Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
A Felső-Tisza-Vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény ismertetése Vízügyi SzakgyűjU A rápolti hajómalom, és az istrángos cölöpverő modellje A vízügyi szolgálatban dolgozók és egyéb szakterületen működők érdeklődése is mind nagyobb mértékben fordul az elmúlt időkben végzett nagyszabású vízi munkálatok, az elért eredmények megismerésére; és jogos igény jelentkezik ezeknek az értékeknek átmentésére, múzeumi megőrzésére. Múltunk megismerése, a hagyományok ápolása, az ezzel kapcsolatos vízügyi helytörténeti emlékek összegyűjtésére, megőrzésére folyamatosan nagy gondot kell fordítani. A Felső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság jogelődjei is gyűjtötték a vízügyi emlékeket. Szervezetten 1962-től kezdődően megszakításokkal, majd 1986-től megújult tevékenységgel, jelenleg is gyűjtjük a vízügyi múltra vonatkozó tárgyi és írásos emlékeket, a munkában részt vevő alkotó és közreműködő emberek életét, munkásságát megörökítő dokumentumokat, tárgyakat, levéltári anyagot. Vízgyűjtő területünkön, mely Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa vármegyék, valamint kisebb részben Borsod-Abaúj- Zemplén, továbbá Hajdú-Bihar megyék területére terjed ki, a legrégebbi időktől kezdve védekezni kellett a pusztító árvizek, belvizek ellen. 1846-ban gróf Széchenyi István kezdeményezésére megalakult a Tiszavölgyi Társulat, melynek keretében a Tisza mentén egymástól független övezetekben élő érdekeltek árvíz- és belvízmentesítés céljából társulattá tömörültek. Vízgyűjtő területünkön öt ármentesítő és belvízszabályzó társulat alakult:- 1846-ban a Beregi és Felső-Nyírvízi,- 1894-ben az Ecsedi-lápi,- 1914-ben a Tisza-Szamosközi Társulat. Három lecsapoló társulat 1846—1914 között alakult meg (Szernye, Közép- és Kelet-Nyírvíz). Az 1920. évi trianoni és az 1947. évi párizsi békeszerződés a vízgyűjtő terület földrajzi, gazdasági egységét, az egységes vízügyi szerkezetet darabokra tépte, e terület közel 50 százaléka idegen fennhatóság ттхттшт ■■jj .л; Tiszaberceli szivattyútelep 16
