Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám
Az őszi felülvizsgálatok után Az utóbbi években a vízügyi ágazat beruházásai - az állam beruházási kiadásainak szűkülése, a vele párhuzamosan emelkedő építési árak miatt - lelassultak. A jelenlegi helyzetben a védképesség javításának másik lehetősége a vizek és vízilétesítmények kiépítési kapacitásának fenntartása volna, de ezen a területen is csökkentek a ráfordítás keretei. Vajon mire elegendő az igazgatóságok vízrendezési szakágazatai által felhaszálható fenntartási pénz? Milyen állapotban vannak a szakágazat kezelésébe tartozó vizek és vízilétesítmények? E kérdésekre választ kapunk az éves rendszerességgel megtartott őszi felülvizsgálatokon, amelyek az elmúlt évben szeptembertől november közepéig tartottak. A felülvizsgálat kiterjedt a vízfolyások és belvízcsatornák, a tározók és azok műtárgyai, a védelmi anyagok és készletek állapotának és nem utolsósorban az őrszemélyzet felkészültségének, helyzetének megismerésére. Medrek - Műtárgyak - Tározók A medrek állapotában - melynek egyik legkézenfekvőbb jelzőszáma azok teljesítőképessége 1990. évi állapothoz képest némi visszaesés mutatkozik. A teljesítőképesség csökkenésének oka, hogy a medrek kaszálása és iszaptalanítása folyamatosan rövidülő hosszon és mind nagyobb ciklusidővel valósul meg. Ilyesformán a medrek teljesítőképessége országosan is nagy eltérést mutat. A medrek legnagyobb hányada 50-80 százalékos teljesítőképességű, ennél magasabb értékek igen ritkán, alacsonyabbak viszont gyakran fordulnak elő. A mederszelvények jelentősen beszűkültek. A geometriai méretek csökkenésével párhuzamosan a mederérdesség növekedett, ennek eredményeképpen a vízszállító képesség, tehát a védbiztonság tovább romlott. A kaszálási munkákat műszaki igényszinten a vegetáció fejlettségi fokától, a meder funkciójától és jelentőségétől függően évente kétszer-háromszor kellene elvégezni. Ezzel szemben a művek 49 százalékát egyszer sem, 33 százalékát egyszer, 17 százalékát kétszer és alig több mint 0,5 százalékát háromszor képesek az igazgatóságok kaszál(tat)ni a pénzeszközök szűkös volta miatt. Ütemes munkavégzés esetén évente mintegy 1700-2500 kilométer meder iszapolására volna szükség. Ezzel szemben 1991-ben az iszapkotrással érintett mederhossz 150-200 kilométer körül alakult. A medrek feliszapolodási folyamatát a természetes hordaléklerakódáson túl - az erőteljes benőttség miatt - a lassuló vízmozgás és a tisztított vagy tisztítatlan szennyvíz bekerülése tovább gyorsítja. Az ebből adódó többlet-fenntartási költségek egy részét a szennyezőnek kellene fizetnie! Az igazgatóságok kezelésében lévő hidak, átereszek és vízkormányzó műtárgyak állapota néhány kivételtől eltekintve megfelelő. Ugyanez nem mondható el azonban a közúti igazgatóságok, a MÁV, az üzemek és önkormányzatok által kezelt műtárgyakról, mert ez utóbbiak szűk nyílásméretei és magas küszöbszintjei jelentősen csökkentik a védbiztonságot. Kiemelt jelentőségüknek megfelelően kezelik a tározóikat az igazgatóságok. Ráfordításaik is arányosak ezzel, de az erőfeszítések ellenére hiányosságok mutatkoznak a műtárgyaknál. Fontos tényezők a védekezések során a holtágak is, ezek fenntartására az igazgatóságok jelenleg nem tudnak pénzt költeni. Az ágazat mindig megkülönböztetett figyelemmel gondoskodott a szivattyútelepekről. E gondoskodásnak köszönhetően a szivattyútelepek ma még üzemképesek, A szivattyútelepek üzemképessége mellett azonban nem beszélhetünk azok üzembiztonságáról. Példa erre az 1991. májusi védekezési időszak, amely során a tartós igénybevételnek kitett szivattyútelepeknél sorozatosan adódtak meghibásodások. A szivattyútelepek funkcióképességének megőrzése érdekében 1991-ben kezdődött el a stabil szivattyútelepi rekonstrukciós program, amelynek első lépéseként lajstromba vettük a felújítandó telepek, a megoldandó feladatok és a munkák megkezdésének sürgősségét. A felmérés szerint 78 szivattyútelepnél van szükség rekonstrukcióra. Ebből 20 telepnél halaszthatatlan, a fennmaradó 58 telepnél még egy-két évet halasztható a teljes vagy részleges felújítás. Csak a halaszthatatlan rekonstrukciós munkák költségigénye 600 millió forintot tesz ki. Szivattyútelepek - Őrtelepek A szállítható szivattyúk üzemképesek. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a nyilvántartásban szereplő 706 szivattyúból 468 mondható korszerűnek. A fennmaradó 238 gép javítása - a tartalék alkatrészek hiánya miatt - nem garantált. A szállítható szivattyúállomás a jelenlegi készlet előírásának szintentartása és elöregedésének megfékezése érdekében 1991-ben kezdődött el egy felújítási program 15, egyenként 200 l/s teljesítményű gép beszerzésével. A program további 65 ugyancsk 200 l/s-os, huszonhat 500 l/s-os és 32 darab 100 l/s-os gép beszerzését irányozza elő. Az őrtelepek fenntartása - mivel nem közvetlenül a védbiztonság megőrzését hivatott szolgálni - már csak eseti jellegű. Ezen a területen egyetlen tartalékunk az emberi tényezőben rejlik, mert rengeteg múlik a benntlakó őr hozzáállásán és rendszeretetén. Az utóbbi években több igazgatóságnál törekedtek arra, hogy az őrök lehetőség szerint saját lakásukból lássák el feladataikat. Kétségtelen, hogy ezzel megtakarítást értek el, de egyúttal vállalták azt a kockázatot is, hogy az őri hivatás egyik jelentős vonzereje - a szolgálati lakás - az érintett őrjárásokban megszűnt. Sebestyén Balázs (Következő számunkban folytatjuk)
