Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 5. szám
TÜKÖRBEN E rovatunkkal a tavaly megkezdett „tükörbenézésünket” szeretnénk egységesebbé tenni. Hiszen eleddig is közöltünk olyan írásokat, amelyek a vízfogyasztás- és felhasználás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a kutak, folyók és tavak vizeinek minőségi védelmét (elő)segítő technikai-, technológiai ' megoldásokat tárt a szakemberek és a szakmán kívüli, de a szolgálat törekvéseit figyelemmel kísérő lakosság elé. TÉRSÉGI VÍZGAZDÁLKODÁS FELSŐ FOKON! Két nap a gyulai VÍZIG életéből A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság működési területe Békés megye jelentős részét, továbbá Jász- Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megye kis hányadát foglalja magában. Noha a gyulai igazgatóság az egyik legkisebb az országban, a terület sajátos történelmi, társadalmi, gazdasági helyzetéből adódóan gyakran kerül az érdeklődés középpontjába. Az itt eltöltött két nap alatt képet szerettünk volna kapni az igazgatóság mindennapi életéről, különösen a terület vízellátási-csatornázási helyzetéről, az infrastruktúra ezen területének lakossági megítéléséről. Első utunk a VÍZIG székházából a Gyulai Közüzemi Vállalat szennyvíztisztító telepére vezetett, ahol Balogh András főmérnök, Gyulai Ferenc a szennyvíztisztító telep vezetője és Nagy János csatornázási üzemvezető adott tájékoztatást Gyula város szennyvíz-elvezetésének és -tisztításának helyzetéről. Az 1968 óta üzemelő szennyvíztisztító telep a kezdeti földmedencés ülepítők helyett ma az alábbi képet mutatja. Az átemelőkről beérkező szennyvíz először a kétszintes ülepítőre jut. A telepen nem található rács és homokfogó, melyek hiánya sok esetben üzemelési problémát okoz. A mechanikailag tisztított szennyvíz a kétfokozatú biológiai rendszerre kerül. A biológiai rendszer kapacitása 15 000 m3/d, ami önmagában hosszabb távon elegendő. A biológiailag tisztított szennyvizet a tisztítási technológia végső fázisán, a nyárfás szűrőmezőn kezelik. A szűrőmező a jelenlegi 7500—8000 m3/d terhelés mellett kémiai szempontból — a foszfor kivételével — megfelelő, a bakteorológiai komponenseket tekintve kifogásolt szennyvizet tud „produkálni”. A vállalat munkatársaival folytatott beszélgetés közben megtudtuk, hogy a szennyvíztisztító telep 10 000 m3/d kapacitású, de ténylegesen csak maximum 7000—8000 m3/d szennyvíz érkezik a telepre. A beszélgetés folyamán érdekes jelenségre hívták fel a figyelmet, mely a lakosság körében tapasztalható. A lakosság a szennyvízelvezető-hálózat építését támogatja, ugyanakkor a hálózat kiépítése után többen nem kötnek rá a szennyvízelvezető rendszerre. Természetesen nem bizonyítható, csak feltételezhető, hogy ezek a fogyasztók — különböző megoldásokkal — a szennyvízgyűjtő aknájukból beemelik a szennyvizet a telkükön lévő fogadóaknába, megspórolva ezáltal a fizetendő csatornahasználati díjat. Pedig a Gyulai Közüzemi Vállalat nem tartozik (adottságából adódóan sem) a drágább szolgáltató vállalatok közé. A lakosság 1 m3 vízért 16,80 forintot, míg 1 m3 szennyvízért 25,40 forintot kell, hogy fizessen. Látogatási célunk újabb állomása Magyarország egyik legszebb és legnagyobb strandfürdője, az ismert Gyulai Várfürdő volt. Megtudtuk, hogy bármenynyire is magas a belépőjegyek ára, és a minimálisra csökkentették a költségeket, az első félévet még így is veszteséggel zárták. Remélni lehet, hogy a második félév — köztudottan a fürdőknél ez a nyereséges időszak — „ledolgozza” az eddigi hiányt. Gombkötő Ferenc a fürdő főmérnöke elmondta, hogy igen nehéz megtalálni azt az optimális belépőjegy árat, ami fedezné a kiadásokat, de nem olyan magas, hogy nagymértékben lecsökkentené a vendégek létszámát, ami végsősoron további hiányt eredményezne. Hosszú Szilárddal, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával a terület ivóvízminőségi gondjairól beszélgettünk. Megtudtuk, hogy itt is komoly gondot jelent az ivóvízben megjelenő nitrit, valamint a magas vas- és mangántartalom. Az ivóvízminőségi problémákon túl jelentős gondot okoz a fogyasztók fizetési engedetlensége is. Míg az elmúlt időben elsősorban az üzemi fogyasztók nem fizették be a díjakat, ma megjelent a családi költségvetésben egy viszonylag jelentős tétel, ami korábban nem volt. A hatvanas években 1 kilogramm kenyér ára megfelelt közel 1 m3 víz árának, ám ez az arány az évek alatt felborult s viszonylag rövid idő alatt kellett (az állami dotáció elmaradása miatt) jelentősen megemelni a vízdíjakat. Pedig a vállalat mindent megtett annak érdekében, hogy a víz- és csatornadíjak minél alacsonyabbak legyenek. A tavalyi évhez képest csak 20 százalékkal emelték az árakat, amit csak jó átszervezéssel és létszámcsökkentéssel lehetett megoldani, hiszen jelentős terhet jelentett a vállalatra mind az infláció, mind egyéb újonnan je-
