Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 6. szám
Reputáció? PR? Image? Mi magyarok általában sznobok vagyunk! Szeretünk idegen szavakat használni, bár nem tudjuk, hogy mit jelentenek! Évtizedek óta közszájon forognak a jól ismert angol eredetű szavak: marketing, lízing, holding, briefing, public relations, management, image, science fiction, rent a car, hogy csak néhányat említsek és közöljek vegyes helyesírással. A „public relations” (PR) tevékenység a „jó bornak is kell cégér” tudományosabb és társadalmasított változata. A MŰVELT NYUGAT ODAFIGYEL A magyar vízügyi szolgálat évek óta átalakulóban van, lassan már nem lehet tudni, hogy a politika vagy a „szakma”, színpadképes tevékenység-e vagy sem?! A „művelt” Nyugat odafigyel a vízügyre! Számottevő politikus mindig foglalkozik vízügyi kérdésekkel. Angliában a királyi család tagjai minden jelentős vízügyi eseményen képviseltetik magukat. Magyarországon megbélyegzik a vízügyi szolgálatot, illetve annak közkatonáit. Hazákban ma még a vízügy egyenlő Nagymarossal, pedig a magyar vízügyi szolgálat európai hírneve jó (közös erővel sem sikerült tönkretenni). Idehaza azonban (jelenleg) „vörös posztó” szakmának tűnik. Még szerencse, hogy a köztársasági elnök időnként — nemesveretű, cizellált beszédekben — méltatja e szakma érdemeit. A sajtó egy része? „Római” palástban (szinte HIDRONÉRÓ- ként) égeti saját Rómáját. Szerencse, hogy a pallérozott elme (még) tud disztingválni! Gróf Széchenyi István, akinek a neve szerepel a magyar vízügyi történelem kapcsoskönyvében, létrehozta azt a Magyar Tudományos Akadémiát, melynek prominens, hozzáértő képviselői kidolgozták a magyar társadalom kapcsolatépítésének alapelveit. A renaissance óriása, a technika, az anatómia és természetesen a művészetek apostola, Leonardo da Vinci megfogalmazta, hogy „A víz a Földnek nevezett égitest vére!”. Ezt igyekszik bizonyítani az MTA koncepciója, melynek célja olyan „reputációteremtő és helyreállító kampány lebonyolítása, amely az OVF és a vízügyi szakma ön- és társadalmi közmegbecsülését" növeli. A VÍZÜGYI PR KULCSÜZENETEI A PR-terv „kulcsüzenetei”, a már említett Leonardo gondolaton túl, a következők: — A mi vizünkről van szó! — Minden cseppet a megfelelő helyre! — A víz legyőzi a határokat, de a határok tiszteljék a vizeket! — Ne játssz a vízzel! A PR kampányterv bemutatja a vízügy előrelátását, szakszerűségét, éberségét, felelősségtudatát, rendkívüli erőfeszítéseit a szolgálat és a szolgáltatások zavartalan ellátásában. Amióta a világ világ és van hír, hírmagyarázat, sajtó, rádió, TV, szinte hiperszenzibilis szeizmográf-, illetve radarrendszerként hálózzák be életünk minden mozzanatát. SZOLGÁLNI — SZERÉNYEN DE HATÁROZOTTAN Ha majd a vízügy interziaként beleívódik a társadalom, a nyilvánosság tudatalattijába és a lakosság fogalomrendszerében az ivóvízellátás, a szennyvíztisztítás, a vízrendezés, az árvízvédelem, a műtárgyak önálló jelentéstartalommal bírnak Soprontól Záhonyig, a hazai és a nemzetközi vízügyi szakmai ismeretek ismeretanyaguk részévé válnak, ha majd nem a torz bizottsági szemléletek uralkodnak és egy demokratikus magyar társadalom, letisztult, „gőzmentes”, kiművelt emberfői a „bőség kosarából” hozzáértéssel és szeretettel veszik ki a „vízügyi vitaminokat”, akkor helyreáll a szakmai, a szakmapolitikai rend, eltűnik a „hidrofóbia” és „nemesfém csengése” lesz a „vízügy” szónak! De addig érvényesíteni kell a PR törekvéseket, nyilvánosságot kell teremteni a vízügynek, a magyar lakosságot meg kell tanítani a vízügy jelentőségére! Meg kell értetni a Duna, a Tisza és a rajtuk levő létesítmények jelentőségét! Ismertetni kell a vízügyi törvény készítésének munkafázisait, meg kell szólaltatni az ágazat, a szakma vezetőit! Törölni kell az emberek pánikra hajlamos köztudatából a Balatont, a Velencei-tavat az angolnafóbiákat! Meg kell értetni a vízdíj rendszerét, törölni kell a Vízügyi Alap körül kialakult kártékony értelmezéseket, közelíteni kell a szakmához az önkormányzatokat! Meg kell ismertetni a nemzetet a magyar vízügyi politikával, szilárdítani kell a vízügyi mérnök szerepét, tudatosítani kell az összekuszált elmékben, hogy a vízügy a környezet létfontosságú eleme és nem ellensége! A gyerekeket a víz barátaivá kell tenni, rekonstruálni kell gátjainkat, „tiszta vizet” kell önteni a fejekbe! Szolgálni kell az ügyet, szerényen, de határozottan. Az új magyar demokratikus államban meg kell találni a vízügyi szakma méltó, megbecsült helyét — a köz javára! Dr. Kóti László 3
