Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
A nagy dunai árvíz A Magyar Hidrológiai Társaság Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztálya a Bács-Kiskun megyei területi szervezettel közösen 1995. novemberében Baján a JPTE Műszaki Főiskolai Kar Vízgazdálkodási Intézetében emlékezett az 1965. évi Duna-völgyi és az 1970. évi Tisza-völgyi árvizekre. Az eltelt 30., illetve a 25. kerek évforduló jó lehetó'séget adott a visszaemlékezésre és annak áttekintésére, hogy ezen rendkívüli árvizek tapasztalatait a Duna és a Tisza völgyében az elmúlt évtizedekben mi módon sikerült hasznosítani. A visszaemlékezés az árvízvédelem jövője szempontjából elengedhetetlen. A nagy árvizek ismétlődése évtizedekbe, esetleg évszázadokban mérhető, de az árvízvédekezőket az események mégsem érhetik váratlanul és főleg felkészületlenül. Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kezelésébe tartozik a Duna bal partján, Solt és a déli országhatár között húzódó 127 km hosszúságú árvízvédelmi fővonal, amely (Újmohács, Érsekcsanád, Dunapataj szakaszvédelmi központtal) 3 védelmi szakaszból áll összesen 18 gátőrjárással. A védett ártér a Budapest-Baja öblözet működési területünkre eső részén 1400 km2. A Margitta-szigeti öblözet 275 km2 kiterjedésű, amely azonban az országhatárnál kapcsolódik a jugoszláv öblözethez. Ezért a Bezdán-országhatár- Baja árvízvédelmi töltés közös érdekű védvonalat képez. Baja belterületén 2,65 km hosszúságú fővédvonal a 2,16 km2 kiterjedésű városi öblözet védelmét szolgálja (amely mint önálló mű 1994- ben önkormányzati tulajdonba került). Az 1965. évi árvíz az ADUVÍZIG működési területén - és Baja térségében - az eddig levonult legnagyobb nyári árvíz volt. Az események alakulásában és a védekezési munkában mindvégig érzékelhető volt az a hatás, amire a térségben a kilenc évvel korábban, az 1956 márciusában - óriási pusztításokkal -levonult jeges árvíz okozott. Vagyis az 1965-ös árvízvédekezés előzményei 1956-ra nyúltak vissza. 1956 februárjában végig vastag, beállt hótakaró borította a Dunát, majd a hónap utolsó napjaiban a Felső-Dunán erőteljes olvadás kezdődött. Az emelkedő vízállás felszaggatta a jeget, amely a Dunaföldvár alatti szakaszon az álló még összefagyott jégtakaróval egyesülve hatalmas torlaszokat eredményezett. A jégdugó megakadva, megcsúszva lassan haladt és a felette lévő szakaszon a korábbi tetőzéseket több mint egy méterrel meghaladó árvízszinteket okozott. A bajai vízmércén az árvíz március 13-án 1037 cm-es értékkel tetőzött. A Vajastorok-Dunafalva közötti védvonalakon összesen 24 gátszakadás keletkezett. A betörő víz elöntötte a teljes Margitta-szigetet és a Baja belterületi öblözetet, valamint a Baja feletti sza-6
