Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
Olajszennyezés a Berettyón Amikor szilveszter éjjelén egy békés új évre emeltük poharainkat, s elénekeltük a Himnuszt, egyikünk sem gondolta, hogy a romániai Berettyószéplaknál már elindult a Berettyó folyó eddigi legnagyobb olajszennyeződése Magyarország felé. Szilveszter éjszakáján faxot kapott a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság a nagyváradi vízügyi igazgatóságtól, hogy 1994. december 31-én Berettyószéplak térségében - a magyar határtól 67 kilométerre - a Berettyó folyót olajszármazékszennyeződés érte el. Egyben jelezte: bár intézkedés történt a szennyeződés visszafogása érdekében, megvan annak a lehetősége, hogy a szennyeződés átjusson a magyar területre is. A 0 óra 31 perckor leadott faxot 12.39-kor újabb követte, melyben arról értesültünk, a szennyeződés már Szalárd térségében van, a 16.55-kor érkezett fax pedig már a határtól 10 kilométerre jelezte az olajszármazék helyét. TIVIZ1G kismarjai gátőre január 2-án 7 órakor észlelte az első olaj foltokat a Berettyón, s jelentette szolgálati úton az előírásnak megfelelően (1. számú kép). A TIVÍZIG értesítette a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőséget, és rövidesen III. 1. Megérkeznek az olajszennyezés előfutárai fokú vízminőség-védelmi készültség elrendelésére került sor. A Berettyón nem volt ritka az elmúlt években a vízszennyezés. Csak 1983-1993 között 60 esetben fordult elő. Közülük legtöbb okozója az olajkitermelésnél felhasznált fúróiszap volt. Mennyiségileg az egy-egy alkalommal leszedett szennyező anyag általában nem érte el a 2-5 m3-t. Most is erre számítottunk. Megkezdtük a felvonulást a korábban kiépített vízvédelmi helyre, a folyó 66+172 szelvényéhez. A feltételezett volumenű szenynyező anyag összegyűjtésére 15 db 200 literes hordó lett telepítve a védekezés színhelyére, valamint 1 db merülőfal. A védekezési munkákat a közeli gátőrök, műszakiak bevetésével azonnal megkezdtük. (Közben 11 óra 30 perckor értesítettük az eseményről az OVF-et.) A folyón azonban olyan tömegű, igen sűrű olajmassza érkezett, hogy a hordók kevésnek bizonyultak a kiszedett anyag tárolására. Fel kellett használni tárolásra az őrháznál lévő vascsónakot, majd 30-40 m3 nagyságú földmedrű, fóliával bélelt tárolót építettünk ki helyszínen. Január 3-ra az éjjel-nappal folyó védekezés miatt 40-50 m3 tárolótér mellett meg kellett 2. Teljes erővel folyik a védekezés szervezni a folyamatos elszállítást, amire a Pocsaj kaszapusztai MOL-telephelyen volt lehetőség. Ekkor már 3 db merülőfalrendszer működött, és letelepítésre került 1 db Szeredayféle olajcsapda is (2. és 3. számú kép). A munka intenzitására és az érkező szennyezettség mértékére jellemző, hogy egy 200 literes hordó 5 perc alatt telt meg az igen sűrű olajféleséggel. (Ebben az időszakban nem volt 3. Szereday-féle olajcsapda segíti a védekezők munkáját szükséges perlittel felitatni az anyagot, annak konzisztenciája habarcsra emlékeztetett.) Január 4-én a román vízügyi szolgálat nagyváradi szervezetétől többen átjöttek megtekinteni az itt folyó védekezést, majd délután sor került a folyó román szakaszán történő munkák megtekintésére. A bejáráson részt vett a gyulai, debreceni vízügyi, valamint a debreceni Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója is munkatársaival. Diószeg, Szalárd és Marghita térségébe jutottunk el, és a helyszínen látottak alapján nyilvánvalóvá vált, hogy rendkívüli, eddig soha nem észlelt nagyságú szennyezéssel van dolgunk. Az ott folyó védelmi munkák alacsony technikai felszereléssel, a szükségesnél kisebb létszámmal folytak (4. számú kép). Felaj ánlottunk a román félnek anyagi segítséget, elsősorban PVC-fólia, perlit és egyéb eszközök formájában, amit elfogadtak. (Nyilvánvaló, hogy a romániai folyószakaszón célszerű kiszedni a lehető legtöbb szennyezést, mert így kevesebb terület van szennyezésnek kitéve, s egyben ez a gazdaságosabb megoldás is.) A TIVÍZIG másnap a készletéből 20 m3 perlitet, 240 m2 PVC-fóliát és 30 db merítőeszközt vitt át a védekezőknek. A válasz hamar megérkezett. (Másolat a román faxról.) A megbeszélésről jegyzőkönyv készült, ebben a magyar fél javasolta az általa leszedett szennyeződés visszaszállítását Romániába. A román fél a javaslattal egyetértett. Eközben mindkét oldalon megfeszített erővel folyt a védekezés. Magyar oldalon a legtöbb védekező 141 fő volt, a legtöbb olajszármazékot, 81 m3-t január 4-én szedtünk le. A hidegre fordult időjárás nem kedvezett a védekezési munkáknak. Ennek következtében szükségessé vált a hordókba kézi erővel beemelt anyag gőztűvel való felmelegítése, mert csak így lehetett azokat szivattyúzni az elszállítást végző tartálykocsikba (6. számú kép). A hideg másik kedvezőtlen hatása volt, hogy nagy csomókba dermedt össze a szennyezés és részben nem tudott üzemelni az olajcsapda - a szivattyú bedugult - részben a tömbök a merülőfal alatt elsodródtak. Közös döntés alapján a Gyulai Vízügyi Igazgatóság is bekapcsolódott a Berettyón folyó védekezésbe január 4-étől. A darvasi híd alatti szakaszon, valamint Szeghalom térségében két helyen telepítettek le merülőfalakat, illetve szalaghidakat. A két vízügyi igazgatóság szoros együttműködéseként a Sebes-Körösbe csak minimális szennyeződés jutott. A védekezési idő előrehaladtával apadt a folyó vízszintje, és igen sok olajszennyezést hagyott maga után a parti növényzeten. Motorcsónak által keltett hullámokkal igyekeztünk ezt a mennyiséget bemosatni a folyóba, és onnan kiszedni annak érdekében, hogy a felmelegedés beállta előtt minél jobban megtisztítsuk a folyót. (A hideg idő miatt nem észleltünk halpusztulást, ami biztos bekövetkezett volna, 4
