Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
HOSSZÚ VAJÚDÁS m\ NoHÉZ SZÚÜÉS A hír: Gazdasági társasággá alakult, majd önkormányzati tulajdonú kft.-vé vált a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat makói üzemfőmérnöksége. Előzmények: Az 1990-ban alakult önkormányzatoknak számos nehéz problémát kellett megoldaniuk az elmúlt években. Kétségtelen azonban, hogy az egyik legbonyolultabb ügynek a víziközmű-szolgáltatások folytatása és a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat átalakítása bizonyult. A megye 58 önkormányzata, mint újdonsült tulajdonos, kevés dologban tartott be annyira egymásnak, mint ez utóbbiban. A 24. órában azonban, ha keserves kínok között is, de mégis megszületettek a már elodázhatatlan döntések. Június 27-éig ugyanis az a veszély fenyegetett, hogy a megye településeinek nagyobbik felén a vízszolgáltatás és a szennyvízelvezetés napokon belül összeomlik. A vállalat 35 településen ugyanis már nem tudta finanszírozni a szolgáltatásokat, a kft.-k létrehozását pedig néhány befolyásos politikus próbálta megakadályozni. Hová tűnt a vízfej? — A Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat egyik utódszervezetének, a Makó Térségi Víziközmü KFT. ügyvezető igazgatójának, Medgyesi Pálnak véleményét kérdem arról, hogyan kerülhetett a korábban állami vállalat ilyen helyzetbe? — Nem hiszem, hogy én vagyok az a személy, akinek erre pontos választ kell adnia. Egyébként teijedelmes tanulmányt lehetne, kellene írni arról, hogy mi történt az elmúlt négy évben. Mindenesetre az a következtetés kockázat nélkül levonható, hogy a felső politika még a korábbiakhoz képest is leértékelte a víziközmű-szolgáltatásokat, és olyan feladatot mért az önkormányzatokra, amit azok jelentős része nem tudott, mert nem tudhatott jól megoldani. Talán elég csak arra utalnom, hogy maga a miniszter is kaotikusnak jellemezte az ágazatban kialakult helyzetet. A máig is érvényes szabályok ugyanis érdekcsoportokra szakították a megyei településeket. — Tehát nem csak helyi problémáról van szó? — Nem. Ez csaknem országos méretű és elsősorban politikai, illetve államigazgatási eredetű, de ebben olykor a jószándékú dilettantizmus is jelentős szerepet kapott. A szakmát hivatásszerűen művelő szakemberek számára viszont a megoldás mindvégig világos volt. — Mire céloz, amikor politikai problémákat emleget? — Én úgy látom, hogy ezen a területen egymást erősítették a törvénykezés és a kormányzás hibái, továbbá megyén belül az egyes települések, illetve az egyes személyek közötti érdekellentétek. Másképpen fogalmazva, amikor világossá vált, hogy a politikának és a személyi érdekeknek ekkora szerepe lesz az ágazat átszervezésében, már sok jóra senki sem számíthatott. — Mit tehettek ilyen helyzetben a szakemberek? — Eleinte a többség bizakodott és nagy buzgalommal látott neki az új szolgáltatási modellek kidolgozásának. Aztán sokan rádöbbentek, hogy a partvonalon kívül maradtak. Ekkor többen dezertáltak, néhányan még a pályáról is. A válság elmélyülése után, az utolsó fél évben azonban a szakemberek ismét szóhoz jutottak, és talán nekik is köszönhető egy kicsit, hogy ha a vállalat önfeláldozása árán is, de a szolgáltatást sikerült megmenteni, fenntartani. A döntő érdem azonban nem vitatható el az önkormányzatok racionális, higgadtabb többségétől, melyhez a Makó térségiek is tartoztak. —A szolgáltató utódszervezetek megszülettek, de elrendelték a vállalat végelszámolását, megszüntetését. Mi volt ennek az oka? — Igen nagy kihívások sorakoztak egymás után politikai, társadalmi, esetenként szakmai irányból is. Ezeket és a gyakran inkorrekt versenyt a törvények, játékszabályok egyoldalú betartásával sokkal offenzívebb, szívósabb munkával is csak kevés helyen tudták kivédeni és ott is csak nagy veszteségekkel. — Így viszont több száz ember