Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-07-01 / 7. szám

— Nehéz meghatározni, melyek a nem kizáró­lagosan helyi érdekek, mindenesetre az idegenfor­galom csak egy a lehetséges esetek közül. — Igen bonyolult meghatározni az érdekel­tek körét, az érdekeltség mértékét. — Ezek a rendszerek nem öncélúan épültek ki, adott esetben az idegenforgalom bevételeiben is meg kell termelődnie a reális ráfordításoknak. Véleményem szerint a Szántó Imre által is említett, az adott térségben jelentkező bevéte­lekből történő finanszírozás, díjmérséklés lehet a megoldás. A kérdést helyi, illetve regionális közügyként kell tekinteni. d) Ösztönző, szankcionáló elemek beépítése miatt Ezen elemeknek a díjba való beépítését egye­dileg kell mérlegelni, a megoldás általánosság­ban nehezen megítélhető. Azt semmiképpen sem tartom jónak, ha a díjnak olyan szankci­onáló (vagy ösztönző) összetevője van, amit a fogyasztó érdemben nem tud befolyásolni. A fizetési fegyelem erősítése szempontjából is fontos, hogy a fogyasztók értsék és elfo­gadják a díjstruktúrát, a díjszámítás alapjait. A szennyvízbírság, mint elég jól kalkulálható költségtényező ma is beépül a díjakba, a helyzet azonban kétségkívül igen ellentmondásos. Ki­csit leegyszerűsítve a dolgot azt lehet mondani, hogy két ok miatt válhat szükségessé szenny­vízbírság fizetése: 1. A szennyvíztisztító mű technológiája nem felel meg a környezetvédelmi követelményeknek. 2. Az üzemeltetés nem megfelelő. Ma a bírságot az első esetben is az üzemeltető fizeti — noha a fejlesztés a tulajdonos ön­­kormányzat kötelezettsége—az önkormányzat pedig felhasználási kötöttség nélkül megkapja a bírság 1/3-át. Ha a megkapott bírságrészt az önkormányzat szennyvíztisztítás-fejlesztésre kívánja is fordítani, kérdés, van-e elég anyagi ereje a beruházáshoz, kap-e hozzá kellő állami támogatást? A szennyvízbírság példáján azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy ilyen átmeneti idő­szakban, amikor a múltban végbement e­­gyenlőtlen fejlődés következtében a ví­­ziközmű-ellátásban igen sok felhalmozódott adósságot kell felszámolni, a díjjal való szank­cionálás eszközét igen megfontoltan kell alkal­mazni. Az állam részéről ilyen megoldást nem tartok célszerűnek, helyi vagy regionális szin­ten alkalmazható ez az eszköz például a szeny­­nyezőanyag-kibocsátással arányos csatornadíj formájában, ami lehetővé teszi a lakossági és egyéb fogyasztók differenciált kezelését, a ke­resztkompenzációt. Végezetül néhány szót arról, hogy az előző­ekben elemzett magyarországi viszonyok között milyen közüzemi díjrendszer alkal­mazását tartanám legcélszerűbbnek. A vízdíjat illetően összetett lakossági tarifa alkalmazása jelenthet megoldást. Ez egy országosan rögzí­tett díjú fix részből és egy átlagköltség szerinti mennyiségalapú díjrészből tevődne össze. A lakosság 4-5 m3/fő/hó mértékig juthatna orszá­gosan egységes tarifa szerint ivóvízhez. A nem lakossági fogyasztók teljes egészében a tényle­ges költségek szerinti díjat fizetnék. A csatornadíjak megállapításánál a fo­gyasztók differenciált kezelését tartom célrave­zetőnek. A differenciálás a kibocsátás meny­­nyiségi és minőségi mutatóinak együttes figye­lembevételével is lehetséges, a legjobb meg­oldást helyi, illetve regionális szinten kell meg­találni. A közüzemi díjrendszer korszerűsítésének kérdéseit a vízügyi államigazgatásban dolgozó szakember szemüvegén keresztül vizsgáltam. Nyilvánvaló, hogy az általam vázolt gondola­tok egy része — a kérdéskört más összefüggé­sekben vizsgálva — vitatható lehet. Érdeklődéssel várom a vita folytatását, mert meggyőződésem, hogy segít az elfogadható megoldások megtalálásában. Ezért hát, beszéljünk róla! BAK SÁNDOR