Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / Önkormányzati Különszám 1

Dr. Hajós Béla

vízügyi helyettes államtitkár, KHVM

Gondolatok Magyarország vízügyi politikájáról

Magyarország vízügyi politikájának kialakításakor először a társadalmi és gazdasági viszonyokat, a társadalmi-gazdasági környezetet vizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy

a) a gazdasági növekedés extenzív szakaszai kontinensünkön súlyos ökológiai, környezeti, vízgazdálkodási károkat okoztak. Amíg ez a folyamat a nyugat-európai országokban a hetvenes évek végére - egy üj egyensúly kialakulásával - nagyrészt befejeződött, addig Magyarországon és a környező országokban a tartós gazdasági nehézségek következtében még jelenleg is tart;

b) a vizek döntő többsége és a vízi létesítmények jelentős része állami tulajdonban van, ezért a vízgazdálkodással kapcsolatos költségek nagyobb részét ez ideig az állam viselte. A vízgazdálkodás gazdaságpolitikájának lényege a közelmúltig főként a költségvetési támogatás központi elosztásában nyilvánult meg. A költségek és a támogatások nagysága közötti növekvő különbség a feladatok elláthatóságának folyamatos romlását okozza;

c) a vízgazdálkodás sajátos infrastruktúrára épül, létesítményeinek többsége nem forgalomképes, a koncessziós és hitelfelvételi lehetőségek jelenleg alig vagy csak szőkébb területen és korlátozott mértékben érvényesülnek;

d) különösen a vízkárelhárítás és a meglevő vízbázisok védelme területén az államnak továbbra is jelentős hányadot kell vállalnia az anyagi teherviselésben, és a távlati ivóvízbázisok védelmét is biztosítani kell;

e) a lakosság - de jórészt az egyéb vízhasználók is - korábban díjmentesen vagy jelentős állami támogatással jutott a vízügyi szolgáltatásokhoz (így például ivó-, öntöző- és ipari vízellátás, vízkárelhárítás, folyó- és tószabályozás stb.). A vízügyi szolgáltatások valós díja társadalmilag ma még nem elfogadott költségkategória, még akkor sem, ha köztudottnak tekinthető tény, hogy a víz

már hosszabb ideje nem áll rendelkezésre sem korlátlan mennyiségben, sem a kívánt minőségben;

0 a piacgazdaság körülményei között szükségképpen az érdekelteibe háruló feladatok ellátásához (helyi érdekű, kistérségi vízgazdálkodás) a szükséges anyagi források általában nem állnak rendelkezésre, az érdekeltek túlnyomó többsége jelenleg még nem teherbíró;

g) a vízgazdálkodási feladatok eredményes ellátásának műszaki és jogi szempontból megkövetelt feltétele a tevékenységek összehangolása. Az ilyen jellegű feladatmegoldásnak - mivel ez korábban szinte kizárólag állami feladat volt - nincs kialakult gyakorlata, az együttműködési készség sok területen hiányzik.

A vízügyi politika ______jövőképe_______

A jövőképet a helyzetelemzés alapján alakítottuk ki. Tisztában voltunk azzal, hogy a centralizált gazdaságirányításból a piacgazdaságba történő átmenet alapvetőjelentőségű változásokat jelent:

a) a társadalom vízigényének növekedése lelassul, esetenként megáll vagy átmenetileg csökken a szolgáltatási díjnak a piaci értékhez közelítő fokozatos emelkedése, továbbá az ipari és a mezőgazdasági tevékenység átmeneti csökkenése következtében;

b) a díjak emelkedése takarékosságra ösztönöz, ugyanakkor kikényszeríti a magasabb színvonalú szolgáltatást, amelynek működtetési feltételeit a korábbiaktól eltérően kell megszervezni;

c) a tulajdonviszonyok változása következtében folyamatban van a korábban állami felelősségi körben, területi elven szerveződött vízművállalatok egy részének felbomlása. Ez átmenetileg jelentős nehézséget okoz, és a szolgáltatások színvonalát is veszélyezteti. Egészséges versenyhelyzet kialakulása, és ezzel a

szolgáltatás színvonalának emelkedése az új szolgáltató szervezetek megerősödését követően következhet be;

d) társadalmi érdek г. fogyasztási díjak (közüzemi és gazdasági célú vízhasználatoknál egyaránt) növekedésének korlátozása, amely a piacgazdaság keretei között elsősorban a versenyhelyzet révén érhető el;

e) a vízkészletek használata során folyamatosan erősödő ökológiai érdekérvényesítéssel kell számolni, részben a rendelkezésre álló vízkészletek felhasználásával szemben, részben a használt vizek szennyeződéseinek csökkentése, a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségének megőrzése érdekében;

f) a felhasználók által fizetendő járulék és szolgáltatási díj fedezetet kell, hogy nyújtson a készletek megóvásával és védelmével kapcsolatos költségekre is;

g) a vízkár-elhárítási feladatok ellátásában az érdekekhez kötődő teherviselés várhatóan fokozatosan növekedni fog;

h) a tulajdonviszonyok változása következtében:- a mezőgazdaságban a vízrendezéssel és öntözéssel kapcsolatos igények növekedésére lehet számítani;- az iparban a privatizációval (a valódi tulajdonosi érdekek megjelenésével) elérhető hatékonyság növekedése és a vízkímélő (kisebb vízigényű, kevesebb használt vizet kibocsátó) technológiák elterjesztése.

Az állam a vízgazdálkodási tevékenység számos területén a közvetlen teherviselésből kivonul, és az irányítást különféle szabályozási és támogatási rendszerek működtetésével gyakorolja.

A jelzett változások (a piaci működés alapjainak megteremtése) várhatóan csak 5-10 éves időszak során következnek be. Ennek folyamatában stabilizálódhat a gazdaság, és kialakulhat a fizetőképes kereslet. A vízgazdálkodási tevékenységek nagy része azonban jelen-3