az utcára került a szentesi központból... — Igen nehéz erről beszélni, hiszen közöttük sok olyan kolléga, munkatárs van, akikkel évtizedeken keresztül együtt teremtettük meg például a megye vízellátását. Sokan készültek a változásokra, de erre a végeredményre kevesen számítottak. Remélem, még akad valaki, aki méltóképpen megköszöni nekik azt, amit a megyéért tettek. A szervezet — Medgyesi úr, egy három évvel ezelőtti tanulmányában ön így fogalmazott: A makói üzemfőmémökség önálló gazdálkodó szervezetté való átalakítása racionálisan megoldható, és az optimumhoz közeli hatékonyságával felveheti a versenyt bármelyik variációval. Érez-e most elégtételt? — Szó sincs róla, hiszen 1991 tavaszán még más megoldások is lehetségesek voltak. De nem szabad elfeledkezni arról, hogy a végrehajtható államigazgatási döntések csak 1993 őszén születtek meg. Amenynyire lehetett, mi több változatra is felkészültünk. Az igazi problémát a széthúzás, a bizonytalanság és főleg a késedelem okozta. — Hogyan tudtak felkészülni az új feladatokra ilyen körülmények között? — A vállalatnál korábban már megtörtént a műszaki feladatok csaknem teljeskörű és az ügyvitel kismértékű decentralizálása. A legnagyobb munka tehát az ügyvitel és az igazgatás megszervezése, és az önálló gazdálkodás kidolgozása. Az erre maradt egy hónap természetesen kevés volt, de ez nem érinti közvetlenül a szolgáltatásokat. — Mennyivel nőtt a létszám az ügyviteli és az igazgatási feladatok ellátása miatt? — Az új feladatokat létszámcsökkenés mellett vettük át. (Egyelőre tehát új munkalehetőségek teremtésére nem gondolhatunk.) Ezt a számítástechnika felhasználásával, profiltisztítással, kisebb, de hatékonyabb irányító apparátussal és jobb ösztönzéssel érjük el. — Tehát megvannak a feltételei annak, hogy nem lesz törés Makó térségében a víz- és csatornaszolgáltatásban? — A kft.-t olyan menedzsment irányítja, amely nyolc tagjának összesen 13 diplomája és egyenként 10-30 éves szakmai gyakorlata van. Ezt sokan megirigyelhetnék tőlünk. A szakmunkások többsége is tapasztalt, jó szakember. Ebben a szakmában még mindig igen nagy szerepe van a gyakorlatnak és a helyismeretnek. Az eszközállományunk bizony lehetne jobb is, de bízunk abban, hogy saját hatáskörben hozott döntéseink jobbak, racionálisabbak lesznek, továbbá abban, hogy az önkormányzatok magukénak tekintik a kft.-t és megadják a szükséges támogatást. Mindezek együtt a biztosítékai annak, hogy a következő években alacsony legyen a cég működési költsége és hatékony a gazdálkodás. De nem szívesen engednénk az évtizedek során elért biztonságból és színvonalból sem. — Vajon ez azt jelenti, hogy nem lesz vízdíjemelés? — Ez csak az önköltséget minimalizálja. Az árak kialakításánál az önkormányzatoknak még számos szempontot figyelembe kell venniük. Mindenesetre 1994 év végéig a Makó-Csanád Vízmű KFT. lényegében a megyei vállalat 1993. évi vízdíját alkalmazza. Az 1993. január 1-étől érvényes csatornadíj viszont emelkedik azért, hogy a csatornabekötéseket egy évig tartó 50%-os díjkedvezménnyel ösztönözhessük és a kertes lakóházaknál a felhasznált vízmennyiséget (a csatornadíj alapját) 10%kal csökkenthessük. A települési vízdíjrendeletek is számos kedvezményt tartalmaznak lakóházaknál a vízmérő-felszerelésekre, de szankciókat is azokra, akik sértik a többség érdekeit. Bár szomorúan látjuk, hogy az általunk használt termékek, szolgáltatások árai az idén is jelentősen emelkedtek, azon leszünk, hogy a jövőben ebből minél kevesebbet kelljen a vízdíjba beépíteni. Gondolom, hogy erre elég garancia az, hogy az új szervezet előnyeit igazolva legalább egy kemény áremelést máris megúsztak a fogyasztóink. —Medgyesi úr, köszönöm az interjút, és valamennyiünk érdekében sok sikert kívánok a Makó Térségi Víziközmű KFT. valamennyi dolgozójának. cs> Molnár László 14
