Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-10-01 / 10. szám

Mérlegen

a vízműszolgáltatás

Az állami és önkormányzati tulajdonú vízi közművek működtetése a Dunántúli Regionális Vízmű Részvénytársaság gyakorlatában

“Zsúfolásig megtelt részvényesekkel a siófoki Aranyhíd üdülőszálló különterme a DRV Rt. legutóbbi (1995. szeptember 27-28-án tartott) közgyűlésén.”

Akár így is kezdődhetne ez a tudósítás, mert tulajdonképpen minden kellék megvolt ahhoz, hogy ezt írhassuk: ott volt a DRV Rt. teljes vezérkarával, ott voltak az önkormányzatok polgármesterei vagy ahhoz közelálló képviselettel és nem hiányzott a “felsőbbség” sem. Az első nap Világosi Gábor, a BM államtitkára és Római János, KHVM főosztályvezető, a második nap dr. Varga Miklós, az OVF főigazgatója, dr. Nemcsók János balatoni kormánybiztos, Bogár Dezső, a KHVM főosztályvezetője és Molnár

Ferencné tanácsos prezentálta a főhatóságokat.

Mondom: szinte minden kellék megvolt ahhoz, hogy a részvényesek közgyűlése legyen, csupán a részvények hiányoztak ma még. De e nélkül is szerencsére olyan színezete volt az egésznek, mintha igazi lenne a dolog. Őszinte megnyilvánulások minden résztvevő részéről. Megkérdezés (számonkérés?) és viszont. A hangulatot is hol kisebb-nagyobb feszültség, hol a gondolkodás melankóliája jellemezte.

Mit tudhattak meg ezen a két napon az önkormányzatok a DRV Rt. és az állam szándékairól? Szinte mindent, amit lehetett. Szántó Imre és stábja láthatóan képben volt. S amire Ő (Ők) nem tudtak

válaszolni, a felsőbbségnek is inkább csak elképzelései voltak (bár ez sem csekélység). írásos és szóbeli tájékoztatók, egy sor megválaszolt és nyitvahagyott kérdés. Nem a jelenlévők szándékai okán, de a helyzet olyan, hogy ma még számos kérdésre nem adható megnyugtató válasz. Az üzemeltetés, a fejlesztés, az állami támogatás lehetőségei izgatták a jelenlévőket. Na és természetesen a Balaton a maga nem kis problémakörével.

Elérte-e a kétnapos rendezvény igazi célját? Azt hiszem, igen. A “rendezni végre közös dolgainkat” ma még kissé távolinak tűnik, de az ilyenfajta közeledéssel lehet egymás szándékait igazán megérteni. S ezt a célt a DRV Rt. és az önkormányzatok, ha nem is érték el, de megközelítették e két nap folyamán. S ez feltétlenül elismerésre méltó!

(Az elhangzottakra a következő számunkban visszatérünk.)

17