Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
«> AMBRUS ZOLTÁN December 22-e után gyengült a csapadékhajlam, lehűlt a levegő — bár 25-én még volt egy komolyabb esőzés — lassan megszűnt az árhullámok utánpótlása. Az árhullám lefelé vonultával nőtt a védekezési készültségben lévő védvonalak hossza. December 23—24-én П1. fokú készültséget kellett tartani a Tiszán Záhony és Tiszabecs között, valamint a Túron 233 km hosszú védvonal mentén (24-én összesen 632 km, 25-én 835 km védvonalon volt készültség, utóbbiból 298 km hosszon П. fokú). Az egyidejűleg készültségben lévő legnagyobb védvonalhossz 913 km (ebből П. fokú 81 km) december 27-én volt. A Tiszán Tiszabecstől egészen Csongrádig volt szükség a védvonalakon védelmi készültség elrendelésére, jóllehet a folyón levonuló árhullám Záhony alatt jelentősen ellapult, és tetőzése mindinkább elmaradt a korábbi maximumoktól. Az áradások által érintett folyók védvonalain a védekezés időszakában az igen magas vízállások ellenére — a viszonylag rövid tartósság miatt—komolyabb beavatkozásra nem volt szükség. A védvonalakon többnyire csak figyelő- és őrszolgálatot láttak el, a kritikusnak ismert szakaszokon térvilágítást telepítettek, a töltéskoronák és megközelítő utak, továbbá a telefonvonalak javítását, a nem megfelelő zárású műtárgyak ideiglenes elzárását, valamint az átszivárgó vizek elvezetését végezték. A védekezésben az ünnepek alatt is több mint 500 fő, csúcsban (25-én és 26-án) 934 fő vett részt. Munkájukat 110 jármű és 16 gép segítette. Csapadék-utánpótlás hiányában december 27-től jelentősen javult az árvízi helyzet, ezért 1994. január 4-én megszüntették a védekezési készültséget. A védekezés becsült költsége 50 millió Ft volt. Az 1993. decemberi árvíz tapasztalatai ismételten igazolták, hogy folyóinkon bármely évszakban kialakulhatnak jelentős árvizek. A tapasztalatok közt feltétlenül említést érdemel, hogy a megkezdett informatikai fejlesztés (számítógéppel támogatott védelmi információs rendszer) beváltotta a hozzá fűzött reményeket, folytatása indokolt. Folytatni kell a védvonalak védképességét meghatározó tényezők vizsgálatát, a feltárt gyenge pontok megszüntetését. Ehhez a költségvetési támogatás mértékét növelni szükséges. A vízügyi szolgálat szervezete még alkalmas a jelentkező védekezési feladatok irányítására, azt — kihasználva az együttműködésben rejlő lehetőségeket — jól oldotta meg. A nemzetközi vízügyi és hidrometeorológiai kapcsolatok rendszeres ápolása, bővítése meghatározó a védekezés időelőnye szempontjából. Az új határvízi egyezmények előkészítése és megkötése során az elért eredmények megtartása mellett hangsúlyt kap a kapcsolatok bővítése. A köztársasági megbízottakkal, hivatalaikkal, az önkormányzatokkal és a polgári védelemmel kialakult kapcsolatok alapvetően jók, de továbbfejlesztendők. Fokozottabban kell felkészíteni és bevonni a védekezésbe a mozgósítható közerőt. 9