víziközmű-osztályvezető KÖVÍZIG, Gyula Katasztrófák és egyéb kritikus helyietek Vezetői tréning Balatonlellén A KHVM szervezési önálló osztálya a ka­tasztrófák és egyéb kritikus helyzetek meg­oldásában érintett gazdálkodó szervezetek (közúti igazgatóságok, vízügyi igazgatóságok, regionális vízművek, VOLÁN-vállalatok és a Malév Rt.) vezető beosztású munkatársai részé­re vezetői tréninget szervezett, melyet május 2-a és 13-a között két turnusban Balatonlellén rendeztek meg. A bentlakásos vezetői képzé­sen turnusonként 33-an vettek részt. A tanfo­lyam házigazdája a Malév Rt. volt. A vezetői tréning célja az elméleti képzésen kívül a katasztrófahelyzetekben tapasztalható érzelmek és feszültségek megjelenítése és átélése volt a csoportos gyakorlat, foglalkozá­sok segítségével. Oktatóink nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyakorlatok során szerzett ta­pasztalatoknak, az élményeknek. Hangsú­lyozták, hogy fontos a személyiség trenírozá­­sa, saját magunk megismerése, mert nem mindegy, hogy katasztrófahelyzetben a vezető milyen rajtállapotban kezdi a mentés leve­zetését. A tanfolyam oktatói a tatabányai Mun­kalélektani Laboratórium és a budapesti Ybl Miklós Műszaki Főiskola munkatársai voltak. Katasztrófatörvény Dr. Popelyák Pál a Katasztrófahelyzetek elhárításának szervezeti felépítése című elő­adásának bevezetőjében kitért arra, hogy a polgári védelmi feladatok ellátásának szabá­lyozására új törvénytervezet készült: az úgy­nevezett katasztrófatörvény. A törvényterve­zet újdonsága, hogy a katasztrófák elhárítását és levezetését (életmentés, műszaki mentés és kárelhárítás) decentralizált területi szervezetek feladataként határozza meg. Tehát helyi szin­ten kell felkészülni hatékony kárelhárító és mentőszervezetek létrehozásával. Ezek a terü­leti szervezetek csak akkor lesznek képesek hatékonyan dolgozni, ha képzett és tapasztalt vezetőik jól felszerelt és begyakorlott személyzetet irányíthatnak. A törvénytervezet nem határozza meg, hogy a különböző polgári védelmi szakterületek parancsnokai közül ki az illetékes kárhelyvezető, személye — a ter­vezet készítőinek elképzelése szerint — az akcióban érintett szakterületek vezetői közül spontán módon választódik majd ki. Műszaki mentés A tanfolyam részeként láthattunk video­felvételeket hazai és külföldi katasztrófákról, melyek azért voltak igazán tanulságosak, mert a mentés és elhárítás bemutatásán és érté­kelésén túl a kiváltó okokat is elemezték. Egy gyakorlati bemutató során megismerhettük a RESCUE Környezetvédelmi, Daruzási és Mű­szaki Mentési Kft. teljes arzenálját. Vállalkoz­nak — egyéb műszaki mentési feladatok között — a veszélyes anyagok szállításánál és kezelésénél fellépő veszélyhelyzetek, baleseti és környezetvédelmi katasztrófahelyzetek fel­számolására is. Címük: 8000 Székesfehérvár, Zichy liget 5. Éjjel-nappal hívható telefonszá­maik: (60)334-411 és (60)317-812. Jelenleg egyedülálló, hiánypótló vállalkozás a RES­CUE Kft. Hasznos kiegészítője, segítőtársa lehet a polgári védelmi szervezeteknek. Helyzetgyakorlatok A gyakorlati foglalkozások során a meggyőzés, a konszenzusra jutás, továbbá az együttműködés fejlesztése volt a cél. Okta­tóink a helyzetgyakorlatokról videofelvétele­ket készítettek, és ezek segítségével értékelték szereplésünket (testbeszéd, gesztusok és a szö­veg összhangjának elemzésével). Számomra — és gondolom, a második tur­nus hallgatói számára is — a helyzetgyakorla­tokat Csákay Gyula barátom tette emlékeze­tessé. Az egyik helyzetgyakorlat, egy sajtótájékoztató alkalmával a belügyminiszter szerepében humoros és diplomatikus válasza­ival, nyilatkozataival oktatóinkat is sikerült megnevettetnie. c® ifj. P. F. 17

Next

/
Thumbnails
Contents