Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
gáltatását fogadjuk, amely alapján kiadott állásfoglalásunkat követően a fenti tevékenységet a KÖJÁL engedélyezi. Egyéb feladatok Munkánk érdekes színfoltja a bioszféra-rezervátum monitoring állomások üzemeltetése. Ilyen állomás a bugaci ősborókásban, illetve a fülöpszállási Kelemen szék pántján működik. Ez utóbbi az ADU KÖVIZIG területén van, de szakmai és gazdasági megfontolások alapján mi üzemeltetjük. Mintabeszállítás, ellenőrzés heti egy alkalommal történik. Automatikus mintavétellel, napi 24 órás mintákból határozzuk meg a környezeti levegő NO2 és SO2 szennyezettségét. Figyelemmel követjük az ülepedő por mennyiségét, ólom- és kadmlum-tartalmát. A talajvíz figyelő kutak szintjét, a víz pH-ját kéthetente, kémiai analízist negyedévenként végzünk. Folyamatosan regisztráljuk a főbb meteorológiai jellemzőket. A csapadék kémiai analízisére kéthetente kerül sor. Az így összegyűjtött eredmények kiegészítőül, esetenként alapjául szolgálnak a térségben végzett kutatásoknak. A bioszféra-rezervátum monitoring üzemeltetése már némileg a komplex környezetvédelem irányába mutat. Feltételezésünk szerint ez a folyamat a jövőben egyre erősödni fog. Ennek jegyében igazgatóságunk már most bizonyos koordinációs tevékenységet is végez a környezetvédelem egyik-másik szakterületében érdekelt intézmények — KÖJÁL, Földhivatal, Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, stb. — között. Természetesen kapcsolatban állunk a környezet- és természetvédelmet zászlójukra tűző különböző egyesületekkel, társadalmi szervezetekkel is. Bízunk benne, hogy tevékenységünk nem marad eredmény nélkül. DR. MAJOR TIBOR Д légkör szennyezése — nemzetközi probléma A Föld légterébe több mint százmillió tonna kéndioxid kerül évente, a káros kibocsátások több mint 90 százaléka a Föld északi féltekéjének a légkörébe kerül. Európa részesedése a szennyezésekből 27 millió tonna évente, Észak- Amerikáé pedig kb. 25 millió tonna. Azonban míg Európában az utóbbi tíz évben nem csökkentek a káros szennyeződés-kibocsátások, addig Finnországban jelentősen lecsökkentették azokat. (1980-ban a kibocsátások mennyisége 290 ezer tonna volt, 1984 elején pedig 180 ezer tonna, azaz a csökkenés 38 százalékos volt.) 1985 júliusában Helsinkiben aláírták a kéntartalmú légkörnyezetszennyezések 30 százalékos csökkentésére vonatkozó jegyzőkönyvet. Kidolgozták a finn országos programot, amely az 1993-ig terjedő időszakban az ilyen jellegű légkörszennyeződések 50 százalékos csökkentését irányozzák elő az 1980. évihez képest. Az ország államtanácsa konkrét utasításokat adott ebben a kérdésben. A mai napig 21 ország csatlakozott a helsinki jegyzőkönyvhöz. A többségük azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy 50 százalékkal csökkenti a kéntartalmú lég kör szennyezését, Svédország, NSZK, Svájc és Ausztria pedig több mint 70 százalékkal. Hasonló program létezik a Szovjetunióban is, amely azt tartalmazza, hogy 1993. végére 30 százalékkal csökkenti a légkörbe kerülő káros anyagok arányát, különösen az ország európai részében. Ennek során a Szovjetunióban különös figyelmet fognak fordítani azokra a vállalatokra, amelyek az ország nyugati határa közelében vannak. Jelenleg Észtországban a káros légkörszennyezés 10—15 százalékkal nagyobb, mint Finnországban, ezek túlnyomórészt az olajpalával üzemelő vállalatoktól erednek. E káros kibocsátások csökkentésére fogják alkalmazni az állami területi villamos erőművekben az olajpalák pszeudo (ál) cseppfolyós égetési eljárását. Finnországban több ilyen technológiai eljárást dolgoztak ki, amelyek alkalmazhatók a kisebb és nagyobb vállalatoknál egyaránt. Finnország déli részén vannak