Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
bányahomok terítése szükséges (optimálisan 10—12% közötti iszap-, agyagtartalom, 10% körüli kavicstartalom, Dmax = 32 mm). Megjegyzés: A belső védőövezetben az ágyazat kialakítását — az alkalmazott csőanyag, kötések stb., valamint a talajtani adottságok figyelembevételével — egyedi hatósági előírások szabályozhatják. Gravitációs szakaszok: munkaárok szélessége minimum 60 cm; minimális földtakarás 80 cm. A csőrendszer kialakításánál alapvetően a hőtágulást, és az erőtani hatásokat kell figyelembe venni. A hőtágulást a rendszer kialakításánál, illetve méretezésénél, valamint a csőanyagok kiválasztásánál figyelembe kell venni. Ezért az acél vagy beton védőcsőbe fektetett haszoncsövet az aknafalaknál egyedileg tervezett acélszerkezetű kitámasztással kell ellátni; kerülni kell a különböző hőtágulású csövek összeépítését; a fektetésnél csőlírát kell kialakítani. Erőtani és hidraulikai szempontok: — minden keresztmetszet erőtani vizsgálatánál a szabványban előírt távlati időszakra kell méretezést elvégezni az alábbi hőfokok figyelembevételével: bekötővezeték 35 °C, településen belüli csatorna 30 °C, külső gerincvezeték 25 °C, — a mértékadó feszültségeket az összes teher figyelembevételével kell meghatározni, — a javasolt különböző nyomásfokozatú csövekből, folyamatos, hegesztett csőrendszert kialakítani, — a nyomásfokozat megválasztásánál az egységes rendezőelv az egyenlő biztonság, — a csőkötéseknél ellenőrizhető, folyamatos csőszálat eredményező módot kell választani, — polifúziós — tokos — hegesztés kizárólag a bekötő-, házi vagy épületen belüli vezetékeknél alkalmazható, — tolózár vagy egyéb fémszerelvény kizárólag műtárgyban helyezhető el, — 5%-os lejtést elérő és meghaladó nyomvonalszakaszoknál 50 m-enként 1 m3 térfogatú betontömböt kell beépíteni. A betontömb széle oldal- és fenékirányban az árok méretét 25—25 cm-rel haladhatja meg, — gravitációs szakaszok átmérőjének kiválasztása ellenőrző erőtani számításokkal történhet, — a statikai számításoknál a rendszermerevséget meg kell határozni. Erőtani szempontból rendkívül kedvező az UPONAL ULTRA-RIB (bordázott) csőrendszer alkalmazása. A csatornarendszer kialakításánál lényeges elvárás az élővízfolyás keresztezések megfelelő megtervezése. Javasolt a keresztezésnél: felső keresztezést kialakítani, a haszoncsövet acél védőcsőben vezetni és például PUR- habbal kiinjektálni (a szendvicsszerkezet a fagyvédelmet is biztosítja); a cső patakmederben való vezetésénél a vízfolyás maximális árvízszintjét kell figyelembe venni; a haszoncsövet a patakmeder alatt vezetni nem szabad! (A keresztezések műszaki kialakítására az egyedi hatósági előírások az irányadók.) Az említett ágyazatkialakítás egyedi hatósági előírásai lehetnek: az árok aljának és mindkét oldalának 10 cm vastagságú anyagpaplannal való kibélelése; automatikus csőtörésészlelő rendszer telepítése. Lényeges — főleg gravitációs csatornáknál — az árok mindkét oldalától meghatározott szélességű fa-, növényzetmentes nyiladék biztosítása. A szennyvízátemelők kialakításánál — a belső védőövezetben — vésztúlfolyó nem tervezhető! A hegyvidéki területek szennyvízelvezetésének speciális problémája az egyedileg elhelyezkedő és többnyire szakaszos szennyvízkibocsátású objektumok (szállodák, turistaházak stb.) szennyvízelvezetésének és -elhelyezésének megoldása. De mit is jelent a szakaszos üzemmód a szennyvízelvezetési és -kezelési rendszer kialakításánál? — A keletkező szennyvíz települési szennyvíztisztítóra való elvezetése megfizethetetlen, (például a hegységekben lévő turistaházak esetében), és a műszaki megoldás is kérdéses, mivel elérhető közelségben (általában) közcsatomarendszer nem üzemel. — A szennyvíz gyűjtése és elszállítása — főleg a kiemelt jelentőségű idegenforgalmi központokban — nem célszerű. (A megoldást a magas szállítási költség és a balesetek miatti rendkívüli szennyezések veszélye sem indokolja.) — Az egyedi tisztítás hagyományos eljárásokkal, illetve folyamatos üzemű berendezésekkel nem oldható meg: az ingadozó hidraulikai terhelés (térfogati és felületi terhelések) beszabályozási nehézségei miatt; mert a maximális terhelésre történő méretezésnél energiapazarlás keletkezik a minimális és az átlagos terhelésű időszakokban; illetve alulterhelésnél a hatásfok leromlik (az eleveniszap elhal); valamint az I. és II. vízminőségi kategória szennyvíz bevezetési határértékeit a hagyományos rendszerek nem biztosítják. A megoldás tehát az egyedi szennyvíztisztítás lehet szakaszos üzemű, tápanyag-eltávolítást is végző eljárásokkal. Ilyen eljárás a Norvégiában kifejlesztett BlOVAC-rendszer, amely a szennyvizet az EGK normák szerinti I. vízminőségi osztályra tisztítja. Magyarországon 2—50 nr/d terhelési tartományban elterjesztése indokolt. 3 Magasabb, 40—100 m /d-es hidraulikai terhelésnél sikerrel alkalmazható az EGALIAR szennyvíztisztító berendezés, amely kialakításánál fogva tág terhelési ingadozásnál is biztosítja az I. vízminőségi osztály paramétereinek elérését. Mindkét berendezés biológiai NO3, vegyszeres foszforeltávolítással és teljes automatikával van felszerelve. Összefoglalva: A hegyvidéki csatornázás problémái sürgetővé teszik az országos műszaki irányelvek kidolgozását és az egységes szemléletű hatósági szabályozás kialakítását. Ezeket a szabályzókat régiónként a geológiai és a hidrogeológiai adottságok függvényében kell egyedileg pontosítani. Addig is, amíg az irányelvek megszületnek a tervezésnél a legnagyobb és az egyenlő biztonság elvét kell követni, s az optimális rendszert műszakigazdaságossági számításokkal kiválasztani. SZABÓ LÁSZLÓ 5
