Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
ÚJ VÍZÜGYI HATÓSÁG MŰKÖDIK Az elmúlt években - akárcsak az egész ország - a vízügyi ágazat is katarzison ment keresztül. Az évtizedek alatt becsontosodott országos struktúrák rövid idő alatt alkalmatlannak bizonyultak az új körülmények szorításában. A vízügy helyzete ebben a robbanásszerű átalakulásban különlegessé vált. Az elmúlt rendszer politikai irányítási módszerei ugyanis ezen a területen nagy előszeretettel söpörték félre a szakmai szempontokat. Az ágazat évszázados, szinte katonás szervezettségű vasfegyelme „intézkedésre” csábította a gyors és látványos eredményekre áhítozó politikai irányítókat. Amikor a nyolcvanas évek végére a rendszer tarthatatlansága bebizonyosodott, a vízügy a politikai csaták színterévé vált. Látványos jele volt ennek a környezetvédelmi ágazattal való - megjegyzem azonnali felzúdulást és hosszú évtizedek után az első politikai tüntetéseket is eredményező - egyesítése. A GNV körüli országos mozgalmak, az első népszavazási kedvezményezés eseményei már szinte a történelemkönyvek lapjaira kívánkoznak. A vízügy akaratán kívül sodródott a társadalmi-politikai csatározások frontvonalába, annak ellenére, hogy alapvetően műszaki, szigorúan szakmai jellegű felépítettsége, magábafordultsága már eleve alkalmatlanná tette a politikai harcra. A vízügy önmagára találásában, új szerepének kialakításában és nem utolsósorban az előzőeknek megfelelő szervezet kialakításában fontos szerep jut a hatósági tevékenység megújításának. E tevékenység sajátossága ugyanis, hogy - egyedi döntéseivel - azonnal, naprakészen reagál a társadalmi folyamatok alakulására és döntései senkit nem hagynak közömbösen, azaz a címzettek - érdekeik szerint - azt pozitívan, vagy negatívan fogadják. A rendszerváltással a jogállamiság össztársadalmi igénye ezért a jogalkalmazó szervekre irányította a figyelmet. E figyelem a vízügyi államigazgatást hatványozottan is érte, egyrészt mint olyan jogalkalmazót, amely nagy horderejű döntések részese volt, másrészt, mint a viták össztűzébe került vízgazdálkodás letéteményesét. Nem meglepő tehát, hogy a megalakult új országgyűlés a közigazgatás területén első között nyúlt a vízügyhöz. A törvényhozó - hatásköri módosítással - a vízgazdálkodási ágazat felett környezetvédelmi kontrollt hozott létre, amely akár első lépés lehet a modem, korszerű közigazgatás kialakításában. E lépés egyúttal példaértékűként is számításba jöhet más ágazatok tevékenységének felülvizsgálata és esetleges átszervezése során: az eltérő társadalmi érdekek összhangjának, kölcsönös garanciáinak, az egyes igazgatási területek egyensúlyának kialakítására. A vízügyi ágazat minisztériumi átsorolása mellett a jogalkotó a Vt. módosításával meghúzta a szétváló vízügyi és környezetvédelmi hatóság tevékenységéjiek kontúijait is. A kereteket - hosszadalmas egyeztetéseket követően - a végrehajtási jogszabályok konkretizálták és mindennapi tevékenységük során kell majd tartalommal megtölteni. A jelen jogi szabályozás szerint a vízügyi feladatok köréből környezetvédelmi feladattá vált a szennyvízbírság kiszabása, élővízi bevezetés esetén az egyedi határérték megállapítása, a vizek káros szennyezése esetén annak megszüntetésének elrendelése, a vizek fertőzése, vagy jelentősen káros szennyezéskor a káros anyag kibocsátását eredményező tevékenység korlátozása, vagy megtiltása, illetőleg az emberi környezetre, vagy egészségre közvetlen és súlyos veszélykor az üzem működésének felfüggesztése. Alapvető környezetvédelmi garanciát jelent, hogy a környezetvédelmi szervezet szakhatóságként működik közre, szinte valamennyi vízügyi államigazgatási ügyben. Ugyanakkor az előzőekben ismertetett és a környezetvédelmi hatósághoz került nem nagyszámú hatósági jogkörön kívül a vízügyi hatóság gyakorolja a hagyományos vízügyi hatáskörök túlnyomó többségét. Nincs hely e rövid cikk keretében a mintegy hetven féle államigazgatási aktus részletes ismertetésére, de a szakemberek számára elég csak utalnom arra, hogy a vízilétesítmények, vízimunkák és vízhasználatok engedélyezésével és felügyeletével kapcsolatos valamennyi hatáskör gyakorlása továbbra is a vízügyi ágazat feladata. A vízügyi szervek szakhatóságként működnek közre azokban a környezetvédelmi ügyekben, melyekben a jogszabályok számukra a szakhatósági részvétel lehetőségét már korábban is előírták. A vízügyi hatósági jogkörökből átadott ügyek közül pedig - jelen helyzetben - az egyedi határértékkel kapcsolatos eljárásokban biztosított a szakhatósági közreműködés lehetősége. Az újonnan felállt vízügyi hatóság keresi arculatát, működésének legjobb módszereit és valamennyi szervezettel - köztük a környezetvédelmi hatósággal való együttműködés új lehetőségeit. A hatáskörök tisztázása, szétfésülése megtörtént, akár pozitív, akár negatív hatásköri összeütközésekre mindezidáig nem került sor. A munka végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése és kialakítása még jelenleg is folyamatban van. Hatalmas erőbázisa a vízgazdálkodásnak a vízügyi igazgatásban felhalmozott évszázados tapasztalat. Erről a bázisról azonban tovább lehet és tovább is kell lépni. A társadalmi átalakulás nyugodtabb időszakaiban remélhetőleg megszűnik az eltérő érdekek - sokszor mesterségesen szított - egymásnak feszülése. A modem kor, a modern társadalom építése új kihívásokat támaszt, amelyben valamennyi társadalmi érdek érvényesítéséhez új módszerek, magasabb szintű együttműködés szükséges. A magyar közigazgatás egésze az átalakulás nehéz időszakát éli. Az új vízügyi hatóság azonban készen áll, hogy szembenézzen a kihívásokkal, kész arra is, hogy módszert és taktikát váltson és - ha kell - szervezetét az előbbieknek megfelelően alakítsa át, illetőleg illessze a vízügyi államigazgatás rendszerébe. DR. FILOTÁS ILDIKÓ
