Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / Önkormányzati Különszám 1
Kolossváry Gábor főigazgató, OVF A vízügyi igazgatóságok és az önkormányzatok kapcsolata A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény biztosítja a települési önkormányzatok önállóságát a helyi közügyekben. Az önállóság minden téren - így a vízgazdálkodási tevékenységek során is - nagy felelősségvállalást jelent, helyes, megalapozott és főként igazolható döntéseket igényel. Az önkormányzatok létrehozásával kialakult új közigazgatási rendszer döntési, elhatározási lehetőségeket teremtett a települések vezetői, testületéi és polgárai számára. Ugyanekkor az előírt kötelezettségek és a pozitív végrehajtási szándék rendkívül sok ellentmondással terhelt. Magyarország a társadalmi-gazdasági váltás folyamatában van. Ebben a folyamatban jelentős változások mennek végbe a vízgazdálkodásban is, mind a feladatmegosztás, mind pedig a szabályozás területén. A régi szabályozás lebontása, az új szabályozás megalkotása időigényes, nehéz, igen sok buktatón át vezető folyamat, mely közben folyamatosan és törésmentesen kell biztosítanunk valamennyi tőlünk elvárt szolgáltatást. A vízgazdálkodás két fontos területén sűrűsödnek ma a nehezen megoldható feladatok. A vízkárelhárítás és a víziközmű-szolgáltatás területén. Sok esetben érezhető, hogy ma a polgári demokrácia keretei között még mindig a szocialista tervgazdaság elveit kívánjuk alkalmazni. Természetesen igen nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amely biztosítja, hogy az állami felelősségvállalás, feladat csökkenjen, a döntések a megfelelő érdekeltségi körökben szülessenek, de megmaradjon az állam jó értelemben vett szakmai és gazdasági vezérlő, szabályozó szerepe. Itt kell utalnom Cousteau Tokióban, a tudományos újságíróknak tartott előadásán megfogalmazott véleményére, melyet a társadalmi-politikai síkon zajló folyamatok kezeléséről mondott: Életbevágóan fontos, hogy a tudósok a bonyolult technikai kérdéseket „ lefordítsák" mindazok nyelvére, akik a döntéshozókat megválasztják. A mi felfogásunkban a tudósok mellett az államigazgatás szakembereit is ide kell értenünk. Ez jelenti azt a változást, amelyet a szolgálni és szolgáltatni szemlélete, a vízügy társadalmasításának akarata, a társadalom és a szakma kommunikációja, párbeszédének szükségessége takar. Ez a gondolkodás azonos eredményre vezeti a döntéshozót, a választott tisztségviselőt, a vízügyi szakembert, a fogyasztót, a környezetvédőt egyaránt. Másképpen fogalmazva, a vízrajzi, vízszolgáltatási adatok, mérések alapján létrejön az adott vízrendszer hidrológiai, hidraulikai, társadalmi-gazdasági körülményeinek és a törvény által előírt vízgazdálkodási rendszernek megfelelő' vízkészletelosztás. Az így felvázolt, szükségszerűen létrejövő egymásrautaltság és együttműködés példája a vízgazdálkodás területén létrejött számos program (például önkormányzati tisztségviselők képzése, útmutató füzetek stb.), mely már ma is az önkormányzatok rendelkezésére áll. Ilyenek: 1. Útmutató a települési vízrendezési feladatok megoldásához, 2. Települések helyi vízkár-elhárítási feladatai, 3. A települési szennyvizek, szennyvíziszapok talajban történő tisztítása, mezőgazdasági felhasználása, 4. A települési, vízrendezési művek üzemeltetése és fenntartása, 5. A települések vízellátási és szennyvízelvezetési, -tisztítási feladatai, 6. Útmutató a helyi önkormányzatok engedélyezési tevékenységéhez. Az 1990-ben bekövetkezett társadalmi változás új szemlélet kialakítását követelte meg a településgazdálkodás területén is. Közép- és hosszú távú célkitűzéseink megvalósításához a felelősség és az érdekeltség egyértelmű meghatározásán túl, az ezekhez kapcsolódó finanszírozási kötelezettség betartása és betartatása szükséges. Ehhez jó törvények, ellenó'rizhető s kemény szankcionáló szabályozás, és még valami kell! Annak felismerése, hogy pillanatnyi előnyök kihasználása hosszabb távon ma még fel sem mérhető károkat okozhatnak. Erre figyelmeztet a múlt! Az elmúlt évtizedek aránytalanságainak felszámolása csak hosszabb távon és jelentős anyagi megterhelés mellett lesz lehetséges. Az aránytalanságok felszámolásának ma ismert, szűkén csak szakmai stratégiára alapozott időtávlata 15-20 év, amely alatt a közműolló 15 százalékra csökkenhet. Ezt a folyamatot gyorsítja, hogy a vízellátási program befejeződik, lassítja viszont, hogy a csatornázás, de főként a szennyvíztisztítás igen drága fejlesztéseket igényel, ugyanakkor jelentősen csökkent a finanszírozási kedv és képesség. 10