Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
sem volt mondanivalója. Mint mondtam: Ha van tanulsága az esetnek (mely csaknem a vízügy létébe került), az az, hogy szövetségesek nélkül nem megy és hogy saját felelősséggel csak saját ügyekre szabad vállalkozni. Ha kritikusan elemezzük a vízügy elmúlt időszaki magatartását, néhány példa azonnal szembe tűnik: — hajlamosak voltunk nagyobb feledatokra is vállalkozni, mint ami az erőnkből tellett. Elhitettük a társadalommal, hogy mi arra is képesek vagyunk, amire más nem képes; miközben- saját állami feladataink megoldására (talán éppen az előzőek miatt) nem maradt elég erőnk;- hajlamosak voltunk saját kalickánkba bezárkózni (ennek tipikus jele, hogy egy-két szakegyesületen kívül szinte sehol nem nyilvánultunk meg rendszeresen); — a bezártságból, a tradíciókból és a szervezettségből egyenesen következett az elbizakodottság, s ez kétségtelenül kárunkra van. Valószínűleg ez mindeddig sokak számára azért nem volt feltűnő, mert e magatartásnak nem volt módja az igazsággal szembesülni; óriási a szakma hajlama a rutinszerűségre, miközben a társadalomban robbanásszerűek a változások, gyakorlatunk csak később ébred és már csak konfrontálódni tud a valósággal. 2. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bármilyen jó is egy szakterület gazdaságpolitikája annak a társadalommal való megismertetés nélkül nincs igazi esélye. Éppen ezért: amikor azt tapasztaltuk, hogy a lakossági panaszok a víz, csatorna- és fürdóellátás tekintetében ugrásszerűen nőttek, vállalatainkat arra ösztönöztük, hogy a nyári csúcsidei szolgáltatást megelőzően tartsanak sajtótájékoztatót és tárják fel a valós helyzetet. Hasonlóan jártunk el országosan is. Még ma is visszaemlékszem az első országos sajtótájékoztatóra (mely ebben a szellemben történt) és arra a megrökönyödésre, melyet a rádió és az újságok képviselőiben őszinte hangvételünk keltett. Vállalataink igazolhatják, hogy hasonló magatartásunknak hasonló hatása volt. Több vállalat kísérletet tett épülő - vagy már megépült - vízügyi létesítmények lakossági bemutatására. A résztvevők elképedve látták, hogy a víz biztosításához milyen gyárszerű technológiai sor kell. Még ma is előttem van az akkori Vas megyei Tanács elnökhelyettesének elképedése a szombathelyi szennyvíztelep láttán, amint így szólt: „Gyerekek, hiszen ez egy gyár.” Talán kevesebb lenne a problémánk, ha a lakosság tudná, mennyibe kerül 1 m3 szennyvíz elvezetése és hogy 6 annak csak egy hányadát fizeti. Nem szabad tehát elhallgatni, mi mennyibe kerül a társadalomban és a nevükön kell nevezni a dolgokat, ha azt akarjuk, hogy megértsenek minket. Volt idő, amikor a vízügynek igazán jó sajtója volt, mert ami a vízügyben történt, azt az újságírók, rádió riporterek hírértékűnek tekintették. Ma is sok minden történik a vízügyben, ami érdekes és izgalmas, de ma a mi dolgaink - még ha arról a köztársasági elnök beszél is - csak fizetett hirdetéssel válhatnak publikussá. Vagy mégsem? Szerencsére számos olyan újságírót ismerek, aki tényszerűen közelít dolgainkhoz. A vízügy korábbi jó „sajtójához", illetve társadalmi megítéléséhez hozzátartozott, hogy dolgainkról érdekes könyvek jelentek meg. Arra is mindenki emlékszik, hogy filmjeink is jól sikerültek. Elég, ha csak a .Merjetek nagyok lenni”, , A szomjúság határai”, ,Л Zala partjáról jelentjük”, vagy a „Déli vízbázis” c. filmekre gondolunk. Valószínűleg nem véletlen, hogy az utóbbi évek ilyen művekkel nem jeleskedtek. Ahhoz, hogy a nyilvánossággal, a társadalommal megfelelő kapcsolatot alakíthassunk ki, a szükséges és szakszerű tájékoztatásra a szervezeten (a vízügyön) belül kell felkészülni. Az első szabály: jó szakmai és területi ismeretek nélkül nem lehet helyes információkat adni. A szervezet - felkészületlen egyedeit küldve a tájékoztatás mezejére - úgy járhat, mint az az edző, aki tanulatlant küld a ringbe profi ellen. Ki fogják ütni. Nem véletlen, hogy az angolok milyen sokat adnak vízügyi szervezeteikben a társadalom felé megnyilatkozó munkatársaik kiképzésére. Ók nem engedhetik meg maguknak, hogy nyeretlent küldjenek a ringbe. És ha mindez igaz volt eddig, még igazabb most a rendszerváltás idején, ahol minden szó számít és minden szám (melyet kimondunk) kontrollra számíthat. Ne feledje el senki: a vízügyben mindenki a szakma szóvivője, ezért fel kell készülnie (a szervezetnek fel kell mindenkit