Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 3. szám
• ezek megvalósítása révén az országot gazdaságilag olyan erős helyzetbe emelje, ahol Európa fejlett országaival hasonló mezőgazdasági, ipari és külkereskedelmi szinten lehessen gazdaságilag eredményesen tevékenykedni s ezáltal az európai nemzetek elismerését és megbecsülését szorgos munkával elérni. Tervezte, hogy a Keletet Magyarországon át összekösse a Nyugattal s a Duna szabályozásával. Az Al-Dunán, a zuhatagos szakaszokon, főleg a Vaskapunál végeztetett sziklarobbantásokkal és egyéb folyamszabályozási munkákkal, valamint az utóbb róla elnevezett Széchenyi út megépítésével, létrehozta a Dunán a folyamatos, átmenő áruszállítás feltételeit, Uletőleg alacsony vízállásoknál átrakással, egészen a Fekete-tengerig. A Tisza szabályozásával megteremtődtek a hajózás feltételei, s az ország területének 24,3 százaléka mentesük az állandó vízborítottságtól. Széchenyi ezekkel a kezdeményezéseivel megteremtette a hajózás infrastruktúrájának legfőbb elemek, magukat a hajózható víziutakat. Gondolt azonban a kikötőkre, amidőn kezdeményezte a pesti rakpartok, az újpesti kikötő, az óbudai kikötő - mint télikikötő - létrehozását. Államosíttatta az úgynevezett Lujza utat, hogy az ország ennek révén jobban hasznosíthassa fiumei kikötőjét az Adrián. A hajózás infrastruktúrájának bázisa a hajógyártás és a hajó javítás is, ezért kezdeményezte az Óbudai-szigeten hajógyár alapítását, az 1835-től 1991-ig működött Óbudai Hajógyár felépítését és fejlesztését. Ennek a gyárnak a jelentőségét 3164 hajó és egyéb úszómű építése, átépítése, nagyjavítása érzékeltetheti, melyek az elmúlt 156 esztendő alatt ebből a hajógyárból kikerültek. A balatoni hajózás megteremtése, a balatoni kikötők építésének megindítása csakúgy, mint a Balatont a Dunával összekötő csatorna, s a Duna-Tisza-csatoma terve megvalósításának a támogatása; a Száva és a Kulpa szabályozásának és ezáltal hajózhatóvátételének a felvetése Széchenyi nevéhez fűződik. Széchenyi, amint értesült az 1846. július 15-en elkészült Lajos-Duna- Majna-csatoma megnyitásáról, intézkedett, hogy a Lánchíd Angliában megrendelt elemei - vasláncok, saruk s a láncok felhúzására szolgáló berendezések - ezen a víziúton, tehát hajón kerüljenek leszállításra a beépítés színhelyéig. Amidőn Széchenyi az egész ország és annak népei gazdasági felemelésén fáradozott, jól látta, milyen alapvetően sok múlik a közlekedés fejlettsé12 gén, midőn megállapította, hogy a „Közlekedések nem egyebek, mint üterek, melyek ha szabadok, a test is virágzik, midőn ha tespednek, lankad az egész Organismus is.” A Dunával kapcsolatban azt mondta; irAz Al-Duna hazánk életere, ezt kell nyűgeitől megszabadítani és a Feketetengerig hajózhatóvá tenni’, továbbá, „Feladat... vizeinket Dunánktul kezdve úgy elrendezni, hogy azok lehetőségig hajózási csatornákul szolgáljanak, vízáradásaink átka megszűnjön. „Mi mást tükröznek ezek az idézetek, mint rendkívül összetett kérdéseket összefüggéseikben és kihatásaikban egyaránt áttekinteni tudó államférfi páratlan bölcsességét. Látnokinak nevezhető a megállapítása, miszerint „Dunánk egykori elrendezése ákal-báríá fejezze is be a munkát -, minden szorgalmas embernek új mező nykandik, hasznot és örömet arathatni.” A „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérüi’ című munkájában figyelmeztet a „közúti, vízi, vasúti közlekedő utak harmonikus fejlesztése" fontosságára. Mi más ez, mint a napjainkban komplex közlekedési hálózat és együttműködés kialakítására való törekvésünk alapgondolata, útmutatása. Kíséreljük