Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
Korizmics László és társai, hogy a parlament figyelmét is felhívják az öntözés fontosságára, az említett könyvecske függelékében egy öntözési törvény tervezetét is közreadták. Vajmi kevés eredményt hozott a hazafiúi (és szakemberi) buzgalom. Az országgyűlés még csak nem is tárgyalta a rétöntözés kérdését. Jó másfél évtizednek és egy katasztrofális aszálysorozatnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy az abszolutizmus idején a kormányhatóságok öntözési tervek kidolgozására kényszerüljenek. A Herrich-, Kiasz- és Boros-féle tervek azonban a bekövetkező csapadékosabb évek során — ahogy az már lenni szokott — süllyesztőbe kerültek. A fő gondot akkor már a vizek levezetése és nem az öntözés megvalósítása jelentette. Szomorúan állapította meg Korizmics egy 1867-ben megjelent cikkében: Amint egy gyakorló öntözési szakember kihull a sorból, az általa propagált és művelt öntözésnek vége szakad, s míg a vasútépítéshez a mérnököket országszerte keresik, addig az öntözési tervekkel a mérnök kénytelen keresni kevésszámú megbízóját. Pályafutásában az öntözések ügye melletti aktív kiállás csak epizódnak tekinthető, hiszen az abszolutizmus korában, majd a kiegyezést követően kifejtett mezőgazdaságszervező tevékenysége sokkal nagyobb szabású, s valljuk meg, sikeresebb is volt, elég csak az OMGE, a Földhitelintézet megalakításában és fejlesztésében, a mezőgazdasági kiállítások szervezésében betöltött szerepét megemlíteni. Mindezek ellenére sem érdektelen éppen e lap hasábjain megemlékezni arról a férfiúról, aki 1886-ban bekövetkezett haláláig hű volt Széchenyinek Döblingből hozzá intézett szavaihoz: „...munkálkodjék ön azon ügynek, melynek eddig szolgált, ezentúl is, és tegyen minél több hasznos szolgálatokat szegény hazánknak.” F. L. BARANGOLÓBAN A palóc Pompei A Nógrád megyei Ipolytamóc község szomszédságában több mint 20 millió évet lapozhatunk vissza a földtörténeti múltba. Mint ahogy a Vezúv megőrizte az ókori Pompei mindennapjait, úgy maradtak épen itt is az őskori maradványok. Ezért is nevezik ezt a helyzet „palóc Pompei -nek. Az ipolytamóci kövesült fát 1837-ben fedezte fel Kubinyi Ferenc, majd Markó Ferenccel lerajzoltatta és 1854-ben tanulmányt írt róla. Már Kubinyi idejében is három darabban feküdt ez a páratlan őslénytani ritkaság, amikor még minden darabja megvolt. A leírások szerint a kövesült fa keresztben feküdt a völgyön, mint hidon jártak rajta keresztül-kasul az emberek és „kőlócának” nevezték. A felfedezés óta sok magyar és külföldi szakember járt Ipolytamócon. Az 1928-ban, Budapesten ülésező „Paleontologen-Tag” 14 külföldi szakembere magyar tudósok vezetésével Ipolytamócra látogatott, és nemcsak Európában, hanem az egész világon egyedülállónak nyilvánították hazánk legnevesebb földtani és őslénytani kincsesházát. A miocén földtörténeti kor elejéről származó őslénytani leletek a Borókás-patak vízmosásában 160 hektáros természetvédelmi területen tárulnak elénk. Mit láthatunk a Borókás-patak völgyében? Egykori tengerekben élt cápák fogait, hajdani erdőt alkotó növényfajok levélmaradványait, lenyomatait, kövült és opálosodott fatörzs-maradványokat, az említett híres óriási méretű fenyőtörzs még megmaradt darabját. Csak ámulhatunk, mert az ősvilági patakmederben az akkor élt állatok dagonyateknői is láthatók. Ha kedvünk van, több mint 1500 lábnyomot számlálhatunk meg — madámyomokat, ragadozókat és a hatalmas rinocéroszok lábnyomait is megnézhetjük, lefotózhatjuk. A Bükki Nemzeti Park gondozásában lévő természetvédelmi területen, a leletekhez kiépített sétaút a patakvölgyből a kövesült fát őrző épületig vezeti a látogatót. Itt üveg alatt látható a fának még egyben maradt mintegy 10 méteres darabja. Egy csamokméretű építményben a lábnyomos felszínt nézhetjük meg. A nyomokat az itatóhely tárt része fölött, hídon járhatjuk körbe. A falakon elhelyezett tárlókban közelebbről is láthatók a legérdekesebb leletek, megismerkedhetünk a terület földtörténeti múltjával és a feltárás történetével is. Az egykori életet egy 18x3 méteres megvilágított diaképen csodálhatjuk meg, amelyen megjelennek a lábnyomok „ tulajdonosai”is. Az ipolytamóci őslénytani lelet szinte egész évben megtekinthető (január és november 1. december 24—25. és 31. kivételével). Hogyan jutunk el Ipolytamócra? Közúton Salgótarjántól Útkén át, vagy Balassagyarmatról Szécsény—Litke útvonalon. Pásztoréi is érkezhetünk Hollókő érintésével. Vasúton Vác felől, vagy Salgótarjánig és onnan autóbusszal folytathatjuk az utat. Ipolytamócra érkezve, a vasútállomástól, az autóbuszmegállótól egy 2,5 kilométeres portalanított úton gyalogosan érhetjük el a bemutató területet. Aki kocsival jön, természetesen behajthat ezen az úton. A bemutatás helyi túravezetőkkel a parkolótól 50 méterre minden félórában kezdődik. Akinek alkalma van és Nógrádba visz az útja, szenteljen legalább egy órát a leletekre, állítjuk: rendkívüli élményben lesz része Ipolytamócon. Az ősleletet a tervek szerint a „világörökségek”listájára is fel kívánják vermi. (szokács) 25
