Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
Jogalkalmazók, ha találkoznak Hatósági osztályvezetők tanácskozása Gyulán Csodálatos, idilli környezetben, a Fehér-Kőrös partján lévő Szanazúgi Árvízvédelmi Központban látta vendégül a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság a vízügyi igazgatóságok hatósági osztályvezetőit az 1995. június 20—21-én tartott országos tanácskozáson. Az értekezletnek megkülönböztetett jelentőséget adott, hogy 110 évvel ezelőtt született meg az első vízügyi kódex az 1885. évi ХХП1. törvény, és 1995. június 6-án pedig jóváhagyta a parlament a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVn. törvényt. Házigazdánk dr. Goda Péter igazgató úr röviden tájékoztatta az értekezlet résztvevőit az igazgatóság tevékenységéről, melynek keretében kiemelte a hatósági osztályra háruló feladatok jelentőségét. Dr. Monory Bulcsú, a KHVM főosztályvezető-helyettese a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi Lili. törvényről szóló tájékoztatójában megemlítette, hogy a törvény parlamenti vitája során a törvényjavaslathoz 536 módosító indítványt terjesztettek be a képviselők. A figyelembe vett javaslatok eredményeként előremutató törvény született, melynek legfőbb erénye a tudatos szemléletformálásra való törekvés. A törvény 1995. december 19-ei hatálybalépését követően minden komolyabb beruházást megelőzően környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. A törvény végrehajtását biztosító eszközrendszer is kidolgozásra került. Az első munkanap lezárását követően az értekezlet résztvevői a 99 éves gyulai tűsgát megtekintése során tájékoztatást kaptak annak vízgazdálkodási jelentőségéről. A tanácskozás második munkanapján dr. Filotás Ildikó, az OVF hatósági és jogi főosztály főosztályvezetője tájékoztatta a résztvevőket az elfogadott vízgazdálkodási törvényről és a kapcsolódó jogszabályok jogalkotási rendjéről. A törvénytervezethez 147 módosító indítvány érkezett, melynek feldolgozásában jelentős szerepet vállalt a Környezetvédelmi Bizottság, egyébként maga a bizottság is 27 módosító javaslatot terjesztett elő. A Környezetvédelmi Bizottságon kívül a törvény megszületésében jelentős szerepe volt az Önkormányzati-, az Európai Integrációs, valamint a Mezőgazdasági Bizottságnak. A vízügyi szolgálat alaptevékenységét meghatározó harmadik törvényt az országgyűlés közel 90 százalékos zárószavazási aránnyal fogadta el. Az 1996. január 1-jén hatályba lépő vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény — a törvény keretjogszabályi jellegére tekintettel — nagyon komoly, feszített ütemű kodifikációs munkát követel. A törvény felhatalmazása alapján 1998. december 31-ig 11 kormányrendelet és 8 miniszteri rendelet kerül kidolgozásra. Még ebben az évben meg kell jelenjenek a vizek kártételei elleni védelméről és az ezzel kapcsolatos kormánybiztosi feladatokról szóló, a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó, valamint a vízgazdálkodással kapcsolatos hatósági tevékenység anyagi jogszabályait tartalmazó kormányrendeletek, valamint a vízügyi közigazgatási szervek hatósági eljárásáról és a vízjogi engedélyezési eljárásokhoz szükséges dokumentációk tartalmi követelményeiről, a mezőgazdasági célú vízszolgáltatás rendjéről szóló, valamint a kizárólagos állami tulajdonban lévő vizek, vízi létesítmények jegyzékét tartalmazó miniszteri rendeletek. Dr. Harmati Károly, OVF főosztályvezetőhelyettes tájékoztatót tartott a folyamatban lévő közigazgatási perekről, amelyek számszerűségüket tekintve nem jelentősek, de emelkedő tendenciát mutatnak, és egy-egy per 2-3 évig is elhúzódik. Ennek alapvető oka, hogy a bírói felülvizsgálat intézménye a jogállamiság megteremtésének keretében bonyolult átalakulás során lépett életbe. A vízügyi jogban sok a kerettényállás, a vízügyi hatóság viszonylag szabadabban élhet mérlegelési jogkörével, ezért a bírók döntéseik meghozatalakor nehezebb helyzetben vannak, nem egységes a bírói gyakorlat a törvénysértés értelmezésével kapcsolatban sem. A tájékoztató érintette a szakhatósági közreműködés perjogi problémáit is. A vízügyi államigazgatási szervek hatósági eljárásáról szóló — jelenleg hatályos — OVH rendelkezésben nincs szabályozva, hogy a vízjogi eljárásokban alapvetően mely hatóságok működnek közre szakhatóságként. Perjogilag ez azért is gondot jelent, mert a szakhatósági közreműködéssel — figyelemmel az