Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
Dr. SZ. L.: Oktatóink és dolgozóink anyagi gondjai egyre szaporodnak. Ennek megoldásában segíteni kell és lehet! A kutatási-fejlesztési megbízások csökkenése ellenére lehet találni fizetőképes keresletet egyes eszközeinkre, adottságainkra, szellemi kapacitásunkra. Ezek némelyike első hallásra esetleg idegennek tűnhet. Tudomásul kell azonban venni, hogy ma már nincs vegytiszta oktatási-kutatási feladat... Az ilyen többletfeladatok vállalása természetesen nem kötelező. Úgy gondolom, hogy lehetőségeket kell kínálni lehetőleg minden szakterület számára, s aki élni kíván vele, az a többletmunkát végezze itt, a saját hasznára, de az intézet érdekében is. VT.: Jó kezdeményezés az öt regionális vízmű rt. által létrehozott alapítvány. Milyen eredményre számítasz ennek révén? Dr. SZ. L.: Reményeink szerint rövid időn belül kamatoztathatjuk annak az alapítványnak a lehetőségeit, amelyet az ország öt regionális vízművállalata tett a vízi- és kömyezetiüzem-mémökök képzésének fejlesztésére. Az alapítvány célja az oktatás minőségi javítását célzó anyagi és szellemi beruházások pénzügyi feltételeinek; megfelelő oktatási bázisok, a gyakorlatokhoz szükséges eszközök, anyagok biztosítása. Az alapítvány indulóvagyona 350 E Ft, amely 1991 ősze óta kamatozik. Az alapítvány nyitott, a célokkal egyetértő bármely magán- vagy jogi személy csatlakozhat. Többen jelezték is szándékukat. A bírósági bejegyzést követően kezdeményezni fogjuk a kuratórium összehívását. VT.: Vannak-e egyéb gazdasági lehetőségek? Dr. SZ. L.: Jó lehetőséget rejt magában az ingatlangazdálkodás. De az intézet kezelésében lévő ingatlanok ésszerű felhasználásának jelenleg jogszabályi akadályai vannak. A felsőoktatási törvény egyik zárórendelkezése szerint az állami oktatási intézmények tulajdonáról egy később készítendő jogszabály rendelkezik majd. Bízzunk benne, hogy mielőbb megszületik, hiszen valódi autonómia nem képzelhető el tulajdon nélkül. VT.: Milyen tennivalók vannak azon a téren, hogy az intézet létesítményeit határainkon túl még jobban megismerjék? Dr. SZ. L.: Kétségtelen, hogy a mérőtelep és a víztechnológiai telep híre túljutott az ország határain, de van még tennivalónk. A magyaregregyi mérőtelepet adottságai, felszereltsége, infrastruktúrája alkalmassá teszi arra, hogy a vízrajzi szolgálat számára is gyakorlati terep legyen mérési eljárások bemutatására, begyakorlására. Egyúttal, mint hidrológiai kísérleti terület is jó szolgálatokat tehet a szakmának azzal, hogy a szisztematikus mérésekkel, azok megfelelő tartalma mellett, a hidrológiai folyamatok részletes megfigyelésére kerüljön sor. Egy-egy mérési adat előállítása igen költséges: használjuk ki tehát azt, hogy az oktatás gyakorlatai egyúttal tudományos kutatási alapadatokat is teremtenek! Ehhez természetesen műszerezettségi és egyéb feltételek kellenek. De elengedhetetlen a korábbi mérési adatok rendszerezése, feldolgozása. Célunk, hogy a telepet nemzetközi hírű oktatási mérőteleppé fejlesszük. Az elmúlt három évben 6 nemzetközi mérőtáborra, terepgyakorlatra került sor, jártak itt (és a Gemenci területen létesített alkalmi táborokban) svéd, német, osztrák, holland, francia, belga diákcsoportok és ösztöndíjasok, s a tervek szerint, jövőre portugál csoportot várunk. Az intézet víztechnológiai telepe 1983-ban lett átadva, akkori áron 38 millió forintba került. Az 1000 m3/d kapacitású felszíni vízkezelő mű alkalmas a felszíni és korlátozással a felszín alatti és ipari vizek fizikaikémiai kezelési technológiáinak tanulmányozására; oktatási és kutatásfejlesztési célból. A telep alkalmas továbbfejlesztésre is, de mindenképpen rekonstrukcióra szorul. Ehhez azonban felül kell vizsgálni és ki kell értékelni a víztechnológiai telep teljes problémakörét (állapotát, szervezeti helyét, működtetésének rendjét, költségigényét és lehetséges forrásait, további — az oktatáson túli — hasznosíthatóságát). Ebben a regionális vízművállalatokkal kialakított kapcsolatra építünk. Meg kell ugyanakkor teremteni a szennyvíztisztítás gyakorlati oktatásának feltételeit, és ehhez minden szóba jöhető változatot fel kell tárni és ki kell elemezni. Itt is számítunk a szakmai kapcsolatokra. Hasonló a feladat a környezeti képzés gyakorlati oktatási feltételeinek megteremtésében is. Foglalkozni kell laboratóriumaink fejlesztésével, megvizsgálva egy komplex laboratórium kialakításának lehetőségét. Addig is, amíg ennek célszerűségét és lehetőségét kielemezzük, biztosítani kell a napirenden lévő fejlesztési lépések összehangolását az intézetfejlesztési elképzelésekbe ágyazva. A számítástechnika helyzetéről, a fejlesztés irányáról szólva fontos annak biztosítása, hogy az intézeten belül valamennyi számítástechnikai hardver- és szoftverfejlesztés egy egységes elgondolásba illeszkedjék, megteremtve ezzel a házon belüli hálózat fizikai alapjait és szoftverhátterét. Feltétlenül szükséges az oktatástechnikai eszközök felújítása. E területen is vannak kiaknázható lehetőségek (például áfa-mentes beszerzés, teljesértékű, de oktatási célú szoftverek, szponzori, alapítványi támogatások stb). VT.: Mindig sokat adtál arra, hogy jó kapcsolatokat építs ki azokkal a szervezetekkel (az országon belül és kívül), amelyek nélkül a vállalt feladatok nem oldhatók meg Dr. SZ. L.: Ez most is létkérdés a számunkra. Első helyen a pécsi főiskolát, anyaintézményünket kell említeni, amelynek egyik oktatási egysége vagyunk. Úgy gondolom, hogy ez a kapcsolat két alappilléren kell hogy nyugodjék. Egyrészt a földrajzi helyzetből, a távolságból következő területi elkülönülés, és az abból fakadó részleges önállóság; másrészt, az eddigieknél fokozottabb szakmai integráció. Utóbbira, az eddigieken túlmenően is, számos lehetőség kínálkozik, például egyes intézetekkel a további együttműködés vagy a környezeti képzés területén, műszaki szakoktatói képzés indításában stb. Az intézet nemzetközi kapcsolatai az elmúlt években örvendetesen fejlődtek, de az eddig elért eredmények mellett még fokozottabban be kellene kapcsolódni az európai felsőoktatási intézmények közötti hallgatói és oktatói cserekapcsolatokba. Ezt a 8
