Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
TÜKÖRBEN E rovatunkkal a tavaly megkezdett tükörbenézésünket szeretnénk egységesebbé tenni. Hiszen eddig is közöltünk olyan írásokat, amelyek a vízfogyasztás és -felhasználás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a kutak, folyók és tavak vizeinek minőségi védelmét (elő)segítő technikai, technológiai megoldásokat tárt a szakemberek és a szakmán kívüli, de a szolgálat törekvéseit figyelemmel kísérő lakosság elé. így élünk mi a Hortobágy mellyékén (no meg egy kis vízügyi történelem) “Ma sem volt könnyű itt élni, Л'em lesz könnyű sosem. De érdemes volt! - s mindig érdemes lesz, hiszem.” Úgy gondolom, hogy a költő sorai ma is aktuálisak miránk vizű gyesekre, akik itt élünk a Hortobágy mellyékén, az alsónyirviz homokbuckáin, folyóink partjain, a gondjainkra bízott területen: melyen mint ütőerek futnak szeretett folyóink a Tisza, a Berettyó, a Sebes-Kórós. Itt ballagnak a Kutas, a Kálin belvizei, a Keleti és a Nyugati főcsatornák öntözővizei, s itt fonja be a tájat a Hoitobágy-Berettyó sűrű hajszálereivel. Tüdőnket a Tisza árterületeinek erdei, a Nyírség akácosai alkotják és szívünk helyén a Hortobágy van, melynek ritmusát a pusztán vágtató ménes dobogása adja. így fest hát ez a táj, melynek gondjait nemcsak szívére, hanem vállára is teszi az itt élű vízügyes. Itt gyakoroljuk hivatásunkat - a vízügyi szolgálatot, mely hol száraz, hol puha kenyeret ad nekünk, de olykor-olykor szalonna is kerül a kenyérre. z ősi táj sokat változott elődeink keze nyomán: ősmedrek, mocsarak tűntek el és ha egy janicsár felébredne hosszú álmából, bizony nem ismerné meg a hajdani úszólápok, árvízi kiöntések, nádrengetegek világát, ahová menekültek előle az itt élő emberek. A békés idő, meg az evolúció a vadvízország helyett olyan földterületeket igényelt, ahol földművelést lehetett folytatni, településeket lehetett építeni és egyre kevésbé kellett szenvedni az árvizektől, belvizektől. Igaz, a kezdeti csak lokális megoldások mindezt az igényt nem tudták kielégíteni, az élet azonban kikövetelte, hogy átfogó tervek alapján egységes rendszerbe foglalva megkezdődjön a vizek szabályozása. Működési területünkön már a XlX.század elején neves vízimérnökök kezdték el a felmérési, tervezési munkákat. Mint érdekesség megemlíthető, hogy a felmérés csónakon történt és az úszó lápokkal, mocsarakba süllyedő nádastikkal borított vidéken egy-egy árva fa csak több kilométerre volt egymástól található. Ujiráz. környékén például a bivalyok lábára bocskort kellett kötni, hogy el ne süllyedjenek a lápon, (lásd: Bunyitai Vinte A nagyváradi káptalan története.) A több évtizedig tartó szabályozási munkák eredményeként új mederbe került a Berettyó, a Sebes-Kiirós és a Sárréten megkezdődött a földművelés. A legjelentősebb esemény területünkön a Tisza szabályozásának a kezdete volt. Tiszudob térségében az urkoini magaslaton 1846-ban megtörtént a Tisza kanyarulatának első átmetszése. Gróf Széchenyi István és Vásárhelyi Pál példaértékű együttműködése nyomán került sor a Tisza-völgy szabályozására, mely átalakította a tájat, ezáltal megélhetést biztosított emberek százezreinek. A vízrendezési, ármentesitési munkák tették lehetővé, hogy az. Alföldön kiépüljenek az. úthálózatok, vasútvonalak. S ezek nyomán vált lehetővé, hogy Budapestről Debrecenbe ne csak Miskolcon keresztül lehessen eljutni, hanem a régi lecsapolt Sárréten át is. Már ekkor megfogalmazódott a bölcs paraszti