osztott hatáskörre — a szakhatósági állásfoglalásban foglaltak kötelező jelleggel történő érvényre juttatásával, a határozatot a szakhatóság is hozta, azaz egy határozatban több hatóság döntése jelenik meg. Gyorsíthatná és hatékonyabbá tehetné a közigazgatási peres eljárásokat, ha a közigazgatási eljárás specifikumait is figyelembe vevő, külön eljárási szabályok szerint folytatnák le azokat, ez azonban jogszabálymódosítást igényel. Dr. Antal Márta, az OVF osztályvezetője az igazgatóságok vízügyi felügyeleti tevékenységével és a vízkészletjárulék fizetési kötelezettségekkel kapcsolatos tapasztalatokat összegezte. A felügyeleti ellenőrzések száma — a végzett felmérés alapján—az 1993. évi visszaeséshez képest ismét emelkedő tendenciát mutat. Felhívta a figyelmet a vízügyi felügyeleti tevékenység jelentőségére, melynek célja, hogy a vízi létesítmények megvalósítása, a vízi munkák elvégzése, a vízhasználatok gyakorlása a kiadott engedélynek megfelelően történjenek illetve feltárja az engedély nélküli tevékenységet és a vízkészletek védelme érdekében szükséges intézkedések megtételre kerüljenek. Az igazgatóságok ügyiratforgalmi jelentései alapján az volt megállapítható, hogy a Vízügyi Alap bevételi forrását jelentő vízkészletjárulék fizetési kötelezettséget megállapító határozatok száma csökkenő tendenciát mutat, melynek következményeként — a vízhasználók jogkövető magatartásának hiányában — csökken a Vízügyi Alap bevétele. Ennek alapvető indoka — a konzultáción résztvevőktől kapott tájékoztatás alapján —, hogy az igazgatóságokon több osztály is foglalkozik ezzel a feladattal, de egyik osztály sem tekinti igazán a magáénak, nincs megfelelő koordináció az osztályok között, ezért kellően előkészített adatok hiányában nem hozható megalapozott határozat. További problémaként merült fel, hogy a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a végrehajtásához sem a személyi, sem pedig a tárgyi feltételek nem biztosítottak. Jelenlévők megfontolandó javaslatként vetették fel az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló — módosított — 1992. évi LXXХП1. törvény 62. paragrafus (4) bekezdésének felülvizsgálatát a tekintetben, hogy az adózás rendjéről szóló — és többször módosított — 1992. évi XCI. törvény 81., 82. és 83. paragrafusaiban biztosított kedvezményekkel — fizetési halasztás, részletfizetési kedvezmény, fizetési kötelezettség mérséklése — a vízügyi hatóság is élhessen eljárása során. A felmerült problémákra tekintettel az értekezleten résztvevők megállapodtak abban, hogy az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítása érdekében a vízkészletjárulék fizetési kötelezettség megállapításában közreműködő osztályok vezetőivel közös konzultáció megtartása indokolt. Az igazgatóságok osztályvezetői a megváltozott körülményekre, a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásokra tekintettel olyan speciális ügyeket mutattak be, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot és az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítását szolgálják. így hallottunk az önkormányzati tulajdonba került közcélú vízi létesítmények üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalatokról, a felszámolás alatt lévő vagy felszámolt bányavállalatok közcélú vízi létesítményeinek üzemeltetésével kapcsolatos problémákról, a bányászati tevékenység felhagyását követően kialakult felszíni állóvizek vízjogi engedélyezési gondjairól, valamint az öntözési célú vízhasználatok engedélyezéséről, különös tekintettel a Maros-hordalékkúp vízkészletére. Az értekezlet zárszavaként Kolossváry Gábor főigazgató-helyettes úr hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az új vízgazdálkodási törvénynek a társadalommal való megismertetése és elismertetése. A kommunikáció során fontos, hogy az oda-vissza jelzőrendszer megfelelően működjön annak érdekében, hogy a különböző társadalmi csoportokat az előttünk álló kodifikációs folyamatba be lehessen vonni. Hangsúlyozta a felügyeleti tevékenység erősítésének szükségességét. Végezetül elismerését és köszönetét fejezte ki a vízügyi igazgatóságok hatósági osztályain dolgozó kollégáknak a végzett munkájukért. Köszönetét mondunk a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőinek és munkatársainak azért a tevékenységért és vendégszeretetért, mellyel elősegítették a tanácskozás megtartását és sikeres munkáját. Dr. ANTAL MÁRTA 14
