Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
amely közel egy évig működött, szakaszosan. Ezalatt a BME számos vízminőségvizsgálatot végzett a tavon, s értékelte a készülék működése alatt beállt változásokat. A jelentésekből megállapítható, hogy a levegőztetés hatására a tó vízminősége gyorsan, számottevő mértékben javult, megszűnt az oxigénhiány a tó egész víztömegében. Növekedett a víz átlátszósága, megélénkült a biológiai élet, jelentősen csökkent a fenékközeli vízrétegek mérgező kénhidrogén és ammóniatartalma. A kísérleti haltelepítés szintén sikerrel járt, ebben az időben több halpusztulás nem fordult elő. Egy másik jelentés szerint viszont a készülék leszerelése után ismét jelentősen csökkent az oldott oxigéntartalom, a vízminőség romlott. A fenék közelében az iszap anaerob bomlása miatt ismét fokozódott a kénhidrogén és ammóniatermelés. Megállapítható tehát, hogy a levegőztetés igen hatékonyan javította a tó vízminőségét, de csak tüneti kezelést eredményezett. Megszüntetése után a vízminőség ismét közelíteni kezdett az eredeti, rossz állapothoz. Ennek oka, hogy a tó fenekén sok évtized alatt felhalmozódott vastag iszapréteg szervesanyaga anaerob bomlásának oxigénelvonó hatását a levegőztető berendezés csak időszakosan, működtetése alatt volt képes kompenzálni, az egész iszaptömeg oxidálására alkalmatlan volt. Gyökeres, hosszútávú megoldás csak az iszap eltávolításától várható. Az iszapkotrás és elszállítás megoldására többféle javaslat született, mindegyiknek megvannak az előnyei, hátrányai. Egy szétszedhető úszókotrónak közúti tóhoz szállítása igen költséges lenne, s a kikotortzagy, iszap elhelyezése a tó körzetében sem megfelelő megoldás. A kotrás ideje alatti veszélyként említett légszennyezés is elkerülendő a megfelelő kotrási technológia (hidromechanizáció) alkalmazásával. Ennek műszaki megoldásánál mindenképpen nehezebb feladat a kikotort zagy gazdaságos, környezetkímélő módon megoldható elhelyezése, elszállítása. Tájékoztatásul álljon itt némi költségbecslés: öt szippantókocsit párhuzamosan dolgoztatnának, mindegyik napi négyszer fordulna, ez 5 x 4 x 5 köbméter, azaz napi 100 köbméter iszap eltávolítását tenné lehetővé. Ha a kiemelendő mennyiséget 10 ezer köbméterre becsüljük, 100 nap alatt végrehajtható lenne a tó rehabilitációja megfelelő munkaszervezéssel. A szippantás ára jelenleg közel 300 Ft/m3 tehát ez a művelet három millió forintot igényelne, plusz a búvármunka, az előzetes tervezés, felmérés, a nagyobb törmelékek kiemelésére fordítandó további 1-2 milliót. A bomló, tápanyagokban dús iszapréteg eltávolításával megszűnne az oxigénhiány, a kénhidrogén és ammóniatermelés, helyreállna a tó természetes biológiai és vízminőségi állapota, egyensúlya, nem lenne szükség mesterséges oxigénbevitelre, levegőztetésre sem. Csökkenne az eutrofizálódás üteme is. A tó vízminőségi állapotának további javításához az előbbiek mellett még néhány kisebb beavatkozás, intézkedés megtételére is szükség lenne.- A terület gazdájának, a tó „üzemeltetőjének" meg kell határozni a tó hasznosításának elsődleges célját, ehhez hozzá kell rendelni a kívánatos vízminőségi paramétereket, előírni a vízminőség-ellenőrzés szükségességét, lehetőségét, a rendszeres vízminőségvizsgálatokat.- Felülvizsgálandó a tavon jelenleg folytatott halgazdálkodás, az évente telepített és kifogott mennyiség aránya' a horgászati tevékenységgel járó vízszennyezés (etetőanyagok) lehetősége, a halászati jog esetleges korlátozása, visszavonása (lejárt!?).- Az eutrofizálódás csökkentésére a parti nádasok állományát feltétlenül óvni kell természetes szűrő szerepük miatt, sőt növelni lehetne a vízi makrofitonok mennyiségét a tavon, például úszóláp telepítésével. E magasabbrendű növényzet felhasználná, kivonná a tó vizéből a növényi tápanyagokat, csökkentve az algásodást, Ezek állománya sokkal könnyebben kézben tartható, szükség szerint ritkítható mint az algáké, s esztétikai szerepük sem elhanyagolható.- Tisztázni szükséges, hogy a korábban többször említett szennyvízbeszivárgás valóban létezik-e, a Fővárosi Csatornázási Művektől beszerzett adatok szerint inkább infiltráció feltételezhető.- Megvizsgálandó a vízgyűjtő terület talaj és rétegvizeinek minősége a parkba telepített három figyelőkút segítségével, s a tó- talajvíz kölcsönhatása mennyiségi és minőségi vonatkozása is.- Felmérendő a környező parkterületről a tóba jutó csapadékvizek esetleges szennyező hatása, felülvizsgálandó a kertészeti területen alkalmazott talajművelés, esetleges műtrágya és növényvédőszer felhasználás, a talajerózió lehetőségének minimalizálása. Korlátozni kellene a lombhullás idején tóba jutó levélmennyiséget, esetleg örökzöldek telepítésével.- Szükség lenne a tó vízmérlegének, vízháztartásának figyelemmel kísérésére, esetleg vízmérce létesítésére, kritikus esetekben a vezetéki víz beeresztési lehetőségeinek tisztázására. További mesterséges létesítmények elhelyezése a tavon nem javasolható. Inkább növényzet (úszóláp, tavirózsa), vízi élővilág (teknősök, vízi madarak) telepítésével kellene a tó természeti objektum jellegét tovább erősíteni. Az Állat és Növénykerttel együttműködve mini állatkertié, vízinövénybemutatóvá lehetne fejleszteni. A tó és a környező pihenő park értékét az adja, hogy egy kis üde, természetes színfoltot jelent a házak sűrűjében. Deák Krisztián