meg szabadjára engedni a fantáziánkat és főleg az optimizmusunkat, s tételezzük fel, és reméljük, hogy Széchenyinek a hajózás érdekében tett kezdeményezéseit és tetteit egyszer - de lehetőleg mihamarább - az utódok anyagi eszközök birtokában folytatni tudják és fogják. Főbb témákat érintve is csak rövid mondatokkal fejthetők ki a hajózás fejlesztését szolgáló feladatok, nevezetesen: a Duna, mint nemzetközi víziút, 1992. szeptemberétől már az európai transzkontinentális, nagyhajózásra alkalmas Duna-Majna-Rajna víziót kétharmad részeként fog bekapcsolódni az össz-európai belvízi hajózásba, mint a fellendülés előtt álló Kelet- Nyugat külkereskedelmi kapcsolatokból adódó nagyobb szállítási volumenek jelentős - környezetbarát és viszonylag olcsó volta eredményeként - potenciális hordozója. A felkészülés nem más, mint Széchenyi megkezdett művének a kor igényeinek megfelelő továbbfejlesztése. Ez természetesen vonatkozik a hajózás infrastruktúrájának egyes elemeire - víziutak, kikötők, hajógyárak és hajójavító üzemek -, továbbá magára a hajópark megfelelő fejlesztésére, korszerű, új módszerek - tolóhajózás, konténerizáció, Roll-on-Roll-off módszer - bevezetésére vagy/és továbbfejlesztésére; legfőképp azonban megfelelő piackutatással és kapcsolatteremtéssel egyre több árunak a vízióira vonzására is. Vegyük sorra a teendőket, a fentiek figyelembevételével. A Dunán biztosítani kell az EGB (Európai Gazdasági Bizottság) IV. víziútkategória minimális paramétereit; • a kikötők korszerűsítését, fejlesztését, új - főként ipari és kombinált szállításokat lehetővé tevő - kikötők létesítését; • biztosítani kell, de legalábbis fenntartani, a hajóépítő- és hajójavítókapacitást, a megnövekvő szállítási igényből fakadóan megnövekvő szállító-eszközpark megépítéséhez és fenntartásához. A Tiszán tekintettel a várhatóan megnövekvő nemzetközi tranzit-szállításokra, ugyanúgy kell gondoskodni az infrastruktúra fő elemeinek fejlesztéséről - de az EGB-Ш. víziútkategóriára valamint az egyéb intézkedésekről, mint a Dunán. A Balatonon a fellendülésében átmenetileg megakadt idegenforgalom kielégítésére biztosítani kell a kikötők karbantartását, fejlesztését; a tavi hajózás és a sporthajózás építési és javítási igényeinek kielégítésére hajógyártási és hajójavítási kapacitást; kulturált körülményeket nyújtó sportkikötők létrehozását. A Duna-Tisza-csatoma építése időszerűvé válhat a Tiszántúl, valamint a Duna-Tisza-köze keleti részének az európai víziközlekedésbe való bekötése érdekében. Amíg az ország két fő víziútja nincsen egymással az országhatárokon belül összekötve, aligha beszélhetünk Magyaroszágon víziút-„hálózat”-ról. A víziszállítások fokozásához szükséges a hajópark fejlesztése, a meglévő korszerűsítése, továbbá az áruk minél nagyobb tömegű víziútraterelése. Az előbbi beruházás és hajóépítőkapacitás kérdése, míg az utóbbi gondos felvüágosító, érvelő, meggyőző piackutató munka eredménye kell legyen, a potenciális szállíttatok bevonásával, belföldön és külföldön egyaránt. Végül, de nem utolsó sorban, ne felejtsük el a régi mondást: ,y\. föld elválasztja, a víz összeköti az embereket." Széchenyi már a maga korában felismerte a Dunának, mint a partjain élő népeket, nemzeteket összekötő kapocsnak a politikai jelentőségét, s nagyra értékelte a közös érdeken alapuló együttműködési kapcsolat megteremtésének a lehetőségét, szükségességét. Ennek az együttműködésnek a kialakításában a hajózás nagy szerepet játszott a múltban s játszhat remélhetőleg a jövő Európájában is. Dr. FEKETE GYÖRGY c. egyetemi tanár a közlekedéstudomány doktora
