Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-08-01 / 8. szám
A területi vízügyi felügyelők feladatairól 1. A felügyelőségek kialakulása A vízügyi igazgatóságok életében három évtizede jelent meg a területi felügyelői munkakör és elnevezés, akkor amikor Dégen Imre főigazgató elrendelte az igazgatóságok termelési részlegeinek különválasztását, amikor a vízi művek kezelői feladatát és a hatósági feladatokat ellátó szakaszmérnökségekből leváltak, legalábbis néhány évre, a termelőüzemek (főépítésvezetőségek). A KDT Vízügyi Igazgatóságnál a szakaszmérnökségeken akkor alakultak ki a körzeti technikusi vagy területi felügyelői feladatok, munkakörök. A közel harminc éve elindított átszervezésre, amely jövőbelátó volt, elgondolkodtatásra késztet, vajon hogyan alakulhatott volna a vízügyi szervezet sorsa, ha az akkori vezetői elgondolást következetesen végrehajtják? Ha nem következik be a 70-es évek megtorpanása, ha hatósági és vízi műveket kezelő szervezettől nem építőipari teljesítményeket követelnek? A történelem természetesen nem ismeri a ha... indítású feltételezést. Egyet megállapíthatunk, a szervezet 1966. évi átalakítási elképzelése jövőbelátó volt. De térjünk vissza a területi felügyelők munkájára, feladataira. 2. A területi felügyelőségek kialakulása A KDT Vízügyi Igazgatóság veszprémi szakaszmérnöksége felügyelőinek tevékenységéről, feladatairól szeretnék tájékoztatást adni. A veszprémi szakaszmérnökség szervezetében 1970-ben alakult ki a területi felügyelők akkori követelményekhez alkalmazkodó feladatköre. A feladatok megjelölésével a működési területet is felosztottuk. A veszprémi szakaszmérnökség működési területét vízgyűjtők szerinti elhatárolással négy körzetre (felügyelőségre) osztottuk. Kezdetben különféle elnevezéssel kísérleteztünk. Szerettük volna a háború előtti vízmesteri elnevezést ismételten alkalmazni, de ez nem járt sikerrel. A területi elosztásnál a felügyelőségek központjait is meghatároztuk, Pápa, Devecser, Tapolca, Veszprém, amelyek tulajdonképpen az akkori járási székhelyekhez kapcsolódtak. A felügyelőségi irodák, raktárak kezdetben bérelt helyiségek voltak Pápát kivéve, mert itt már volt egy vízügyi igazgatósági épület (őrház). A felügyelőségi központokban fokozatosan építettük ki a működés feltételeit biztosító létesítményeket (telefontól a gépszínig). Meg kell jegyezni azt is, hogy a kisközpontok kialakítására a megye méreteinél fogva is szükség volt. Pápa, Tapolca 45-45 km, és Devecser is közel 40 km távolságra van. Veszprémből, a szakaszmérnökség központjából való napi utazás nem volt elképzelhető. A kialakult helyi alközpontok a köztudatban is megjelentek és a helyiek már ott keresték a helyben intézhető ügyeikben a kapcsolatot a vízügyi igazgatósággal. Ezzel a szervezeti kialakítással a vízügyi igazgatóság egyes kérdésekben közvetlen kapcsolatot alakított ki a területtel. A90-es évek átalakulása során a területi felügyelőségek változatlanok maradtak, és korábbi felügyelőségi központjaikban végzik munkájukat. 3. A felügyelő feladatai A felügyelőségek kialakulása során alapelv volt, hogy a felügyelő a terület közvetlen vízügyi gazdája legyen, aki egyrészt gondoskodik a vízügyi igazgatóság kezelésébe tartozó létesítmények üzemeltetéséről, a megadott keretek (költségkeretek) között végzi a fenntartási munkákat. A felügyelőség területi vezetőjeként irányítja a beosztott dolgozókat (őrszemélyzet, gépkezelők, karbantartók). Másrészt mint területi vezetőnek a feladatai közé tartozik: kapcsolattartás a településekkel (önkormányzatokkal), a parti birtokosokkal, a területen lévő üzemekkel. Az önkormányzati tisztségviselőkkel (polgármesterjegyző, illetékes ügyintéző) való kapcsolattartásnál a rendszeres, személyes találkozás, a személyes ismeretség megteremtése rendkívül fontos volt a múltban, de a jelenben is. A gyakorlat számos alkalommal igazolta az élet minden területén, hogy a közvetlen kapcsolatok a személyes ismeretségek esetén a problémák rendezése, egy-egy kérdésben való állásfoglalás egyszerűbb, gyorsabb ügyintézésre ad lehetőséget. A kapcsolatrendszer ily jellegű szervezése, úgy gondolom, igazolta a területi felügyelőségek ilyen kialakítását. A területi felügyelőnek ismerni kell a vízfolyások vízhasználóit, a felhasznált vízmennyiségeket és a vízfolyások medrébe bevezetett használtvizeket (szennyvizeket), ez megköveteli a vízhasználókkal való rendszere kapcsolat kialakítását. A vízfolyások parti birtokosaival való ismeretségnek ki kell terjedni a parti birtokos vízfolyással kapcsolatos igényeire, véleményére, amelyek meghatározók lehetnek, lesznek a vízfolyáson végzendő fenntartási, felújítási munkákat illetően. A felügyelők néhány évi (2-3 év) munka után körzetükben ismertté váltak. A területről számos esetben közvetlenül a felügyelőséghez fordultak, fordulnak ma is, ha a vízi művekkel vagy a vízgazdálkodással kapcsolatban tennivalók vagy kérdések jelentkeznek. A felügyelők minden esetben megfelelő tájékoztatást tudnak adni, az ügyek hogyan, hol intézhetők a vízügyi igazgatóság szervezetén belül. 4. Egyéb feladatok A területi felügyelő felelős a vízügyi igazgatósági fásítások, erdők kezeléséért, ezen belül a fakitermelések, értékesítések, telepítések és ápolások végrehajtásáért. Jelentős tennivaló van a területen lévő geodéziai jelek és a kisajátítási jelek megvédésében. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági üzemek gépeinek kezelői nem sok figyelmet fordítottak a kisajátítási határkövek védelmére. Számos határjel tűnt el. A jelek védelmére, láthatóvá tételére már külön jelzéseket helyeztek el a kövek mellé a figyelem felkeltése végett. A kövek kimeszelése, kitányérozása, a kövek mellé helyezett méter magas fehérre festett jelek is sajnos csak részben segítettek a határjelek megvédésében. A privatizáció nyomán a földek magántulajdonba adásával a határjelek jelentősége nagymértékben fog növekedni. A felügyelő felelőssége kiterjed arra is, hogy az őrszemélyzet tagjai által végzett hidrometeorológiai észlelések szabatosan történjenek. E területen vannak tennivalók, 14
