Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 5. szám
AZ ÁLLAMI TULAJDON MŰKÖDTETÉSÉRŐL Tárcaszintű elképzelések A KHVM irányítása alá tartozó területeken a tulajdonreform végrehajtása során abból kell kiindulni, hogy a Polgári Törvénykönyv meghatározza a kizárólagos állami tulajdonkörbe tartozó vagyontárgyakat, illetve a Konceszsziós törvény, a kizárólagos állami (és önkormányzati) tevékenységeket. A továbbra is monopol jellegű tevékenységek ellátását biztosító vagyontárgyak közvetetten hosszú távon is meghatározóan állami tulajdonban maradnak. Emellett törvény rendelkezik arról a vagyoni körről is, amelyet az önkormányzatok tulajdonába kell adni, ami alapvetően érinti a tárca irányítása alá tartozó ágazatok tulajdonosi struktúráját, elsősorban a vízgazdálkodás területén. E törvényi előírások érdekében az ágazati törvények fogalmilag meghatározzák a kizárólagos állami tulajdonba tartozó infrastrukturális elemeket, aminek következményeként az az érintett vállalati kör saját vagyonából számvitelileg is elkülöníthető. (Erre azért van szükség, mert a kizárólagos állami vagyon nem vihető társaságba, illetve azt nem lehet alaptőkésíteni.) Az önkormányzati tulajdonba kerülő infrastrukturális vagyoni kör meghatározásra került a vízügyi ágazat területén is! A tényleges vagyonátadás várhatóan 1992. év során bonyolódik le. Gondot okoz azonban az állami és az önkormányzati vagyoni kör szétválasztása a vonatkozó törvény alapján. E szabályok figyelembevételével kell és lehet ugyanis meghatározni a tárca által irányított területeken a vállalati és intézményi formában működő vagyon új tulajdonosi struktúráját, valamint a privatizációs folyamat formáját és mértékét. A hálózati elemek kizárólagos állami tulajdonban maradnak, azok privatizációjára nem kerülhet sor, így az ilyen vagyont működtető vállalatok a kizárólagos állami tulajdon leválasztása után alakíthatók át, illetve indítható a korlátozott privatizáció. Ebben a vonatkozásban külön megoldást igényel a korábban egyszemélyes társaságba vitt kikötők kérdése, amelyet úgy kell rendezni, hogy a MAHART működőképessége emiatt ne romoljon. A regionális vízművállalatok esetében az önkormányzati tulajdonba adással egyidejűleg kell a víztermeléssel, mint állami alapfeladattal szorosan öszsze nem függő tevékenységeket (például fürdőszolgáltatás, vízépítési tevékenységek), leválasztani, a maradó törzsvagyont állami tulajdonként kell működtetni. A kizárólagos állami tevékenységeket illetően a következő alapvető stratégiai elvek fogalmazhatók meg: 1. Az állami (vagy önkormányzati) ellátási kötelezettség körébe tartozó személyszállítást is végző vállalatokra kialakított stratégia szerint a menetrend alapján végzett személyszállításhoz kapcsolódó állami tulajdon rövid távon nem értékesíthető. (Ez azonban nem zárja ki, hogy a közúti szolgáltatásnyújtás jogi keretei között — nem állami tulajdonnal — magántőke koncessziós alapon ilyen tevékenységet végezzen.) Ezen a területen rövid távon az alágazat egészének a privatizációját a szolgáltatás közszolgálgató jellege sem teszi lehetővé: a szolgáltatás minden körülmények közötti fenntartásához helyi- és országos érdek fűződik, a tevékenység közgazdasági feltételrendszerét (szolgáltatási kényszer, hatósági árak, központilag előírt kedvezmények és ehhez kapcsolódó támogatások, adókedvezmények) ezen érdekeknek alárendelten alakították ki. 2. A szabadáras személyszállítási tevékenységek privatizációja, ha a mai szervezettől való leválasztásának feltételei biztosíthatók, célul tűzhető ki. A szervezetátalakításnak alapvető problémája, hogy a különböző személyszállítási üzletágak (távolsági, helyközi, helyi, szabadáras) között a járműállomány és a műszaki kiszolgáló háttér vonatkozásában jelentős átfedések vannak a vagyonmű(folytatás a 4. oldalon)