olyan területek, ahol maximális a kénvegyületek kiválásának a mennyisége. Egy év alatt a kihulló mennyiség 1,5—2,0 gramm/négyzetméter. A múlt évben az északi országokban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az éves kéndioxid-kiválás nem haladhatja meg a 0,3—0,5 gramm/négyzetmétert. Csak ezen érték alatt lehet megelőzni az észak-európai tűlevelű fenyőerdők károsodását. A finn szakemberek úgy vélik, hogy valamennyi európai országnak arra kell törekednie, hogy állandóan és jelentős mértékben csökkenjen a légköri szennyezések mennyisége. Ami pedig Finnországot illeti, ott kénhasznosítási programot fogadtak el, amely lehetővé teszi a káros kibocsátások csökkentését, az ország déli területén ott, ahol a lakosság túlnyomó része él, és hatalmas erdőségek vannak. Most a szakembereket a nitrogénvegyületek légkörbe való kibocsátásai nyugtalanítják. Hiszen ezek a földre a nitrogén, ammonium és szénhidrogén különböző oxidjainak a formájában hullanak le. Egymással keveredve ezek a vegyületek hatással vannak az időjárási viszonyokra, a napenergiára és a légköri csapadékok eloszlására. A 80-as évek elején a nitrogénvegyület-kibocsátások Szuomiban mintegy 10—11 százalékkal csökkentek. Jelentkezett a hatása a magas benzináraknak, valamint az atomenergetika elég nagy részarányának, és végül a hidroenergetika jó helyzetének. Finnország Állami Tanácsa elvi döntést hozott, amelynek értelmében még szigorúbb normákat írnak elő a gépkocsiközlekedésre. 1992-ig érvénybe lépnek az USA-ban 1983-tól törvényesített, illetve alkalmazott normák. Az új gépkocsikon kötelezően alkalmazni kell a kipufogógázok tisztítására szolgáló katalitikus háromjáratú berendezéseket. Az energiatermelésben a tüzelőanyag tökéletesebb égetési technológiája is csökkentheti a nitrogénkibocsátásokat. Az úgynevezett NO* berendezések a kibocsátott gázokban néhány tizedszázalékra csökkentik a nitrogén mennyiségét. Jelenleg Finnországban elég sok kőszéntüzelésű villamos erőmű épül, úgy hogy a következő évtizedben új szűrési technológia válik szükségessé, amely néhány nagyságrenddel hatékonyabb, mint a jelenlegi. A prognózisok arról szólnak, hogy Szuomiban már 1990-re be kell szüntetni a nitrogénkibocsátásokat, nem pedig 2005-re, mint ahogy azt korábban tervezték. Ez azzal a feltétellel érhető el, hogy a termeléssel szemben, szigorúbb követelményeket tá maszta nak. A szovjet—finn együttműködés a környezetvédelem terén alapvetően a vízvédelmi intézkedésekre összpontosul. De már a 70-es években a Finn-öböl vízvédelmére alakult vegyes bizottság közreműködésével kiépültek az első kapcsolatok a légkör védelme terén is. Majdnem 6 év kellett ahhoz, hogy a NELCOM-ba tartozó országok egyöntetűen támogassák a Baltikum légkörszennyezésének ellenőrzése terén való együttműködés gondolatát. 1979-ben megalakult a szovjet—finn Légkörvédelmi Munkacsoport. Két tudományos kutatóexpedíciót szerveztek a Balti-tengeren. A „Sulejkin akadémikus" szovjet kutatóhajó segítségével. A lefolytatott tudományos vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a légköri kibocsátásokban (emisszióban) lényegesen több nehézfém van, mint a Balti-tengerbe ömlő folyókban. Szám szerint évente 80 tonna kadmium, 400 tonna réz és 3 tonna cink hull le a földre. Sajnálatos módon a Baltikum ökoszisztémájára való hatásuk hiteles képéről egyelőre nagyon keveset tudunk. A biológusok arra figyelmeztetnek, hogy már ezek a mennyiségek is megváltoztathatják a tengeri tápközeg tartalmát és alapvető okai lehetnek a biomasszakészletek stabil növekedésének, s egyre komolyabb hatással lehetnek a tengerfenék vízrétegeinek oxigéntartalmára. Antti Kulmala professzor, a Meteorológiai Intézet osztályvezetője (Helsinki) 18