gondolat “ide két Isten kéne: egyik aki elviszi a vizet, a másik pedig amelyik adja” és e gondolat első felét a vízrendezések valósították meg elődeink keze nyomán. Hosszú időnek kellett eltelnie mire az. 1930-as években a gondolat második fele Ls kezdett valósággá válni, de csak az. 50-es években épült fel a tiszalöki duzzasztómű és a Keleti főcsatorna öntözőrendszere, mely alkotásokkal sikerült megtörni az aszály egyeduralmát. Ha a történelem lapjaiban visszalapozunk a római birodalom idejére ládratjuk, hogy városaik korszerű vízv ezetékkel rendelkeztek, sőt gondoskodtak a szennyvizek elvezetéséről is. így eléggé megdöbbentő, hogy а XX. század elején az. Alföld településein nem volt vezetékes ivóvíz és a lakosság az. ásott kutak vizéből ivott. Gsak az utóbbi évtizedekben indult meg a települések korszerű vezetékes ivóvízzel való ellátása. (Az. országban Körösszegapáti volt az 1000. lakóhely, mely korszerű vezetékes ivóvizet kapott 1975-ben.) Sajnálatos módon a nagyjelentőségű, és az. emberek életében minőségi változást hozó ivóvizféjlesztést nem követte a szükséges szennyvizvezetékek, szennyvíztisztítók megépítése. Bár a műszakiak folyamatosan jelezték a közmű-olló nyitottságának veszélyes következményeit, gazdasági és egyéb döntések nem támogatták javaslatainkat. Ma szomorúan kell megállapítanunk, hogy alföldi településeink jelentős része egy nagy szennyvízpocsolyában úszik. Ennyi történelmi visszatekintés után napjainkhoz értünk. Úgy gondolom, hogy az elmúlt két évszázad vízügyi létesítményei elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt kiállták az idő és a természet próbáját. Szolgálták az itt lakó embert, védték a természetet és kompromisszumai Ls korrektek voltak az ember és a természet irányában. S most mi úgy érezzük itt a Tiszántúlon, hogy írott és íratlan kötelességünk az eddig elvégzett munka folytatása. A szorgos emberi tevékenység olyan értékeket hozott létre, melyeket meg kell védeni a vizek kártételeitől. Árvízvédelmi töltéseink méreteit tekintve c saknem mindenhol megfelel a szakmai előírásoknak. Szükséges azonban a Sebes-Körös jobb parti töltését a román határig megerősíteni. Ez a munka az elmúlt években megkezdődött, s remélhetőleg a közeljövőben befejeződik. Védtöltéseink bizonytalan pontjai a régi holtmedrekkel való kereszteződések, melyekből 112 helyen a szükséges erősítéseket már elvégeztük, de még 480 hely vár beavatkozásra. A Berettyó folyó hajlamos jégtorlaszok kialakítására (ez vezetett 1966-ban töltésszakadáshoz Csökmő térségében. A műszaki megfontolások alapján megépített vésztározók csökkentik ugyan a spontán töltésszakadások esélyeit, azonban üzemeltetésük jelentős károkat okoz. A c él, tökéletesíteni a jéglevonulás útját, ehhez, mindenképpen szükséges a bakonszegi közúti és a szeghalmi vasúti hidak áfépitése. z utóbbi évek száraz, periódusa igen nagymérvű repedéseket hozott létre töltéseinkben. A Sebes-Körösön és a Berettyón különböző tec hnológiákkal igyekeztünk a feltárt veszélyforrásokat megszüntetni. A végleges megoldás azonban jelentős anyagi fedezetet igényel, amivel igazgatóságunk nem rendelkezik. Amíg e repedéseket meg nem szüntetjük, árvizes vonalaink felett Damoklész, kardjaként függ a repedéshálózat. A mezőgazdaságban bekövetkező privatizáció minden bizonnyal megnöveli a termelők kát érzékenységét. Az címűit évtizedek alatt csökkentek a belvízrendszerek fejlesztésére fordítható összegek, és nem valósultak mega távlati tervekben 12
