Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 5. szám

tette a 29 ezer kilométert. Kedvezőtlen viszont, hogy a közüzemi vízművel ellátott 2300 település közül mindössze 200 településen üzemel csatornamű is, to­vábbá a községek csatornahálózata — még az 5—10 ezer főnél népesebb községekben is — igen hiányos. A községekben élő lakosság csatornával való ellátott­sága 3—4 százalékra tehető. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt 30 év során a vá­rossá nyilvánított településeken csaknem mindenütt társulati úton épült meg a vízmű és általában a csa­tornamű. Az elmúlt tíz évben elsősorban a társulati program keretében kezdődött meg az egészséges ivó­vízzel nem rendelkező községekben a közműves vízel­látás gyorsabb megvalósítása. Településeinken 1980-1990. időszakában — az ENSZ Ivóvízellátási Dekádjában csaknem egymillió állandó lakos jutott vezetékes vízhez. Számottevő víziközmű társulati beruházások való­sultak meg az elmúlt két évtizedben a vízparti üdülő­­területeken, így a Balaton vízparti településein, a Ve­­lencei-tó környékén és a Dunakanyarban. Ugyancsak jelentős eredmény, hogy több városunkban, például Baján, Gyulán, Kalocsán, Makón, Mezőtúron, Mohá­cson és Túrkevén társulati úton épültek meg a városi alapközművek. Legközelebb, a vízitársulatok tevékenységének eredményeiről és jelentőségéről, a vízgazdálkodási társulatok jelenlegi helyzetének értékeléséről és a to­vábbi feladatokról lesz szó. dr. Koltay József AHOL ÁSVÁNYVÍZBEN FÜRÖDHETÜNK... Szlovákia déli részén, a Sajó ke­leti partján fekszik Tornaija Szlo­vák nevén Safarikovo. (A város pol­gárainak döntése alapján újból ma­gyar nevét használhatja a telepü­lés.) A 8000 lakosú város a rima­­szombati járás (Rimavska Sobotai) második legnagyobb települése és fontos gazdasági központja. Tornai­ja híres a XV. századból származó gótikus stüusú templomáról, a XIX. században épült neoklasszi­kus kastélyáról, amely a városköz­pontban található és a város délnyu­gati csücskén lévő strandjáról. A Sajó szomszédságában egy ré­ten 1967-ben alakították ki a stran­dot, amelyet ma már üdülőövezet vesz körül és egy-egy évadban 150 ezer bel- és külföldi vendéget fo­gad. A fürdőmedence, amely 1,75 hektáros területen fekszik, arról ne­vezetes, hogy vizét egy mellette lévő39 méter mély „tengerszem”és egy 150 méter mélységből feltörő ásványvízforrás táplálja. Tulajdon­képpen ásványvízben fürdünk, amely a fúráskor Rozália napján tört föl a mélyből, ám a helyiek — bár próbálták Rozália-víznek elke­resztelni — csak csevicének hívják és hordják ki kannaszámra. A „ ten­gerszem ”-nek is sok bámulója van, ebben fürdeni nem lehet, elkerítet­ték és fehér amurok úszkálnak ben­ne. Az ásványvizet a fürdőmedence partján egy csapból megkóstolhat­juk és a fürdőzők közkedvelt „dögö­­nyözőjéhől ” szünet nélkül frissíti a medence vizét. Kellemes, tiszta és igen kedvelt a tornaijai strand vize. Szombaton­ként nem ritka a 10 ezres létszámú vendégsereg sem, nem is beszélve az állandó jelenlévőkről, akik a strand körüli faházakban, a szom­szédos kempingben és szállodában nyaralnak. Tornaijáról könnyen megközelít­hető Betlér, Krasznahorka és aki­nek kedve van idejönni, el ne mu­lassza felkeresni a néhány kilomé­terre fekvő Hanvát (Chanava), amelynek református lelkésze volt 1851—1868 között, azaz haláláig Tompa Mihály. A költő sírja a temp­lomkertben van, ott nyugszik felesé­gével Soldos Emíliával és Géza fiá­val Az egykori papiakon ma is gó­lya fészkel Kép és szöveg: Szokács László A 39 méter mély tengerszem 8

Next

/
Thumbnails
Contents