Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
Ez egyébként is összetett kérdés. Hazánkban - sok országgal ellentétben - a csapokból Ivóminőségű víz folyik, de ugyanebből a csapból öntözzük a kertet, mossuk az autót, szennyes ruhát. A mienkénél sokkal gazdagabb országokban - például Amerikában - a csapokból folyó víz nem iható. Nem akarok demagóg lenni, hiszen mindent meg kell tennünk az egészséges Ivóvízellátás teljesebbkörűvé tétele érdekében: mindent, a nemzetgazdaság teherbíróképességének a figyelembevételével. Visszatérve a számokhoz, a két támogatási formában az idén 5,9 milliárd forint jut a vízgazdálkodásra: a törvényjavaslat 252 milliárd forintos keretéből. Plasztikusabbak a számok, ha csak a céltámogatásokat nézzük, merthogy a címzett támogatások között, több mint 7 milliárd forint a kórházrekonstrukció, ami igencsak elbillent! az arányt. De ha csak a céltámogatások rublikáját nézzük, akkor 15,1 milliárdból 8,1 milliárd forint jut a vízgazdálkodás fejlesztési munkálatainak segítésére. Azért szabadjon elmondani: annak ellenére, hogy az önkormányzatok és a képviselők is tudják, hogy az új támogatási rendszer normatív- nem lehet mást tenni, mint a feltételekkel egybevetni a befutott igényeket -, nagyon sokan megkeresnek bennünket, megoldható és megoldhatatlan kér(d)ésekkel. Teljesen kézenfekvő kérés, hogy adjunk tanácsot: miként lehet a támogatási igényt benyújtani, s ezt készséggel meg is tesszük. Ha viszont egy igénybejelentés nem felel meg a feltételeknek, azt nem lehet a támogatandókhoz sorolni.- Végül, de nem utolsósorban: mit üzen lapunkon keresztül a támogatási rendszer részeseinek, a vízügyi ágazat szakmai szolgálattevőinek?- Gondos előkészítőmunkával - az igénybejelentések sikeres elbírálása érdekében - működjünk együtt a Vízügyi Igazgatóságokkal csakúgy, mint az Állami Közegészségügyi Szolgálattal. A támogatási hányad minkettőjük munkájától függ. Mindenki, aki ebben közreműködik, segítse az önkormányzatokat, hogy megalapozott igénybejelentések készüljenek, amire már csak azért is szükség van, mert a későbbiekben támogatást az az önkormányzat kaphat majd, amely- versenytárgyalás után - előszerződéssel igazolt összköltséggel nyújtja be a támogatási Igényét. Más szóval bővül az önkormányzatok feladata: keressék a legjobb formákat, fogják a pénzt - az államét csakúgy, mint az önkormányzatét.- Köszönöm a beszélgetést. Meddig ér a takaró? Kétszeresen is rendhagyó igazgatói értekezletre került sor az OVF rendezésében Budapesten 1992. április 8-9. között. Először, mert eddig ezen a fórumon gazdasági kérdések a KHVM szakavatott főosztályvezetője (Dusza János) jelenlétében még nem kerültek terítékre. Másodszor, mert a KHVM vízügyi blokkja szinte minden - döntés előtt lévő - kérdést „terítékre" rakott, nem titkolva, hogy igen kíváncsi az igazgatói értekezlet (a vízügyi igazgatók, az ÁBKSZ igazgatója, valamint a VITUKI főigazgatója) véleményére. Meddig ér a takaró? Az értekezlet első napján erre a kérdésre keresték a választ a résztvevők. Dusza János főosztályvezető nem hagyott kétséget afelől, hogy a szigorodó gazdasági feltételek a vízügyi szolgálatot sem kerülik el. A költségvetés lehetőségei tovább szűkülnek, s ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a védelmi képességet. Megváltozik a finanszírozás rendje, s ebből csak igen-igen indokolt esetben lesz kivétel. Új rendszerű lesz a Vízügyi Alap kezelése, mely nem teszi lehetővé az ilyen célú bevételeknek az igazgatóságok részéről történő „átmeneti" használatát. Eddig ér hát a takaró. Kevesebb pénz fenntartásra és fejlesztésre, csökkenő vállalkozási esély a beruházási piacon, kötött értékesítési feltételek az ingatlanoknál, szigorítás a bérkondíciók tekintetében. A témakör körül kialakult polémia a résztvevők felelősségteljes gondolkodásmódját tükrözte. A második nap a jövő felvázolásának napja volt. Ugyan még döcög a vízügyi politika kialakításának szekere - hallottuk Dr. Németh Miklós helyettes államtitkártól -, de az értekezlet elé tárt összeállítás reménykeltő, alkalmas a továbbgondolásra. A kiegészítő javaslatok nem voltak tanulság nélküliek a szerzők számára. A vízügyi törvény - a szolgálat munkájának pillére - eljutott az első normaszöveg tervezetig. Ha a Miniszteri Kollégium is úgy akarja, rövidesen véglegesíthető. Ehhez is akadt hozzátenni valója a résztvevőknek, melyből a továbbiak során meríthetnek. Milyen legyen az igazgatóságok szervezete? Ez a kérdés is felvetődött az összejövetelen, de a résztvevők további vizsgálattól remélnek megoldást. Lehetséges, hogy az eddigi szerinti alternatívák és az ÖKO Rt. javaslatának ötvözete ad majd megoldást? Ez még a jövő titka. Mindezek mintegy feloldani látszottak az előző nap gazdasági témája okozta feszültséget, hiszen a jövőbe nézve a jelen is jobban mérhető. A sok gond közepette a résztvevőkben jelen volt az optimizmus, s ez így van rendjén. A kérdés azonban kérdés marad: mitől optimista a vízügyi igazgatók többsége? A lehetséges válasz: megpróbálják a lehetetlent: megnyújtani a takarót. Keresni a vállalkozások új útjait (még ha ezért nincs is köszönet), jobb beadványokkal ostromolni ingatlanértékesítésben a kormányzatot (ha ez időben elhúzódik is), ésszerű határok között tartani a munkavállalói létszámot (még akkor is, ha vállalni kell ennek kockázatát). Mindezt olyan környezetben kell megcsinálni, mely az eredményesség, a hitelezés, a bérezés terén semmi kedvezőt nem ígér. Az optimizmus - valószínűleg - attól is van, hogy - Dusza János főosztályvezető szavai szerint - a KHVM vezetése nemcsak érti, de megérti a szolgálat aggodalmait és ahol lehet segítséget ígér. Gyorsan és hatékonyan. Persze nem minden téren, de ez is valami. Út a kilábalás felé: az együttgondolkozás és cselekvés útja. 6vl ÍŰTScccl Molnár J. Gábor
