Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
Lovasünnep 1989. Dokumentumfilm Apaj pusztáról Apajpuszta közepes nagyságú település a fővárostól alig 50 kilométerre. A falu melletti puszta nemzeti múltunk egy kis szigete, amelynek eredeti állapotát, értékeit kötelességünk védelmezni, hiszen világértéknek számít: a nemzeti park része az UNESCO bioszféra rezervátum hálózatának, tehát nemzetközi védettség alatt áll. S itt, ezen a helyen, ahol még egy virágot sem szabad leszakítani, 500 hordó különböző mérget találtak a földbe elásva. — Filmünkben arra szeretnénk választ keresni, hogy ezt az iszonyatos kárt okozó környezetszennyezést, amelyhez fogható — tekintettel a helyszínre — sehol a világon nem történt. Hogyan eshetett meg pont Magyarországon, Apajpusztán, milyen társadalmi viszonyok tették lehetővé és miért? — teszi fel a kérdést Magyar József dokumentumfilmjének a „Lovasünnep 1989” című filmnek riportere. Miután bemutatja a helyszínt, arról a vizsgálatról beszélget a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársaival, Dorkó Zsuzsával és Hajdú Attilával, amelyet a helyszínen végeztek. Feltűnt ugyanis, hogy az egymás mellett lévő két gödör egyikében dús vegetáció látható, a másikban ehhez képest satnya, szinte jellegtelen volt a növényzet. Magyar József, a kitűnő dokumentumfilm-rendező, ezúttal is remekművet alkotott. A 85 perces film nemcsak a szenynyezés körülményeit tárja föl, hanem bemutatja azt a társadalmi hátteret is, amelyben lehetséges volt ez a szándékos, felelőtlen, s a mai napig beláthatatlan következményű szennyezés. A film forró drámaiságú, jóformán mozdulni sem tudunk a döbbenettől, mintha egy krimit néznénk, miközben vidám zenével zajlik a lovasünnep, esznek-isznap a vendégek, bravúrt, bravúrra halmoznak a csikósruhába öltözött lovasok. Még a 80-as évek elején a Kiskunsági Állami Gazdaság vezetői döntöttek úgy, hogy egy vegyi üzemet építenek, amelyben a Budalakk gyárban képződött festékmaradványokból és hulladékanyagokból regenerálás útján új, hasznos anyagokat nyernek ki. A kényszerű gazdasági helyzetben Halász Dezső akkori V. kerületi igazgató volt az ötletadó. És mindenki engedélyt adott, hogy ez a vegyi üzem Apajpusztán egy húsüzem és egy nemzeti park között megépüljön! Elképesztő dolgok történtek itt Apajpusztán. Maga az is félelmetes dolog, hogy egy faipari technikus legyen a vegyi üzem vezetője, aki a kémiát csupán mint kedvenc tárgyat szerette valamikor. Elgondolkodtató az is, ahogyan fény derült a környezetszennyezésre. A rendőrség a népi ellenőrzés feljelentése alapján 1986-ban több millió forintos vagyon elleni bűncselekményekben nyomozott Apajpusztán, miközben újabb és újabb bűncselekményekre jöttek rá, s 1988-ban került napvilágra ez a borzalmas környezetszennyezés, környezetkárosítás. Természetesen senki nem felelős! A filmben is folyik a „labdázgatás”, mint ahogy ez már nálunk lenni szokott. A tragikus hős kétségtelenül a kémiai üzem vezetője, Káposztás István, aki lelkiismeret-furdalást érzett és nyíltan, őszintén feltárt mindent. Azért tragikus hős, mert időközben tüdőrákot kapott és a film befejezését, illetve bemutatását már nem élte meg. Halász Rezső a gazdaság volt műszaki vezetője is többször nyilatkozik valami elképesztő arcátlansággal. Ö volt az, aki miután megkapták az üzem építéséhez az engedélyeket, szépen útrakelt, járt az NSZK- ban és Franciaországban, mert egy desztilláló gépet kellett vásárolni, miután három vegyészmérnök s negyedikként ő maga, géplakatos szakmával, beadott egy „újítást”. Találóan mondja az egyik szakértő: „egyszerű pálinkafőző berendezést hoztak be, mely a desztiflálásra alkalmatlannak minősült”. A négy év alatt 800 ezer forint jogtalan találmányi díjat fizetett ki az állami gazdaság a négy feltalálónak, amelyből Halász egyedül 280 ezer forintot vágott zsebre. Ő volt az, aki utasította Káposztást, hogy ássa el a hordókat. öngyilkosság, hamis tanúzás, meg fél említett emberek, felelőtlen hatóságok, a vizsgálatokra előre elkészített húsos csomagok, a megszaporodott rákos megbetegedések, a demokrácia „helyi értelmezése”, orgiák, mulatozások, ajándékok, s ez még mind semmi: hogy ne érje szó a ház elejét, egy „zseniális” ötlettel a nemzeti parkot egyszerűen 150 méterrel „eltolták” a vegyi üzemtől, úgy, hogy kivették a táblát és arrébb rakták. Ezért is mondja keserűen az egyik riportalany a filmben, hogy nem kell itt amerikai és olasz filmeket nézni, ha maffiáról van szó, jöjjenek ide, forgassanak itt Apajpusztán! Drámai a befejezés, folyik a lovasünnepség díjkiosztása, Káposztás István fekszik a ravatalon. Temetik. Beszél a pap, miközben a kamera a hordókat pásztázza. A film az Argos filmstúdióban készült a KVM támogatásával. Igazságával, jövőbemutatásával mérföldkő lehet a magyar környezetvédelemben. Méltán aratott nagy sikert a XXII. Magyar Filmszemlén. Szokács László 24 Hangulatos tórészlet Szokács László felvétele
