Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 1-2. szám
fürdő, valamint a Fővárosi Ásványvízüzem. 1935-ben a Főváros 1,8 millió pengőért magántulajdonosoktól megvásárolta a mai Rác fürdőt, és azt is a vállalathoz csatolták. 1957-hen a vállalat nevét Fővárosi Fürdőigazgatóságra változtatták. Továbbra is gazdaságtalan működést, valamint irracionnális fejlesztéseket erőltattek a vállalatra. Kötelezőn előírták a szolgáltatások árait, amelyek azonban lényegesen alacsonyabbak voltak a tényleges ráfordításoknál. A hiány fedezetére adott ártámogatás - amely esetenként a 200 százalékot is meghaladta - nem volt elegendő még az elengedhetetlen szintentartásra sem. A 21 nyilvános fürdőobjektumból egyeddül a Gellért uszoda és hullámfürdő rekonstrukciójára került sor a II. világháború után. A fővárosi gyógyvízkincsnek a közérdekű hasznosítása ma sem vesztett aktualitásából. Sőt, a fokozódó környezeti veszélyek miatt még inkább fontos a gyógyvizek közösségi kezelése, részben a természetet kizsákmányoló rablógazdálkodás megakadályozása, részben pedig a gyógyvizek minőségének a környezeti ártalmaktól való megóvása érdekében. Ezt a funkciót a jelenlegi piacgazdálkodási körülmények között a Fővárosi Fürdőigazgatóság csak biztos anyagi háttér esetén képes ellátni. Ezért elengedhetetlen, hogy egyetlen komplexen felépített és emiatt gazdaságosan működtethető létesítményét, a Gellért Gyógyszállót visszakapja. (A II. világháború előtt valamennyi fővárosi gyógyfürdő, akár fővárosi, akár magántulajdonban volt, rendelkezett vendéglátó, szállodai-kórházi infrastruktúrával. Egyedül a Széchenyi fürdő kivétel, bár amellé is terveztek szállodát - terveit és költségvetését 1913-ban jóváhagyta a Fővárosi Közgyűlés -, de az I. világháború miatt nem kezdődött meg az építkezés. A Rudas és Rác fürdőé megsemmisült a háború alatt, míg a magánkézben lévő gyógyfürdők vendéglátó infrastruktúráját a Gellérthez hasonlóan átprofilozták”.) ЯшгасЬк század eleji építészetünk egyik remeke a Gellért Gyógyszálló. Tervezői arra törekedtek, hogy egységbe foglalják a szálló és a gyógyfürdő funkcióit, hogy a vendégek számára kényelmesen elérhető legyen a fürdő, és valamennyi gyógyászati lehetőség. Ugyanakkor a fürdő is olyan kialakítású, hogy alkalmas legyen szállodai és vendéglátó funkció ellátására is. Elég utalni a fürdő csodálatos előcsarnokára, amely a múltban a legrangosabb bálok és fogadások helyszíne volt. A hullámfürdőt is úgy alakították ki, hogy alkalmas esti rendezvényekre, sőt szabadtéri előadásokra is. A szálló épülete alatt van az ősforrások gyűjtőmedencéje, ami még ma is tartalékul szolgál, ide vezet a Gellérthegy alatt megnyitott feltáró alagút és a feltárt források vezetékei. Mindezek következtében az épületet szétválasztani fürdőre és szállodára irracionális dolog. Fizikailag is szinte lehetetlen, mert sem vízszintesen, sem függőlegesen nem válaszdiató le a fürdő a szállodáról. Nem is beszélve arról, hogy szétválasztás esetén mindkét tulajdonos értékcsökkent épületrészt birtokolna ás üzemeltetése is lényegesen költségesebb lenne, kevesebb hasznot hozna mintha rendeltetésszerűen működne gyógyszállóként. Nem valószínű, hogy a külföldi tőkebefektető , akinek el akarják adni a szállót, ne ismerné fel első látásra az előbb vázolt összefüggést és a szétválasztás hátrányait. Nincs olyan külföldi tőkés, aki fürdő nélkül hajlandó lenne megvásárolni a csonka épületet. (Kivéve, ha arra spekulál, hogy átépíti irodaháznak!) zükséges megjegyzést tenni az értékesítés módjára is. Az árukapcsolás régi kereskedelmi ügylet. Általában ott alkalmazzák ahol valamilyen okból sürgősen ki kell árusítani a cég teljes árukészletét, vagy ahol értékcsökkent, selejtes árutól kííván megszabadulni a kereskedő, és ezért azt valamely keresett, értékesebb áruhoz kapcsolva kínálja. Ez utóbbi esetben természetesen a keresett árut is értéke alatt kell kínálnia, hogy a kapcsolt üzlet a vevőnek kifizetődjön. A Danubius Szálloda Vállalat felkínálása is árukapcsolás. A világhírű Gellért Gyógyszállót és gyógytényezőit eg)’ csokorba kötve árulni egy és kétcsillagos vidéki szállodákkal olyan üzleti érzéket sejtet, amellyel a tokaji aszút árulták a Szovjetunióban, ahol a bor árát a benne lévő alkohol mennyisége határozta meg. A Gellért Gyógyszálló gyógyforrásaira létesült a világ első gyógykórháza a XII. században, amelyet a Szt. János Lovagrend alapított. Itt alakult meg 1937-ben a Nemzetközi Gyógyfürdő Szövetség (FITEC, Federation International du Thermalisme et du Climatisme), amely ma is tagjai sorába tudhatja Franciaországtól Japánig a gyógyfürdővel rendelkező országokat. 1987-ben az 50 éves évforduló színhelye is a Gellért Gyógyszálló volt. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a Gellért Gyógyfürdő és Szálló nemcsak Budapest Iegkülönb fürdőlétesítménye, hanem nemzetközileg elismerten is a gyógyfürdő-szakma kiemelkedő objektuma. A budapesti gyógyvízkincs páratlan természeti értéke és hírneve változatlan ma is külföldön. Ennek bizonyítására számtalan példát lehetne sorolni, de csak egyet emelek ki. Az elmúlt másfél évtizedben Budapesten olyan szálloda, amelyben a külföldi tőke rizikót vállalt, csak gyógyszállodaként épült. (Hélia Thermál Szálloda, Aquincum Szálloda.) Az összes többi szálloda Intelből épült, ahol a külföldi tőkét semmiféle kockázat nem terheli, Íriszen a tőke és a kamat visszafizetését a magyar állam garantálja, akár van szállóvendég, akár nincs! Ugyanez a helyzet a Calvin téri Koronaszállónál is, amely lízingben épült, hiszen a lízing sem más mint egy speciális hitelszerződés. A Gellért Gyógyszálloda eredeti tulajdon viszonyáéit aggódva csak a legfontosabb indokokra és összefüggésekre kívántam a figyelmet felhívni. Nem akármilyen értékről van szó, nem egy épületről a sok közül. A világhírű Gellért Gyógyszálló egykori drasztikus szétválasztásának fenntartása nem csak a fővárosi lakosság érdekeit sérti, de az országnak sem válna hasznára. Tovább romlana a fővárosi fürdők állapota és gazdasági helyzete. Folytatódna a fürdők bezáárása, és a foglaalkoztatottak csökkenése növelné a munkanélküliséget. A gyógyvíz az egyetlen természeti adottságunk, amelyben elsők vagyunk a v ilágon. A tradicionális budapesti fürdőkultúra elmúlt négy évtized utáni további sorvasztása egyértelműen lemondás lenne e természeti erőforrás nyújtotta értékekről. dr. Beck Béla 13
