Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 4. szám

Búcsúzunk 1992. június 5-én elhunyt Kovács Sándor, a Tiszántúli Vízügyi Igazga­tóság igazgatóhelyettes főmérnö­ke, aki 36 eves igazgatósági mun­kássága után a május eleji nyugdíj­­bavonulást követően távozott kö­zülünk. Szakmai munkásságának közép­pontjában mindig az árvízvédelmi feladatok álltak. 1962-től napjainkig az árvízvédel­mi csoportvezetői, osztályvezetői, majd 1990-től a szakmai csúcsot je­lentő műszaki igazgatóhelyettesi beosztásokat töltötte be. A mindenkori beosztásától füg­getlenül közvetlen, jó kedélyű, de ugyanakkor önmaga és mások elé is magas szakmai követelményt állí­tó és teljesítő ember volt. Az 1964—66—67-es jeges árvizek­kel rendkívüli védekezési feladatok­kal való megbirkózás után, a véd­­művek fejlesztési munkái jelentet­ték számára a következő feladato­kat. Ezzel párhuzamosan megindul­tak a Berettyó jeges árvizeinek gyorsabb, biztonságosabb leveze­tése érdekében végzett nagyvízi mederszabályozási munkák is. A legkritikusabb szakaszokon, Szeg­halom, Bakonszeg, Berettyóújfalu, Hencida, Pocsaj térségében került sor ezek végrehajtására. Ebből az időszakból konkrétan is meg kell említenünk a Berettyó-fo­­lyó jeges árvizeinek feldolgozásá­ról készült tanulmányt, előadását, valamint a területi árvízmentesítési rendszer megalapozásával foglal­kozó tanulmányait. Az elmélet és gyakorlat harmonikus összhangját bizonyítja az, hogy 1970-ben a Ti­­szavölgyi és a Berettyó Sebes-Kő­rös közti védekezések alkalmával és azt követően valósultak meg el­sőként az országban a síkvidéki ár­vízi szükségtározók, amelyek véde­kezésében betöltött hasznos szere­pe azóta többször is beigazolódott. Ezt a színvonalas munkásságot több igazgatósági, minisztériumi el­ismerés után 1980-ban állami díj ko­ronázta meg, amelyre méltán volt büszke. Nemcsak a ma, de a múlt árvíz­­védelmi feladataival is foglalko­zott. Szakmatörténeti indíttatású ér­deklődését a legkifejezőbben ta­lán az elmúlt év őszén Tiszadobon, a Széchenyi bicentenáriumon tar­tott, a Tisza szabályozással kapcso­latos előadása tükrözte, melynek legfontosabb gondolatai még ma is elevenen élnek a hallgatóság emlékezetében. Amikor 1992, június 17-én dél­után a Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium, az OVF, a Tisztán­­túli Vízügyi Igazgatóság, a társigaz­gatóságok, más vízügyi szerveze­tek, vállalatok, egyéb szervezetek képviselői végső búcsút vettek tő­le, elhelyezték a megemlékezés ko­szorúit, méltán tisztelegtek egy igaz ember emléke előtt. Emlékét megőrizzük, s kívánjuk, hogy egy ilyen mozgalmas szak­mai munkásság után találjon meg­nyugvást a Köztemető árnyas fái alatt, Nyugodjon békében. HÍREINK • Főmérnöki értekezlet A vízügyi igazgatóságok főmérnö­keinek Miskolcon 1992. június 16-án tartott soros összejövetelén az igaz­gatóságok második emberei a víz­kárelhárítás időszerű kérdéseit vitat­ták meg. Az értekezletet Kolossváry Gábor főigazgató vezette, Részt vet­tek rajta az OVF részéről Dr. Tábori László főigazgató-helyettes, vala­mint Dr. Szilárd György. Dr. Filótás Ildi­kó és Litauszki István főosztályveze­tők, valamint Perecsi Ferenc meghí­vott vendég. • Áthelyezés Az OVF főigazgatója, a KHVM ké­résére, 1992. június 16-tól Balázs Lász­lót. az OVF Vízellátási és Csatornázá­si Főosztályának