Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
Huszár Mátyás emléktáblája Gyulán 1993-ban volt 175 éve, hogy a Körös-mappációval (térképészeti felmérés) Gyulán megkezdődtek az első — nem a hajózást, hanem az árvízvédelem céljait szolgáló — vízrendszer-szabályozás előmunkálatai. A Körös-vidék szabályozása az 1816-os nagy árvíz után, tulajdonképpen a vizek regulációjára kirendelt királyi biztos, Vay Miklós generális javaslatára került a helytartótanács napirendjére. A nádori bizottsági ülésen, 1817 augusztusának első napjaiban kimondták, hogy a legsürgősebb mérnöki feladat a Körösök szintezése, amit a Tiszáig ki kell terjeszteni. Eldőlt a nagyszabású munka terve amelynek vezetésére Vay generális Huszár Mátyás mérnököt szemelte ki. Az ülés után nyomban tájékoztatta is várható fontos szerepéről. Huszár Mátyás (1779-1843) kora legképzettebb és legtapasztaltabb mérnöke volt. A Bars vármegyei Kisheresztény szülötte az egyetemen eminens volt matematikából, Budán az asztrogeodéziai számításokban, az Eszterházyak tatai, a Károlyiak szatmári uradalmaiban, Szatmárnémeti és Nagykároly városokban, Szatmár vármegyében pedig különféle szakmunkákban (földmérés, úrbéri hitelesítés, vízszabályozás, erdőgazdálkodás, bánya-mérés, építészet) szerzett jártasságot, sőt a hét nyelven értő mérnök másfél éves ösztöndíjjal a fejlett európai hidrológiai rendszerekkel is megismerkedett. 1815-ben megpályázta az Újpécsi járás kamarai mérnöki helyét, majd Lúgosra nevezték ki. Itt érte Vay felkérése, s emiatt a Lippára szóló igazgató mérnöki kinevezését is elhárította. A legfelsőbb rendelkezés a helytartótanács 1818. szeptember 1 -jei ülésén kelt, miszerint Huszárnak haladéktalanul Budára, onnan pedig munkatársaival Gyula mezővárosba kell mennie. Nagyváradra építési, majd 1821-ben az önállósult kerület igazgató mérnökévé nevez-ték ki, a Körös-mappád ót azonban, mint a Királyi Komisszió Dirigens Geometrája vezérelte. Huszár már jó előre felkészült a feladatra, 1817 és 1818 fordulóján rendre kidolgozta a háromszögelési és térképezési terveket, azokat Vay generálissal és Szvoboda ezredes, budai építési főigazgatóval egyeztette. Megérkeztek Gyulára a műszerek, amelyek használatára a mérnököket betanította. Vay az érintett vármegyékkel közölte a tervet, mint amelyet ő Felsége is resolvált. E szerint Huszár Mátyás igazgató mérnök a mellé adott három geometrával kiküldetett a Tiszától Nagyváradig, illetve a Sebes-, Fekete- és Fejér-Körösnek egészen Butyinig húzódó, valamint a Nagy-Körös és Berettyó melléke árhatárának térképezésére és szintezésére. Kérte a földesurakat meglévő térképeik átadására lemásolás céljából, valamint a szükséges forspontok (előfogat) és napszámosok (maualisták) ingyenes kiadását. Huszár a munkát megoldotta. A katonai háromszögelés Duna menti adataiból kiindulva Borosjenő és Nagyvárad vonaláig háromszögelési láncolatot fejlesztett ki, az adatokat a bécsi Stefansdomról a budai csillagdára ültette át, és erre a hálózatra szerkesztette a redukált térképeket. A térképek alapján elvégeztette a szintezéseket, amihez Szegeden főalappontot létesített. Vay javasolta, hogy a régi méréseket is használja fel, és a szintezést a békési templom falán megjejölt vonalból indítsa. Eredeti terve volt Vaynak a Naményi (Érmelléki) csatorna megépítése, amely a Tisza és Körösök szabályozásának alapjául szolgált volna, és ami terveinek kidolgozását Huszár megígérte. A térképek 1:36 000 méretarányban 68 lapon, 1:108 000 méretarányban 11 lapon és egy 144 000-es áttekintőlapon elkészültek. Kijelöltek mintegy 250 háromszögelési pontot, 28 000 szintezett pontot, 14.000 keresztszelvényben 68.000 vízmélységet, elvégezték az ártérszámításokat. Huszár öszszeállította a vízrajzi leírást és a szabályozási tervet. Mérnökeivel 1823-tól kezdve a Duna-mappációra ment át, és 1829-ig 1 : 3600 méretarányban elvégezték a Duna mintegy másfél km-es sávjának grafikus háromszögeléssel megalapozott térképezését Dévény és Pétervárad között. Ezután Huszár eredeti hivatalába Nagyváradra került vissza. Belerokkant a megfeszített munkába, egészsége megromlott, a gyógyhelyeket járta. Egészségét már nem is nyerte vissza. Nagyváradon halt meg. Érdemeit az Alföld nagy részének, háromszögelésében, az egész Körös-vidék teljes vízfelmérésében, szabályozási tervének elkészítésében és a Duna részletes vízrajzi térképezésében sorolhatjuk fel. De ha lehet, még nagyobb érdeméül emelhetjük ki annak az eladdig nem létezett külszolgálatos (napidíjas) térképező csoportnak a megszervezését, amely 1848-ra 24 fős Tisza Térképészeti Intézetté nőtte ki magát, s amelyből minden idők legkiválóbb magyar mérnökgenerációja került ki, amely Vásárhelyivel az élen, Széchenyi vezetése alatt a Tisza-völgy vízrendezését sikeresen megindította. Nagy adóságot törlesztett tehát a vízügyi igazgatóság és Gyula város képviselete, amikor a Tiszadobon két éve elindított nemes gondolatot Goda Péter igazgató pártfogásával sikerre vitte, és Huszár Mátyásnak legelsőként, a 175 éve megindított munkálatok helyszínén, emléket állított. Fogadják érte a magyar térképészek köszönetét! HRENKÓ PÁL 17
