Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
évente rendelkezésre állna, a vízügyi géppark és létszám hosszú ideig hasznosan foglalkoztatható lenne az állami tulajdonú és felelősségű' művek karbantartásán, illetve rekonstrukcióján. Mivel ezzel szemben az ez évi lehetőség csak 2,6 milliárd (a 12 vízügy vonatkozásában), így előfordult az a képtelen eset, hogy az ATIVÍZIG 300 km hosszú árvízvédelmi fővédvonalaira, 1600 km belvízi főcsatornájára, 60 szivattyútelepére, 80 őrházára stb. összesen 50 millió Ft fenntartási pénz maradt az üzemelésiszakigazgatási költségek minimális mértékű kielégítése mellett. Hogy ez hova vezet a véd- és üzembiztonság színvonalában, rábízom az olvasóra a megítélést. S ez így megy évek óta, vagyis az el nem végzett munkák halmozódnak, a leromló művek pedig előbb-utóbb nem fenntartást, hanem teljes felújítást igényelnek. Kérdés, több százezer ember élet- és vagyonbiztonságát szabad-e kockáztatni pár 100 millió Ft-ért? Kérdés: tisztességes, lelkiismeretes, szakmájához értő vízügyi vezető meddig maradhat a helyén és vállalhatja a felelősséget? A közvéleménykutatások azt bizonyítják, a társadalom megszokta, hogy ebből a szempontból biztonságban él, a politikusoknak pedig nagyobb gondjaik voltak. Igaz, 12 éve jelentős árvíz térségünkben nem volt, de szinte bármikor lehet, s ne felejtsük azt sem, 6-7 m-es tiszai vízállás (éppen csak I. fok) 6-7 m-es víznyomást jelent a 80-100 éves zsilipeinken. S akkor még abban sem lehetünk biztosak, hogy az állami költségvetés hiánya nem fogja tovább szűkíteni ezeket a sovány forrásokat is. Mire képes most az ATIVÍZIG Képes ellátni a rá háruló hatósági, szakigazgatási feladatokat, a vállalkozásoktól megszabadult szakaszmérnökségek egyre jobban bekapcsolódnak a területi, hatósági munkába. Főleg ami az ellenőrzést illeti. Igaz, a pénzhiány ezt is gátolja, hiszen arra sem jut pénz elég, hogy az ellenőrzést végzők a helyszínre utazzanak. Képes kiállítani az árvíz- és belvízvédekezés törzskarát, beleértve a védvonalanként legalább 2 fő helyismerettel rendelkező műszakit, de nem lenne képes tartós belvízvédekezés esetén a szivattyútelepek folyamatos üzemeltetésére. Fel tudna tölteni egy maximáhsan 60-70 fős védelmi osztagot, de ennek a technikai felszereltsége, beleértve a járműparkot is, kritikán aluli. A gátra segédőröket, fizikai dolgozókat csak az önkormányzatok közreműködésével, közerő segítségével lehet biztosítani. El tudjuk látni a kettős működésű rendszerekben a mezőgazdasági vízszolgáltatást, sőt meggyőződésünk, hogy ezirányú tevékenységünket fokozni kellene a mezőgazdaság érdekében — mert e tevékenységi körben a vízdíjból a csatornák karbantarthatok — a belvízi szivattyútelepek működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges szakszemélyzet foglalkoztatható, — s nem utolsósorban az igazgatóság viszonylag kedvező áron tud vizet szolgáltatni, ez nem mond ellen annak a szándéknak, hogy a másodlagos öntözőműveket (pl. Szentes-Dónáti öntözőfürt) privatizálni kell. Képes szakmai segítséget nyújtani a térségben megjelenő társadalmi-gazdasági kérdések megoldásának vízgazdálkodási vonzataihoz, mint pl. az Alföld-program, ezen belül a Duna- Tisza közi vízpótlás kérdése vagy pl. az idegenforgalom fejlesztése (lásd: Tisza-völgyi önkormányzati szövetség), vízi közlekedés fejlesztése stb. Kölcsönös elismerésen alapulva egyre jobban együttműködik az