Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

lyezkedó négy vízügyi igazgató­ság (Debrecen, Szolnok, Szeged és Gyula) elhatározták, hogy megvizsgálják a vízkárelhárítás védelmi potenciáljának szervezeti tényezőjét. Abból indultak ki, hogy vannak a védelmi potenciál­nak a kiépítettségtől (tehát az anyagi lehetőségektől) függő ele­mei. Ilyen például az árvízvédel­mi töltések védképessége, a belví­zi csatornák vízszállító képessége, a szivattyútelepek üzembiztonsá­ga stb. Ezeket a tényezőket a módszertani nehézségek ellenére is jól lehet a műszaki paraméte­rekkel jellemezni. Ezirányú tudo­mányos megalapozottságú vizsgá­lódást már az ÖKO Rt. összefogá­sában a vízügyi igazgatóságok el­végezték. A védelmi potenciál másik fő eleme az informáltság. Ebbe a kérdéskörbe helyezhető el a vízgyűjtő széleskörű ismerete, ezen belül kiemelt súllyal a víz­rajz, a védelmi potenciál bármely elemének megvátozásából adódó információk, és ide sorolhatók az adatátvitel fizikai rendszere is. A védelmi potenciál legnehe­zebben kezelhető eleme a védel­mi szempontból szükséges szerve­zet méretezésének, mozgósításá­nak és külső erőkkel való felbőví­tésének témaköre. Az említett négy Vizig kísérle­tet tett egy olyan hidrológiai- víz­kárelhárítási alapokból levezethe­tő minősítő rendszer kialakításá­ra, amely valószínűsíti a különböző védelmi szituációk előfordulását és egybeesését. Egzakt módon meg­határozóvá válhat az a védelmi szervezetre mértékadó védelmi ál­lapot, amely sokkal dinamikusabb, mint a korábbi statikus sematikus felfogás. A védelmi szempontból szük­séges szervezet egzakt méretezésé­nek kérdése a feladat megoldásá­nak csak első fázisa. A jelenlegi szervezet- korszerűsítés során a vízügyi igazgatóságokon belül két fő tevékenységi körre történik az átalakítás. A szakigazgatási, állami­gazgatási és üzemeltetési tevé­kenységet ellátó „központi blokk” védelmi szempontból csak egy in­dító létszámmal rendelkezhet. Durva megközelítés szerint ez leg­feljebb egy I. foknak való megfe­lelést jelent, illetve egy olyan gerin­cet, amelyre a magasabb fokozat esetén a védvonalak szolgálattevő­it, az osztagot és a szivattyútelepek üzemeltetőit rá lehet építeni. Vé­dekezésen kívüli időszakban en­nek a központi blokknak az állami­gazgatási és kezelői jogkör gyakor­lásán túlmenően a védelmi poten­ciál minden elemének folyamata, figyelemmel kísérése is meghatá­rozó feladat. A valóságos védeke­zés beindításához - praktikusan a II. fokhoz, de heves áradású víz­rendszerekben egyes védelmi sza­kaszokon a III. fokú létszám azon­nali kielégítéséhez és a szivattyú­­telepek két műszakban történő üzemeltetéséhez - a vízügyi igaz­gatóságok rendelkeznek a köz­ponti szervezetükkel szorosan együttműködő, de attól számvite­li és szervezeti szempontból elvá­lasztott szolgáltató szervezettel. Ezek jogállása most formálódik. Több törvény módosítása, (elsősorban a Polgári Törvény­­könyv szabályozandó közhasznbú szerződések és közhasznú társasá­gok kategóriájának létrehozatala) valamint milliárdos nagyságren­det elérő forgóalap-igény az előfel­tétele annak, hogy a vízügyi igaz­gatóságok és a jövőbeni közhasz­nú társaságok, mint a szolgáltató szervezetek utódai, kölcsönös biz­tosítékokat tudjanak egymásnak garantálni. Ajövőbe pillantva feltételezhe­tő, hogy a közhasznú társaságok legkorrektebb magatartása sem ad elég zálogot a védelmi biztonság­ra, hiszen a védelmi szempontból a közhasznú szerződésben lekötött létszám eltartására, szakmai és technikai színvonalának megőrzé­sére a társaságok különböző mér­tékben lesznek képesek. Sokban fog függni a jövőbeni együttműkö­dés attól, hogy a közhasznú társa­ságoknak milyen mértékben tud­ja a kapacitását a víziművek felújí­tásával, beruházásokkal a vízügyi igazgatóság kitölteni. A közhasznú társaságok tehát a jövőben ugyanúgy piacorientáltak lesznek, mint a mai vízigek, de ugyanakkor a védelmi kötelezettségeik már csak áttételesek. A kedvezőtlen pi­aci hatások elleni védelmet az el­képzelt nonprofit szervezeti forma sem tudja feloldani, viszont magá­ban hordozza az érdektelenség és az elkényelmesedés veszélyeit. A Tisza-völgyben elhelyez­kedő vízigek az 1993-as szerveze­tátalakítás során a központi és szolgáltatói szervezet létszámará­nyának kialakításánál nagyjából az 50-50%-os megosztást képzelik el. A szervezetátalakítás vezérelve csak a feladatok és a funkciók elemzésén alapulhat, de ezt a kis­sé idealizált döntési mechaniz­must össze kell kapcsolni az anya­gi realitások ridegségével. Viszont nem szabad abba a kényelmesebb megoldás bűvkörébe esni, hogy csak olyan mértékű központi és szolgáltató szervezetet hozzanak létre a vizigek, amelyeket az álla­mi költségvetés eltart, mert ez esetben a védelmi megfelelés kri­tériuma teljes mértékben háttér­be szorul. Miután ma a vizek kár­tételeiért felelős vízügyi szolgálat nem támaszkodhat azonnal disz­ponálható, jól képzett és fizikailag is alkalmas külső emberi erőforrá­sokra sem a honvédségen, sem az önkormányzatokon, sem a gaz­dálkodó szervezeteken keresztül. Ebből adódóan a közös társadal­mi felelősségvállalás nyugat-euró­pai rendjét sem tudjuk maradék­talanul átvenni. Tehát a hidra- és geopolitikai adottságaink mellett ugyanúgy a gazdasági, társadalmi és történelmi gyökerek is behatá­rolják a vízügyi szolgálat szervező­désének mozgásterét. Dr. Goda Péter 15

Next

/
Thumbnails
Contents