készítenie) a korrekt tájékoztatásra. S ez komoly szervező munkát is igényel. A vízügy és a társadalom kapcsolatának jövője attól függ, hogy — egyrészt sikerül-e tanulni az előzó időszak tapasztalataiból, másrészt képesek vagyunk-e helyes stratégiai célokat megfogalmazni, a megvalósítás feltételeit kialakítani (biztosítani) és a végrehajtáshoz szövetségeseket találni; — végül mindezt el tudjuk-e fogadtatni az emberekkel (akikért az egészet csináljuk). Első feladatunk: annak felismerése, hogy felelősségi körünk szerint vállalkozunk bármilyen feladat végrehajtására. így például bármilyen vonzó lehet a Dráva hasznosítása (ezen belül a Gyurgyeváci vízlépcső építése) tudatosítani kell, és ezt meg is tettük, hogy az 96%-ban energetikai érdekű, ezért az elhatározástól kezdve a végrehajtásig az ipari tárca érdekkörébe tartozik. Azt a 2-2%-ot, mely a viziközlekedést és a vízügyet terheli, nyugodtan vállaljuk, mint saját dolgunkat. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági vízhasznosítás tekintetében is. Itt is a mezőgazdaság igénye kell, hogy meghatározó legyen. A környezetvédelemmel való kapcsolat a közeljövő meghatározója lesz, ezért műveink környezeti hatására igen nagy gondot kell fordítani. Ha valamelyik terület állandó nyíltságot - és társadalmi kontrollt - igényel, az éppen ez a terület. Az ipar - hatásai tekintetében - talán a legnagyobb odafigyelést igényli majd. A támogatás elvét fenntartva igyekszünk olyan kapcsolatot kialakítani és fenntartani, mely az új létesítmények takarékos vízhasználatát és az előírások szerinti szennyvízkibocsájtását, rekostrukcióknál hasonló elvek érvényesülését, átalakításánál pedig ezek megközelítését teszi lehetővé. Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalom, a közvélemény szimpátiája csak szívós munkával nyerhető vissza és tartható meg. Valamely szervezet és társadalom kapcsolatáról tudjuk, hogy az kétirányú. Nem elég tehát a szervezet helyzetéről tájékoztatni a társadalmat, de elveszett az a szervezet, amelyik a társadalom dolgaiban nem tájékozott. Szervezeteinktől elvárjuk tehát, hogy a társadalom (a terület) problémáiról kellően tájékozott legyen (ehhez be kell "épülni” a helyi társadalom szervezeteibe), az így szerzett ismereteket munkájában hasznosítsa, illetve felügyelete felé korrekt módon közvetítse. Tőlünk joggal elvárható a már jelzett ismeretek feldolgozása, kormányzati megjelenítése és az ehhez igazodó döntések kikényszerítése. Magunk részéről tájékoztató munkánkkal elsőnek az országgyűlési képviselőket vesszük célba; részükre térségükről az igazgatóságok, az országos helyzetről mi készítünk dokumentumokat. Hasonló magatartást követünk és várunk az önkormányzatokkal kapcsolatosan is. Ez ma tájékoztatáspolitikánk egyik kulcskérdése. Van azonban egy olyan terület, melyre igazán illik odafigyelni. Ez a Magyar Hidrológiai Társaság. Nem vitás, hogy a vízügy szakembereinek talán egyetlen olyan fóruma, ahol felmutathatják magukat. Ennek egyik élharcosa éppen Dr. Vágás István, aki igen sokat tett az ügyért. Kérésünk: a Társaság továbbra is segítse munkánkat és bátrabban nyisson külföld felé. Ahhoz, hogy a társadalom megismerje a vízügyet, folyamatos és korrekt informálás szükséges. Ezért átalakítjuk sajtó és propaganda munkánkat és ezt várjuk el igazgatóságainktól és vállalatainktól is. Ez azt jelenti, hogy — korrekt információt kapjon dolgainkról minden újságíró, aki hozzánk fordul egyedi esetekben; — időszakos rendszeres sajtótájékoztatóval segítsük a nyilvánosság informálását; — saját publikációval színesítsük a tájékoztatást. Magam részéről azon vagyok, hogy a rádióban és a televízióban legyen a szakmának tíz perce, ahol aktuális problémáink szóba jöhetnek. Takarékossági propagandafilmjeink mintájára népszerűsítő rövidfilmekkel adjuk tudtára a közvéleménynek, amiről tudnia kell. Szakfilmjeink repertoárjának bővítése mellett egy-egy időszak cselekvését felölelő film készítése is szükséges lesz. Önkormányzati kapcsolataink szorosabbá fűzése érdekében ismeretterjesztő előadások látszanak célszerűnek. A megépült művek bemutatása a társadalom reális értékítéletének kialakítását segítheti. A vízügy helyét a világban igazán még nem mutattuk be. Itt az ideje, hogy így is megmérjük magunkat. A társadalom - megismerve mindezeket - reális képet alkothat rólunk. Kívánom, hogy így legyen. Percsi Ferenc főigazgató 3. 4
