Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 1-2. szám

Közvéleményformálás — Vízgazdálkodás közvéleményformálás szándé­kos, szervezett és kitartó erőfeszí­tés azért, hogy a közvélemény cselek­vési szándékainkat megértse. Eredményessége egyrészt azon múlik, nyíltan tájékoztatjuk-e tervezett cse­lekvéseinkről azokat, akik abban el­sődlegesen érdekeltek, másrészt azon, hogy azok, akik részére a tájékoztatást szánjuk (a közvélemény), mennyire befogadókészek minderre. Ha ugyanis bármelyik részről ké­tely támad - akár azért, mert a tájé­koztató lebecsüli a közvéleményt, akár azért, mert az bármely okból bizal­matlan a tájékoztató szervezettel szemben, a kívánt kontaktus, - s ezzel a kölcsönös megértés - nem jön (nem jöhet) létre s mindennek a tényleges cselekvés látja a kárát. Aki azt hiszi, hogy a közvélemény rendszeres tájékoztatása azonnal eredményt hoz, s ezzel a munkával szenbeni panaszok, reklamációk is azonnal megszűnnek -téved! Gyakor­lati tapasztalatok igazolják, hogy első időben éppen az ellenkezője történik. A panaszok, reklamációk szaporod­nak. Ennek okát keresve hozzáértő szak­emberek arra a megállapításra jutot­tak: a szaporodó panaszok oka az, hogy megnőtt a társadalom érdeklő­dése az érintett szakterület iránt. Ám azt is tapasztalták, hogy ezzel együtt de különösen ezt követően megnőtt a lakosság együttműködési készsége is, és egy-két éven belül a panaszok szá­ma is csökkent. Ami azonban még kedvezőbb volt: nőtt a szervezet tekintélye, befolyása, s ez különösen a nagy horderejű el­képzelések elfogadtatásánál jelentett - és jelenthet számunkra is - segítséget. Ám a közvéleményt érintő cselek­vés eredményességét döntően befo­lyásolja a helyes és időben történő tá­jékoztatás. F. munkánál kellő figyel­met kell fordítani a stratégiai célok előrevetítésére, a végzendő munka igényes bemutatására, a kapcsolati rendszer kiépítésére - erősítésére - valamint a szervezet hírnevének és ér­dekeinek védelmére. Ezek együttesé­ben azonban az a lényeg, hogy a tájé­koztatás hiteles és megbízható legyen, valamint az, hogy időben történjen, mert csak így lesz (lehet) hatékony. A közvélemény számára úgy tűnik, mintha az állami szervezetekben - így a vízügyben is - az ott dolgozók hiva­talból okosabbak lennének, mint a közvélemény. Ez természetesen nem így van. Ahhoz ugyanis, hogy az állami szervezet a szükséges információkhoz hozzájusson, kemény és következetes munkára van szükség. Ezt pedig - mindenütt a világon - a tömegkom­munikációs hírforrások és a szaksajtó rendszeres figyelésével biztosítják, el­juttatva azokat a szervezet minden ér­demi munkatársához. zt hihetné az ember, hogy egy ilyen tömegű információhalmazzal a szervezet nem tud mit kezdeni. Csak­hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az érintettek nemcsak elolvassák, de hasznosítják is ezeket az ismereteket. Ettől lesznek - úgymond - okosabbak, mint a közvélemény. Illetve: ettől is. Mert a befelé - a saját szervezet felé - irányuló informá­ciók ezzel korántsem merülnek ki. So­rozatos - informatív jellegű oktatási anyagok kijuttatásával - a legmaga­sabb szakmai színvonaltól a leg­alacsonyabbig - segítik a képzést és a továbbképzést. Közben arra is kell hogy jusson idő: az érdeklődő egyete­mi hallgatók is kellő információt kap­janak. Mert ne feledjük: a ma egyetemis­tájából lesz (lehet) a holnap szakem­bere. Nem mindegy tehát, hogy ez a szakembergárda milyen beállítottsá­gú lesz. A nyilvánosságnak szóló üzenetköz­vetítés sokrétű. Tetszetős, könynyen át­tekinthető kiadványok szolgálhatják a tömeges tájékoztatást. A szakma részé­ről rendezendő nyílt napokon - az ága­zat minden szintjén fogadják barátságo­san az érdeklődőket, és ne legyen olyan (bármilyen csacska) kérdés, mely szaks­zerű válasz nélkül marad. Itt az a lényeg, hogy a közvélemény és a szakma ismer­kedése sikeres legyen. Rendezhető persze nyílt nap kifeje­zetten szakemberek részére is. A ta­pasztalatok ezen a téren külföldön igen kedvezőek, nálunk is érdemes lenne újra próbálkozni vele, hiszen nem is olyan régen igen népszerűek voltak az efféle szakmai bemutatók. Kár, hogy most már inkább csak ke­reskedelmi célok okán lehet velük ta­lálkozni. Már csak azért is érdemes ezzel a módszerrel próbálkozni, mert a szak­ma így (is) üzen a nyilvánosságnak, s az üzenet reflexiója: tapasztalás útján szerzett információ! Ezen felül: aki az első nyílt napra nem megy el, a máso­dikon, harmadikon kíváncsi lehet arra, mi is történik a szakmán belül. Mindez nem felesleges, csak komo­lyan kell csinálni, mert ezáltal a közvé­lemény megismeri a szakmát, a szer­vezetet és fokozódik érdeklődése an­nak munkája iránt. Sokan azt lúhetik, hogy a közvéle­ményformálással kapcsolatos munka kampányszerűen végezhető, ám könnyű belátni, hogy ez a fajta tevé­kenység nem a reklám kategóriájába tartozik. Már csak azért sem, mert az emberekkel való bánás, különösen a vízügy területén, türelmet, és - mondjuk ki - különleges felkészültsé­get is igényel. lényeg: figyelni az emberre álta­lában és különösen arra, amit mond! Keresni és megtalálni az okát annak, miért támadt valakinek a szak­mával nézeteltérése és orvosolni a pa­naszt, amilyen gyorsan csak lehet. Eredményre vezető a korrekt, udva­rias tájékoztatás, segítőkész magatar­tás. Időben. S még valami. Sehol a világon nem igyekeznek elkerülni a napi politiká­val való találkozást, inkább különös figyelemmel fordulnak a szervezetet közvedenül befolyásoló napi politikai események felé. Próbáljuk meg, hátha nekünk is sikerül. P. F. 3

Next

/
Thumbnails
Contents