszaki tényezőket véleményezték, majd a vízgazdálkodással távolabbi összefüggésben a gazdasági és szociális fejlődést tárgyalták. Megvitatták a különböző vízhasználók figyelembevételét és összehangolását, ismertették az alapvető gazdasági elveket és mechanizmusokat, és végül a kutatás és képzés szervezésének és kiépítésének kérdéseit a vízgazdálkodás területén. A rendelkezésre álló vízmennyiséget, vagy vízkészletet szembeállították a különböző hasznosítások vízigényével, ahol a kínálat mennyiségi és minőséggazdálkodási szempontjait vették figyelembe. Központi probléma volt a projekten belül az EU mindenkori tagállamaiban a vízügyi politika szereplőinek jellemzése, valamint a döntéshozás folyamata országos, területi és helyi szinten. Ebben állami és társadalmi szereplők, gazdasági természetű magánérdekek, közigazgatási szempontok, tudományos és műszaki ismeretek, a közérdek, valamint a fellépő környezet- és természetvédelmi érdekek is figyelembe lettek véve. Bemutatásra kerültek a különböző döntéshozatali eljárások, a szektorális vagy átfogó természetű vízgazdálkodási tervezési folyamatok, a konfliktuscsökkentési és - megoldó lehetőségek az illetékes bíróságokkal illetve ítélethozó testületekkel bezárólag. Végül a társadalmi részvétel kezelése, a felvilágosítás intézkedései, valamint az öntudatképzés tartoztak ehhez a területhez. Az előzőek alapján vizsgálták az egyes országok vízgazdálkodásának az EU-val és a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatát. Ez egyrészt az európai politikában résztvevő állami szervek fejlesztését, vagy átformálását, másrészt az egyes államok hivatalaiban az európai jog átültetésének és végrehajtásának eljárásait és problémáit jelentette. Itt foglalkoztak a határokon túlnyúló vizek védelmének és használatának legfontosabb egyezményeivel, valamint a vízgazdálkodás számára jelentőséggel bíró egyéb szerződésekkel is. A vizsgálati módszernek elkülönített része volt a politikai döntési folyamat, a vízgazdálkodási tervezés és a vízgazdálkodás. A központi kérdés úgy hangzott, hogy kitől ered a kezdeményezés a befektetésre és a döntési folyamat hogyan zajlik. Az erre adott válaszban a finanszírozási mechanizmusok és a felépíthetőség ugyanúgy figyelembevételre került, mint a műszaki berendezések üzemeltetése és fenntartása, a vízelvétel illetve bevezetés felügyelete és ellenőrzése, és végül a kutatás, a fejlesztés és az innováció kérdései a vízellátás és szennyvízelhelyezés biztosításában. A projekt keretében elemezték a vízhasználattal összefüggő törvénytervezetek lényeges irányzatait, illetve a vízgazdálkodásra hatással bíró politikai kezdeményezéseket. A lehetséges vagy valószínű fejlesztések négy lényeges problémakör vonatkozásában jellemezhetők: elsőként a központosítás illetve decentralizálás folyamata, másodszor szerepmegosztás állami és privát befektetők illetve magángazdasági vízügyi vállalatok és az állam között, harmadszor különböző változások vagy irányzatok az intézményi rendszerben, és végül irányzatok a kutatásban és a fejlesztésben. A projekt elkészítése során a vertikális jelentések elkészítésével párhuzamosan tíz- Európa vízügyi politikájában alapvető jelentőségű - un. horizontális téma vagy dimenzió is kiválasztásra került:- a vízgazdálkodás információs politikája az Európai Unióban,- a vízügyi és a környezeti politika összefüggései,- határokon túlnyúló problémák a vízkészlet-gazdálkodásban,- a vízgazdálkodás gazdasági eszközei és a vízgazdálkodási infrastruktúra finanszírozásának mechanizmusai,- állami és magán vízgazdálkodás,- vízgyűjtő tervezés és vízgyűjtő menedzsment,- a vízminőség-szabályozási politika egyes újabb problémái,- vízjog az Európai Unió országaiban,- vízügyi politika kialakítása és érvényesítése,- szubszidiaritás és vízügyi politika. Az erről a tíz témáról elkészült horizontális jelentések jó áttekintést nyújtanak az EU egyes tagállamainak politikájáról, egy sor különösen fontos vízgazdálkodási kérdésfelvetéssel kapcsolatban. A horizontális jelentés tudatos összefoglalása és tömörítése annak, ami a vertikális jelentésben leírásra került, abból indul ki, de további anyagok értékelésén alapszik. Az Eurowater-Projekt eredményeinek megismertetése céljából - több német minisztérium, intézmény szervezésében - 1996. október 10-én Düsseldorfban nemzetközi konferenciát rendeztek. A konferencián csaknem 200 résztvevő (köztük 35 Németországon kívülről, 9 EU tagállamból) hallgatta és vitatta meg a kutatási projekt ország-koordinátorainak előadásait. A vertikális és horizontális jelentéseket a konferencia alkalmából német nyelven két kötetben megjelentették, az anyag rendelkezésünkre áll. A konferencián a szervezők meghívására - az ICID Európai Regionális Munkacsoportja (ERWG) közvetítésével, egyetlen Európai Unión kívüli résztvevőként - jelen volt az ICID (Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség) Magyar Nemzeti Bizottságának képviseletében dr. Ijjas István és dr. Szlávik Lajos. Az Eurowater- Projekt módszertana, tapasztalatai, a konferencia eredményei jól hasznosíthatók Magyarország EU csatlakozásra való felkészülési folyamatában, a vízgazdálkodás összehasonlító helyzetértékelésben és felkészülési feladatainak meghatározásában. dr. Szlávik Lajos főigazgató helyettes 4
