Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 5. szám

Hidrológiai szakmai napok Szegeden Szeged, a napfény váro­sa, a nyári ünnepi játékok otthona, és 1992. év szep­temberében a vízügyi szak­emberek vendéglátója. E város létét, életét, fejlő­dését, gazdasági boldogulá­sát mindenkor meghatároz­ta a terület felszíni, felszín alatti vizeinek állapota. A za­­bolázatlan, majd szabályo­zott, gátak közé szorított Ti­sza, Maros sokszor nehéz helyzet elé állította a várost. De az itt élő emberek — a helyi szakemberek vezetésé­vel — mindig becsülettel helytálltak, védekeztek, épí­tettek és ha kellett, mindent újrakezdték. A 75 éves Magyar Hidroló­giai Társaság nem is találha­tott volna alkalmasabb hely­színt az ünnepi közgyűlés, valamint a X. Országos Ván­dorgyűléshez, mint Szeged. Szeptember 6-án a Forrás Hotel Móra Ferenc termé­ben több százan voltak kí­váncsiak a közgyűlésen megjelent neves politikusa­ink előadásaira. ?RO 'ÍQÜ*' Dr. Juhász József elnöki megnyitója után Göncz Ár­pád úr köszöntötte a megje­lenteket. Köztársasági elnö­künknek a jubileumi közgyű­lést köszöntő beszédéből néhány gondolatot feltétle­nül ki kell emelni. A nagymúl­tú és nemzetközileg is elis­mert szakmai társaság létét, működését fontosnak tartja, s nem ért egyet a szakmát ért és érő támadásokkal. A környezetvédelem fontos szempontjait nem lehet vitat­ni, de azért a természetes ál­lapotba be kell avatkozni az ember érdekében. A mezo­potámiai öntözőrendszerek és a római vízépítő mun­kák is beavatkozások vol­tak, ugyanúgy, mint Vásár­helyi Pál folyószabályozá­sai, vagy Zsigmondi Vilmos mélyfúrású kútjai: A mérték a döntő! Jó és rossz dönté­sek egyaránt előfordultak eb­ben a szakmában is, tárgyi­lagosan kritizálni lehet, de nagy hiba politikai indíttatás­ból a jót is gyalázni! ?RO Mindannyiunknak figyel­meztetés, jó tanács, hogy tartsunk önvizsgálatot, mert mára már mindenkit leleplez­tek, minden hibát elmond­tak, csak a saját „patyolat­tiszta lelkét” vizsgálta meg kevés ember! Ami talán nem is olyan fehér! Ezt követően Szeged vá­ros polgármestere, a Mér­nök Kamara elnöke, a Ma­gyar Földtani Társaság, a 100 éves Országos Bányá­szati és Kohászati Egyesü­lés, az MTESZ elnöke, kül­földi vendég professzorok, majd az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezető­je köszöntötte a megjelente­ket. A közgyűlés egyperces néma felállással emlékezett meg J. F. Kennedy tisztelet­beli tagról, az USA volt elnö­kiéről, valamint Forrgó Lász­ló, Ihrig Dénes, Lotz Gyula, Szőke Molnár Lajos, Dr. Tö­rök Piroska, Kovács Sán­dor, Virág Mihály, Rónai András, Szinay Sándor múlt évben elhunyt kollegáinkról. Raum László főtitkári beszá­molója után Siklós Csaba miniszter úr a vízügyről, a vízügyi politika aktuális kér­déseiről szólt. A miniszter úr elmondta, az ágazat jobb megismeré­séhez meg kellett ismernie a „gyökereket”. Elolvasta pél­dául Kvassay Sajó Elemér 1930-ban készült tanulmá­nyát, melyben a szerző 13 pontban foglalta össze a víz­ügyi feladatokat. Ezek még ma is aktuálisak és megszív­­lelendőek. A miniszter úr ki­emelten foglalkozott az ága­zat és a környezetvédelem kapcsolatával, a készülő víz­ügyi törvény szükségszerű­ségével és a területi szervek megújulásával. A környezet­­védelmi tárca képviseleté­ben Kemény Attila úr, a hid­rológiai társaság régi és jól ismert tagja szólt. Múltjából eredően jól ismeri a vízügyi ágazat gondját, problémá­ját, az együttműködés feké­­lyes kérdéseit. Hozzászólá­sában — többek között —el­mondta, itt most egy hivatás képviselői vannak jelen, nem pedig egy szervezet. A hivatástudatot pedig meg kell becsülni!

Next

/
Thumbnails
Contents