önkormányzatokkal, segítve őket és segítséget kapva. Mit várunk a jövőtől? Tudjuk, csodák nincsenek, az is csoda, hogy a területileg integrált vízügyi szervezet megmaradt. De szeretném hangsúlyozni: a szervezet másodlagos, a felelősségi kör- és a finanszírozás egyensúlyának megteremtése elsődleges. Reméljük, változik szakmánk politikai megítélése s ezzel, ha lassan is, anyagi elismertségünk. (Nem a fizetésünkről beszélek, bára vízügyi dolgozók bérszínvonala igen alacsony, hanema vízgazdálkodási tevékenység finanszírozásáról). Szeretnénk, ha a következő években a vízgazdálkodással, és nem állandó szervezetimódosítással foglalkozhatnánk. Minden szervezeti változás az emberekben bizonytalanságopt okoz és sok pénzbe kerül. Szeretnénk, ha a Műegyetemre újra jelentkeznének hallgatók vizes szakra, ha a végzett hallgatóknak munkát tudnánk kínálni. Szeretnénk, ha a 60 éves kort elért kollégánkat fehér asztal mellett, s nem a temetőben búcsúztatnánk. Utóbbi években, sajnos feltűnően sok ilyen korú ismert vízügyi szakembert temettünk el. Szeretnénk azt, hogy végre, az országgal együtt, induljunk el a mélypontról, a hiedelemmel ellentétben nem szeretnénk, hogy nagy árvíz legyen, de még kevésbé szeretnénk megérni egy második szegedi árvízkataszrófát.A szakmai képességünk - talán - még adott, az anyagiak nem rajtunk múlnak. Szeretnénk, ha az új országgyűlés megalkotná az új vízügy törvényt, s ezzel hosszú távra kijelölné helyünket a hazában. Dr. Kováts Gábor Köszöntjük KOMLOSS Y ANIKÓT a szakma legújabb eurómémökét 1953. december 12-én született Nyíregyházán. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium francia tagozatán érettségizett, majd 1976-ban a BME Vízgazdálkodási Főiskolai Kar Vízellátási és Csatornázási Szakán üzemmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően Nyíregyházán a Szabolcs-Szatmár megyei Tervező Irodában dolgozott 10 éven át. Közműtervezőként a nagyobb léptékű rendezési és tanulmánytervek mellett közművezetéki kiviteli terveket is készített. Mint tervező elsősorban a nagyobb léptékű tervezési munkák kötötték le a figyelmét. 1987-től a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott, ahol kezdetben vízgazdálkodási koordinációs feladatokat végzett. Részt vett nagyobb lélegzetű vízgazdálkodási pályázati munkák készítésében is. Ezek közül Szabolcs-Szatriiár megye csatornázása, országosan díjazott pályázat áll hozzá a legközelebb. Az MHT Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezetében 1988-tól szervező titkári feladatokat lát el, mely a szakma teljeskörű áttekintését, megismerését. 1980-ban sikeres középfokú állami nyelvvizsgát tett francia nyelvből. Az 1992. év munkájának új állomása, mivel személyzeti osztályvezetővé, majd az igazgatóság átszervezése után a titkárság osztályvezetőjévé nevezik ki. Munkája elismeréseként az igazgatóság vezetője főtanácsosi címet adományozott számára. Ezen az új területen igazgatási, szervezési, oktatási és múzeumi feladatokkal foglalkozik a humánerőforrás-gazdálkodás, a sajtó és a nyilvánossággal történő kapcsolattartás mellett. Munkája sokrétű, szerteágazó, mozgalmas és igen érdekes. Jelenleg angolul tanul, célja hogy angol nyelvből is nyelvvizsgát tegyen. Félje földmérő mérnök, gimnazista lányuk a világhírű CANTEMUS kórus tagja. Mérnöki munkája elismeréséül 1994 júniusában a FEANI nemzetközi szervezet eurómérnöki címet adományozott számára. 17
