Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
Könyvespolcra Dr. Vámosi Sándor szerk.: A vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája (1807-1992) A „Források a vízügy múltjából” sorozat legújabb, 9. kötete nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy 2500 - magyarázó jegyzetekkel és forrásadatokkal ellátott - folyóiratcikk, tanulmány, könyv és levéltári anyag bibliográfiájának közreadásával bemutassa a csaknem két évszázados múltra visszatekintő vízitársulati mozgalmat. A társulatok története a múlt század elejétől napjainkig szinte egy volt a magyar mezőgazdaság, s később az ipar, az egész magyar társadalom fejlődésével. A kötetből kialakuló kép jól érzékelteti a társulati mozgalom elterjedését, fejlődésének jellegzetes szakaszait, a hullámvölgyeket és a felívelés évtizedeit. A kiadvány teljes egészében közli (igaz ez mindössze 22 sort vesz igénybe) I. Ferenc király 1807. évi dekrétumának 17. cikkelyét, amely a társulatok megalakulásának jogi garanciáját rögzítette. Az első évtizedek gyér bibliográfiai anyagát az 1840-es évek közepén meginduló Tisza-szabályozás körül kialakuló hírlapi vita gazdag cikkanyaga követi. Főleg a „Hetilap” és a „Jelenkor” című A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK válogatott bibliográfiája (1807-1992) vroSz vízgazdálkodási társulatok ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE lapok áldoztak sok-sok betűt az egymással hadakozó táblabírák, orvosdoktorok, no meg mérnökök gondolataira. A szabadságharc leverése után az abszolutizmus által ellenzékbe szorított földbirtokosok és arisztokraták a különféle ármentesítő és vízszabályozó társulatokban találták meg azt a fórumot, ahol a közjóért való politizálás a demokrácia feltételei mellett valósulhatott meg. Nem véletlen, hogy számos kiemelkedő magyar politikus - aki a kiegyezés utáni kormányokban miniszterelnöki vagy miniszteri tisztséget viselt - a társulati mozgalomban tanulta meg a politizálás demokratikus játékszabályait, s később magas kormánypozíciója mellett is megtartotta a társulatban viselt vezetői tisztségét. Közülük számosán (Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Károlyi Sándor, Darányi Ignác, Szapáry Gyula... és mások) publikáltak a hazai sajtóban társulati vízimunkálatokkal kapcsolatos tanulmányokat, gazdasági értékeléseket. Sokban segíti a társulatok történetének vagy egyes vidékek vízszabályozása múltjának kutatóit a millennium idejére megjelent társulati monográfiák sora. Adatokban igen gazdag kiadványaik a bibliográfiában csaknem kivétel nélkül szerepelnek. Századunk első felének sajtótükrét böngészve előtérbe kerülnek a vízhasznosításokkal (öntözés, víziútépítés stb.) kapcsolatos cikkek, tanulmányok, kifejezve azt a feladatmódosulást, amelyet a társulatok a magyar társadalom vízgazdálkodási igényeinek kielégítése érdekében magukra vállaltak. Jellegzetes példái ennek a Körösök vidékének öntözése, ill. a folyó közlekedési hasznosítására tett társulati erőfeszítések, vagy az ország más vidékén a Hanság, a Fertő problémái rendezésére tett kísérletek. Az 1948-ban államosított, majd 1958-ban újraindított új típusú társulati mozgalom immár a víziközművesítés feladatát is felvállalva jelentős munkát végzett az ország infrastuktúrájának kiépítésében. A társulatok információs közlönyének, az 1969-től megjelenő - kezdetben jobbára csak műszaki, jogi rendeleteket és utasításokat közreadó - Vízgazdálkodási Társulatok Tanácsadójának csaknem teljes cikkanyaga szerepel a bibliográfiában, lehetővé téve az elmúlt három évtized történéseinek szélesebb körű áttekintését. Az illusztrációkkal gazdagon ellátott, kronológiai sorrendbe szedett bibliográfiát a jobb tájékozódás érdekében a kötetben előforduló közel 850 személy névmutatója egészíti ki. A kötetet a Függelékben az Országos Szövetség Elnökségének névtára, valamint a területi választmányok és a vízitársulatok cím- és névjegyzéke teszi teljessé. A kötet az AQUA Kiadó gondozásában a KHVM, a társulatok területi választmányai, valamint az egyes vízitársulatok támogatásával látott napvilágot. Terjesztésével a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének Titkársága (1051 Budapest, Arany J. u. 25.) foglalkozik. cs> F. L. 10
