Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
A vízkárelhárítás-vízrendezés szervezeti-igazgatási tapasztalatai egyes külföldi országokban A helyi önkormányzatok megalakulásával államigazgatásunkban a közelmúltban Jelentős változások állottak be. Ezek a változások, a tulajdonosi viszonyokban várható változások, a tulajdonosi viszonyokban várható változások feltehetően a vízügyi igazgatást, a vízügyi szervezetet is érintik. Egyebek mellett szükségessé válhat a vízkárelhárítás és a vízrendezés létesítményeiben a tulajdonosi és kezelői jogok, a feledatok megosztása és költségviselése terén az eddigiekben kialakult gyakorlat megváltoztatása. A változások legcélszerűbb, egyáltalán lehetséges irányainak megválasztását elősegíthetik a külföldi tapasztalatok. Ecélból végeztünk irodalmi feltárást, amelynek során áttekintették a magyar szakértők elmúlt 20-25 év folyamán tett külföldi tanulmányútjairól készített útibeszámolókat, a VIZDOK által készített országbeszámolókat, egyes országok esetében a meglévő vízügyi törvényeiket, valamint egyes, a témával foglalkozó cikket. Az irodalmi áttekintés legfontosabb tapasztalatait jelen cikkben a következő csoportosításban adjuk közre:- a felszíni vizek tulajdonjogai,- a vízkárelhárítási-vízrendezési feladatok megosztása,- a vízitársulatok,- a vízitársulatok feladatainak költségviselése. A felszíni vizek tulajdonjogai Általában jellemző, hogy a felszíni vízfolyások és különösen a jelentősebb, hajózható vízfolyások köztulajdonban vannak. Kisebb vízfolyások, állóvizek, az ezekből kifolyó és a birtokhatárt el nem hagyó vízfolyások esetében a magántulajdoni forma is lehetséges, amennyiben a vízfolyás által érintett földterület is magántulajdonban van. A magántulajdoni forma sok esetben hagyományokon alapul. Ausztriában például magántulajdonban vannak mindazon felszíni vízfolyások, beleértve azok elágazásait és oldalágait, valamint mindazon tavak, amelyekre ennek fennállása az 1870 év előttről igazolható. Magántulajdon viszont a földbirtok határán belül keletkezett és összegyülekezett víz. A köztulajdonban lévő vízfolyásoknál, amennyiben az érintett földterület magántulajdon, úgy a meder, a parti területek, az árterek, töltésezett vízfolyások esetén az árvédelmi töltések többnyire magántulajdonban vannak. Ezzel szemben, amikor a föld köztulajdon, úgy a meder, a parti terület és az ártér és köztulajdon. Ebben az esetben - az osztrák vízügyi törvény szerint - a medrek, a parti területek és az árterek köztulajdonú vízügyi javakat alkotnak, amelyek bárminemű elidegenítésénél figyelembe kötelesek venni a vízügyi érdekeket. A vizek tulajdonviszonyait rendező törvénynek lényeges pontja, hogy a parti területek vagy a vízfolyás medrének birtoklása - a partibirtokosság - nem jelenti a víz magántulajdonát, ugyanakkor a partibirtokosság megadja a vízhasználati jogot, éspedig más birtokosokkal és vízhasználókkal szemben általában biztosítja a prioritást, másfelől kötelezettségeket is ró a partibirtokosra a vízfolyás fenntartási munkái tekintetében. Az Egyesült Államokban a partibirtokosi doktrínán alapuló vízjog egyenlő jogokat ad a vízfolyás vízhasználatára mindazon földtulajdonosok számára, akiknek a földjét a vízfolyás határolja vagy azon keresztül halad. Ez a jog a tulajdonost akkor is megilleti, ha jogát ténylegesen nem gyakorolja, ennek megfelelően jogának gyakorlását bármikor megkezdheti. A partibirtokosi doktrínán alapuló vízjog a földtörvény része, a vízhasználati jog mintegy járuléka a földhasználati jognak, amihez a földet megvásárló vagy megöröklő automatikusan hozzájut. Az Egyesült Államokban a partibirtokosi doktrínán alapuló vízjog mellett létezik egy másik, az elsőbbségi birtoklás doktrínáján alapuló vízjog is. Ez nem kötődik a föld tulajdonlásához. A vízhasználati jogot az szerzi meg, aki elsőként létesít vízhasználatot adott vízfolyáson. Az elsőbbségi jog azt jelenti tehát, hogy amennyiben a víz nem elegendő valamennyi vízhasználó vagy vízigénylő számára, úgy azt elsősorban az elsőbbségi jogot megszerzett számára kell biztosítani. A partibirtokosi doktrínán alapuló vízjoggal szemben tehát az elsőbbségi birtoklás doktrínáján alapuló vízjog nem biztosít egyenlő jogokat a vízhasználók között, viszont azzal megegyezően, ez a jog sem jelenti a vízfolyás tulajdonjogát. Áusztriában a magántulajdonban lévő vizek használatát törvény szabályozza. A magántulajdonban lévő víznek a használati joga - a törvény által előírt keretek között - a tulajdonost illeti meg. Amennyiben a tulajdonos a vízhasználatot nélkülözni tudja, ugyanakkor valamely közösség a víz használatára igényt tart miközben ezt a vízhasználatot egyenként csak nagy költséggel lenne képes maga számára biztosítani, úgy a törvény megengedheti a vízhasználati jog átadását. A köztulajdonban lévő vizek szokásos mérvű használata - ugyancsak a törvény által előírt keretek között - mindenki számára engedélyezett. Szokásos mérvű használatnak tekintik az itatást és vízből való merítést, meghaladó mérvű az a hasznosítás, ami a víz folyását megváltoztatja, veszélyezteti a partokat vagy rontja a víz minőségét. Az Egyesült Államokban a vízügyi törvény a hajózható vízfolyásokat közcélú vízfolyásoknak tekinti, amelyen bárkit megillet a hajózás joga akár kereskedelmi, akár más célból. Egyes államaiban ez a közjog kiegészül még a vízisport, a halászat és a vízi üdülés jogával is. Ugyanakkor a törvény tilt minden olyan építményt, ami a közjognak a gyakorlását meggátolja, aki ilyen létesítményt épít, polgári per formájában kényszeríthető a létesítmény eltávolításásra. Ez a kényszer akkor is megvan, ha a létesítményt az készíti, akit egyébként a vízfolyás használata akár partibirtokosi, akár az elsőbbségi birtoklási jogon megillet. Az osztrák vízügyi törvény rendelkezik azokról az esetekről is, amikor a magántulajdonban lévő vizeket köztulajdonúvá kell minősíteni a tulajdonos egyidejű kártalanítása mellett. Ezt a kényszerítő jogot alkalmazzák, amikor ehhez fontos közérdek fűződik. A kényszerítő jog a magántulajdonban lévő felszíni vízfolyásokra, tavakra vonatkozik, de nem érinti a légköri csapadékból a földbirtokon összegyülekező felszíni (és felszín alatti) vizeket. Ugyanakkor mindazok, akiknek a magántulajdonú vizek köztulajdonúvá minősítéséből jelentős hasrnuk származik, kötelezhetők arra, hogy a tulajdonát elveszítő kártalanításához meg