vezetőjét a KHVM Vízgazdálkodási Főosztályára főosz­tályvezető-helyettesi minőségben át­helyezte. • Megbízás Az OVF főigazgatója Dr. Keresztúri Jánost, az OVF Vízellátási és Csator­názási Főosztályának helyettes veze­tőjét 1992. június 16-tól az OVF Vízel­látási és Csatornázási Főosztályának vezetésével bízta meg. • Áthelyezés Az OVF főigazgatója Garáné Nagy Katalint, az OVF Vízellátási és Csatornázási Főosztály főelőadóját a KTM kérésére a KTM állományába 1992. június 16-ával áthelyezte. • Köszöntés Tisztelettel köszöntjük testvérlapun­kat, a Sínek világá-t (A Magyar Ál­lamvasutak Építési és Pályafenntar­tási szakmai folyóiratát) fennállásá­nak 35. évfordulóján és kívánunk a lap író- és szerkesztőgárdájának to­vábbi eredményes 35 évet. Aki ismeri a lapkiadás rejtelmeit, az tudja, hogy ez nem csekélység. • Új testvérlap indul Üdvözöljük új testvérlapunkat, a Közút című folyóiratot, melynek I. év­folyam 1—2. száma (április-májusi szám) június elején került az olvasók­hoz. Az idősebb laptestvér szívből kíván­ja, hogy sok-sok évfolyamon át szol­gáljon e lap a közúttal foglalkozó szakemberek szakmai megelégedé­sére. Közös vállalkozás 1992. július 16-án a VITUKI székházában ünnepélyes kere­tek között megalakult a VITUKI Consult Rt. Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Tanácsa­dás közös vállalkozás, A ma­gyar vízgazdálkodás főhivatá­sú kutató intézményének an­gol partnerei a Sir William Halc­­row and Partners Ltd. (London és Swindon), valamint a Water Research Centre (WRc) Plc, (Medmenham és Swindon). A Halcrow egy nemzetközi, multi­diszciplináris tanácsadó válla­lat, amely több mint 120 éves múlttal rendelkezik A cég elis­mert gyakorlatra tett szert a víz­gazdálkodási fejlesztésekben, környezet- és partvédelmi fel­adatokban. A Halcrownak a brit vízgazdálkodás elő- és utóprivattizációjában játszott szerepe lehetővé tette, hogy támogassa a külföldi vízügyi hatóságok privatizációs törek­véseit is. A WRc Anglia vízgaz­dálkodási kutató központja, nemzetközileg elismert vízminő­ségkutató- és fejlesztő hely, va­lamint jelentős szerepet játszik a nemzetközi vízminőségi szab­ványok kialakításában. A VITUKI Consult Rt. szolgálta­tásai felölelik a vízgazdálkodás valamennyi területét, a hidro­dinamikai, morfológiai és vízmi­nőségi numerikus modellezés­től a gátak, duzzasztóművek és egyeb vízépítési műtárgyak ellenőrzéséig, felülvizsgálatáig. Az ünnepélyes aktuson — melynek házigazdája prof. dr. Starosolszky Ödön, a VITUKI fő­igazgatója volt — jelen volt többek között Nagy-Britannia és Eszak-írország budapesti nagykövete, valamint Koloss­váry Gábor, az OVF főigazga­tója is. Jut eszembe Boldog békeidők parlamentje. Folyik a vita. A szónoki emelvényen egy apró termetű képviselő. Flórom vaskos törvénykönyv a talpa alatt, mégis alig látszik ki a pulpitusról. Ostorozza az ellenzéket, de na­gyon. Megunja ezt az ellenzék és szót kér. —- Figyelmeztetem a Tisztelt Fiázat — így ő —, hogy a képviselő úr lábbal tiporja a törvényeket! Mire a kormánypárt képviselője sem marad adós. — Tévedés! A képviselő úr törvényes alapokon áll. S ebből egyrészt az derül ki, hogy ugyanazon helyzet többféle ér­telmezése nem a jelenlegi kurzus találmánya, másrészt az, hogy a helyzetértelmezés minősége nézőpont kérdése.

Next

/
Thumbnails
Contents