Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
Csörög a kavics... Ásványráró, 1954. július 15., 10 óra 20 perc Az 1954. évi szigetközi árvíz 40. évfordulója alkalmából július 15-én emlékülést tartottak. Az ásványrárói tornacsarnokban a Magyar Hidrológiai Társaság győri területi szervezete, Ásványráró község képviselő-testülete és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szervezte és rendezte a megemlékezést. A községi tornacsarnok belső falának bal oldalán az egykori képek és újságcikkek, jobb oldalán ásványrárói kisdiákok rajzai fogadták az emlékülés résztvevőit. A megnyitó után dr. Hajós Béla helyettes államtitkár mondott köszöntőt, s egykori győri emlékeit felidézve az 1954-es ásványrárói helytállást mint a hazai árvízvédelem megújulásának kezdetét méltatta. Böösy Imre polgármester a község lakóinak nevében üdvözölte a megjelenteket. A drámai napok és órák eseményeit több korabeli filmhíradórészlet és az árvízről készült dokumentumfilm-összeállítás idézte fel. Ezt követően dr. Stelczer Károly nyugalmazott főigazgató-helyettes az 1954-es árvízi védekezés vezetője mondta el a szigetközi árvíz eseménytörténetét, majd Karsai Zoltán, Molnár Károly és Tamás Gyula beszélt személyes élményeiről. Mint elmondották, az árvízi áradat a németországi és ausztriai hírekből következően már várható, sejthető volt. A védekezési munkákat gyors aratás előzte meg. Július 12-én este Rajkánál észlelték, hogy csörög a kavics, a betört víz feltépte a gyepet, s folyt, folyt befelé. Ekkor még sikerült a hatalmas buzgárt megtalálni, s megindult a védekezés, éjjel 15 méteres tölcsére lett, el kellett zárni a Mosoni-Dunát, s Süttőről megérkeztek az első kőszállítmányok. A tét nagy volt, hiszen ha Kilitinél átszakad, Mosonmagyaróvár és az egész Hanság víz alá kerül. Az előrejelzésekhez képest 1 méterrel magasabban tetőzött az ár, és ezt az átázott gátak több helyütt már nem bírták tartani. Július 15-én 10 óra 20 perckor bekövetkezett az első, majd 16-án 15 óra 40 perckor a második szakadás, amely Ásványrárót elöntötte. A kezdetben 20 méteres szakadás 60-65 méterre szélesült, majd beállt. Alakosság mentése után, az állatállomány és az ingóságok kerültek sorra, sajnos az épületek jelentős része összedőlt vagy megrongálódott. A riasztó hírek nyomán megmozdult az ország, sokan a gátakon segítettek, mások a feltörő buzgárok körbeken'tésén. A katonák szállítóeszközeikkel végezték a mentést, védekezést, a kincset érő faanyag és kő előteremtését gyors szállítás követte. Az árt követő helyreállításban is széleskörű támogatás bontakozott ki. Új házak, utcasorok épültek, a mai Ásványráró települési jellegét e folyamatban alakították ki. Az 1954. évi szigetközi árvíz tapasztalatai alapján formálták meg és hozták létre az új vízügyi szolgálatot. A szervezetben és felfogásban új gondolkodás és gyakorlat honosodott meg. сз> Dr. Murai György A folyóiratokban megjelent értekezései mellett több alapvető könyv megírására is volt ereje. 1909-ben jelenik meg a Vízi utak és vasutak hazánkban és külföldön című műve. 1914-ben — Lampl Hugóval együtt—készíti el a Beton című kézikönyvét, amelyért a mémökegylet nagy aranyéremmel tünteti ki. Ugyancsak 1914-ben adják ki a Lampl Hugóval írt Új eljárás a leggazdaságosabb betonkeverék megállapítására című, a gyakorlat igényeit szolgáló alkotását. A belvízlevezető zsilipek megrepedésének okaival foglalkozó munkája 1916-ban lát napvilágot. Élete főművének tekinthető az 1993-ban közreadott Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában című kiadvány. Ebben 13 pontban fogalmazta meg az akkori vízügyi politika szempontjait. Az akkori megállapításainak döntő többsége még ma is időszerű. A pénzszűkével, gazdasági nehézségekkel küszködő országunk számára napjainkban is feltétlenül figyelembe veendő tanácsa: ... Képesek legyünk a munkálatokat tervszerűen, károk nélkül redukálni, viszont — ha pénzügyi helyzetünk javul — legyen elég, jó előre kidolgozott tervünk, hogy rövid idő alatt új munkálatokat legyünk képesek megindítani... Tehát pénz hiányában csak a legszükségesebbeket építsük, de készüljünk fel — megfelelő tervek kidolgozásával — a bővebb esztendőkben megvalósítandó létesítmények építésére. Úgy érezzük, hogy Sajó Elemér mintha a mai viták résztvevője lenne, amikor a következőképpen ír: ,,... Kerülendők a költséges, luxuriózus megoldások, amilyeneket helyenként nyugaton látunk. Megcsonkított kis országunkban a legmesszebbmenő takarékossággal, a legegyszerűbb eljárásokkal kell dolgozni...” Manapság is feltétlenül megszívlelendő tanácsul szolgál a következő megállapítása: ,,... A jelenlegi magas kamatláb mellett... a munkálatoknak lehetőleg gyorsan való végrehajtása —amit csakis a terveknek és előmunkálatoknak sokkal gondosabb kidolgozásával lehet biztosítani — sokkal fontosabb, mint régebben volt...” És még tovább sorolhatnánk az időszerű idézeteket. De ennyiből is nyilvánvaló, hogy Sajó Elemér és Kvassay Jenő a maguk korában olyan kiemelkedő egyéniségek voltak, akik nemcsak a feladataikat látták el magas szinten, hanem példaképül is szolgálnak. Kvassay Jenő 75 éve, Sajó Elemér pedig 60 éve halott. Emlékük azonban még ma is elevenen él. Sajnos egyre kevesebb azoknak az embereknek a száma, akik valamelyiküket is személyesen ismerték. Azonban szerencsére sokan vannak olyanok, akik az el nem évülő műveik alapján ismerik és tisztelik a magyar vízügy két kiválóságát. Kvassay és Sajó nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is követendő példaképeink, akik elsősorban nem magukért — hiszen, ha lettek volna önös céljaik, azt az országon kívül könnyebben elérhették volna — hanem hazájukért tevékenykedtek. Adtak számolgatás nélkül, harcoltak, s tőlük telhetőén igyekeztek nem törődni a sebekkel, pihenést nem keresve, jutalmat nem várva dolgoztak. Végül — mintegy hagyományként — megismételjük az elmúlt évben ugyanitt elhangzott ígéretet: ... A vízzel foglalkozó hazai szakemberek sok tízezres családja nevében itt, Kvassay Jenő és Sajó Elemér sírjánál ígérjük, hogy nemcsak emléküket őrizzük kegyelettel, hanem életükből, terveikből és megvalósított hatalmas életművükből erőt merítünk a víz ügyének értelmes szolgálatára, hazánk és nemzetünk felvirágoztatása érdekében. Dr. Ivicsics Ferenc 16
