Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 5. szám
VÍZIÚTJAINKÉRT A körös-völgyi vízhasznosító társaság Az 1980-as években, az ország vízépítésében egy jelentős korszak ért véget, kiépültek a folyók menti töltések. Ezután már nemcsak árvédelmi és lecsapolási munkákat végeztek, hanem a mezőgazdasági öntözés és a hajózás lehetőségének megteremtésére is gondoltak. Megszületett az első törvény (1900. XXX. te.), amelyben az öntözéses gazdálkodás elterjedését kívánták elősegíteni. A hajózáshoz szükséges mélységek kialakítása céljából megkezdődött a Körösök csatornázási programja. A Hármas-Körös torkolata felett 5,3 kilométerre, 1904— 1905-ös évek között megépült a Körösök csatornázásának első nagy létesítménye, a Bokányi Vízlépcső. E tűsgátas duzzasztónak az (lett) a feladata, hogy a kisvizes hajózást biztosítsa 36 kilométer hosszúságban Öcsöd községig. (Amikor később a békésszentandrási duzzasztót tervezték, a Bokányi Vízlépcső duzzaszthatósági szintjét három méterről 3,20 méterre magasították, hogy a békésszentandrási vízlépcső mai helyére kerülhessen. Ezzel a magasítással 36-ról 43 kilométerre növekedett — Békészszentandrásig — a hajózási távolság.) A Bokányi Vízlépcső megépítésével a Hármas-Körös medrében 12 millió köbméter vizet lehet tározni. Az 1908-as években a folyók szabályozási munkáinak sorrendjét állították össze, egy hosszabb időre —huszonöt évre — szóló programban. (XLIX. Vízberuházási te.) Ebben a törvényben a víziberuházókra évi 7,5 millió, összesen 184,5 millió aranykoronát engedélyeztek. (Ezen törvény alapján 938 kilométerrel növekedett volna Magyarországon a víziutak hossza. Sajnos a közbejött világháború miatt ezt a nagy horderejű törvényt nem lehetett valóra váltani.) A csatornázandó folyók sorába a Hármas és a Kettős-Körös (Szanazugig) hajózhatóvá tétele — két méter merülésű hajókkal járható víziót — lett volna kialakítva. A Hármas-Körös esése tudvalevőleg nagyon csekély. Az alsó szakaszon alig haladja meg kilométerenként a 6—8 centit, és nem sokkal nagyobb a Kettős-Körös esése sem. így a Hármas-Körösnek a tiszai torkolattal a Fekete és a Fehér-Körös egyesülésig terjedő 140 kilométer hoszszú szakasza, duzzasztómű és hajózsilip megépítésével gazdaságosan hajózhatóvá tehető. A világháború kitörésével derékba törtek az összes szépen indult vízimunkák. Igen siralmas lett a pénzügyi állapot. A világháború után sem lett jobb a pénzügyi helyzet. A vízi létesítmények fenntartására, rendbehozatalára a hitelkeretek legszükségesebbje sem volt elegendő. A rendezett viszonyok beálltával, a világháború miatt értelmét vesztett, 1908. évi 25 éves munkaprogram helyett, az 1929. évi III. te., az akkori viszonyoknak megfelelőbb — 15 évre terjedő — víziberuházási program készült. (Ebben a törvényben évenként 3 millió 800 pengőt irányoztak elő a vizeiken való hajózás érdekében végzendő szabályozási és rendezési munkákra 15 éven keresztül. Sajnos nem soká ezt a víziberuházási törvényt is utolérte elődjének végzete, a pénzügyi válság, mely ez alkalommal 1932-ben következett be. Ezután a törvényben biztosított évi előirányzat egymillió 900 ezer pengőre csökkent. így a Kettős-Körös hajózását csak Békésig tették lehetővé.) Az 1920-as években a vízimérnökök sorából egy kiváló és a jövőbe tekintő, közgazdasági látókörű egyéniség emelkedett ki, Sajó Elemér. 1928-ban került a Földművelésügyi Minisztériumba: 1930-ban vette át a vízügyi főosztály irányítását. Még ez év tavaszán adta közre, a magyar vízügyi politika alapelveit és irányvonalait megfogalmazó „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására" című munkáját, amelyben felhívta a figyelmet a vízhasznosításra. Ez a vízgazdálkodási program többek között kiterjedt a Tiszántúl öntözésének, s ezen belül a Duna-Tisza csatorna építésének tervére is. Ezen leírás hatására alakult meg 1931-ben a Földművelésügyi Minisztériumban az úgynevezett Hármas Öntözési Bizottság. Ezt követte 1933-ban Sajó Elemér és Trümmer Árpád szerkesztésében az „Újabb tanulmányok az öntözésről” című leírásuk, azzal a céllal, hogy az öntözés iránt az érdeklődést felkeltsék. Az 1929. évi törvény és az 1930-ban megjelent emlékirat ismeretében Békés megyében dr. Márky Barna alispán mozgalmat indított a hajózás és öntözés mielőbbi megvalósítása érdekében. Úgy látta, hogy a
