Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
2,3—3,6 l/óra a nyomástól függően. A cső rugalmas, jól Hajlítható, csévélhető. A csepegtetőcsöveket tavasszal a növényi sorok közé fektetjük a sorokkal megegyező irányban, majd ősszel a betakarítás után felcsévéljük. A csepegtetőcsövek hosszát a csepegtető elemek egymástól való távolsága és a talajfelszín egyenletessége, a csövek egymástól való távolságát pedig a talaj minősége és a növény határozza meg 0,5—1,4 m között. Szőlőben és gyümölcsösben minden sorba kell telepíteni csepegtetőcsövet. A víz tisztaságát szűrők beépítésével érjük el. A nagyüzemi táblákon a felszíni vizekből nyert öntözővíz esetén előszűrőket is alkalmazunk, amelyek a durva szennyeződéseket és az iszapot távolítják el az öntözővízből. A kutakból nyert öntözővizekből a homokot hidrociklonnal tudjuk kiszűrni. A kútvizeknél fontos a víz mangán- és vastartalmának ismerete, hiszen ezeket az anyagokat a hagyományos szűrőkkel eltávolítani nem lehet és ezek is a rendszer eltömődését okozhatják. A NAMIR öntözőberendezés olyan mikroszórófej-családból áll, amely változatos megjelenési formájánál fogva, különböző műszaki paramétereivel jól alkalmazkodik az öntözési igényekhez. A szórófejek teljesítménye a fúvókáktól és az üzemi nyomástól függően 30— 260 l/óra között változik. A szórófejek nyomásigénye 1—3 bár, az öntözött terület átmérője 1,5—40 méter. Zárt térben, például üvegházban, fóliasátorban az öntözőlapos szórófejek alkalmazása kerül előtérbe, míg szabad téren, gyümölcsös, vagy gyep öntözésére inkább a rotoros szórófejek (sprinkler) használatosak. A szórófejek csatlakozása történhet 20 milliméteres polietilén csőhöz, vagy PVC-csőhöz egyaránt. Az alacsony nyomásigény miatt a NAMIR, NORID berendezés hálózatról is üzemeltethető. A NADIR és NAMIR öntözőberendezések segítségével az öntözővízzel együtt kijuttatott tápanyag pontos adagolása, a talaj vízkészletének optimális szinten tartása, az automatizálás lehetősége olyan termésnövelő lehetőségeket rejt magában, amelyet az eddig alkalmazott technikával csak nagy nehézségek árán tudtunk megvalósítani. Az esőszerű öntözési rendszerek közül a jelenlegi csúcstechnikát a frontálisan mozgó lineár pivot és a körkörösen üzemelő center pivotok alkotják. A berendezés teljes hoszszában elhelyezett ütközőlapos szórófejek alacsony nyomásigény mellett (1—2 bar) biztosítják az egyenletes vízborítást. Ez a szórófejelrendezés szeles időben is lehetővé teszi a tábla teljes területének beöntözését anélkül, hogy öntözetlen részek maradnának táblán belül. A KITE az amerikai VALMONT cég berendezéseivel 45 000 ha-on valósított meg szuperintenzív kukoricatermesztési rendszert az elmúlt 3 évben. A VALLEY lineár és center pivotok magas műszaki színvonala lehetővé teszi a nagyüzemi táblákon (100—300 ha) a növény vízigényének megfelelő, programozott öntözés megvalósítását. A berendezések energiatakarékosak, hiszen a szivattyúk üzemi nyomása 5 bar alatt van, víztakarékosak, mivel az ütközőlapos szórófejeket a növény magasságától függően tudjuk elhelyezni és az öntözővíz közvetlen a növényre kerül. Az ütközőlapos szórófejet a víz kis cseppenergiával hagyja el, ezért a berendezés jól alkalmazható igényes öntözési feladatok elvégzésére is (kelesztő öntözés). A vízcseppek a talaj felszínét nem rombolják, a fiatal növényekben kárt nem okoznak. Az öntözővízzel együtt különböző kémiai anyagok is kiadhatók, erre az egyenletes vízkijuttatás lehetőséget ad. Az öntözővízzel együtt kiadott tápanyag és növényvédő szer új távlatokat biztosít az öntözéses gazdálkodásban. Ez az új módszer a KITE technológiájába szerves módon beépült és a nagyüzemek használják is a gazdálkodásukban. Az öntözéses gazdálkodásban használatos esőszerű öntöző berendezések közül a legenergiaigényesebb az ún. PE tömlős csévélős gépi áttelepítésű öntözőberendezés, amelynek vízkibocsátó szerkezete egy nagy teljesítményű szórófej („vízágyú”, BIG-GUN). A berendezés akkor dolgozik megfelelően, ha a fúvókanyomás 5 bar fölött van, a szivattyú nyomócsonkján mért üzemi nyomás pedig meghaladja a 10 bárt. A szórófej hatósugara 30—50 m a fúvóka átmérőjétől és az üzemi nyomástól függően. A vízcseppek nagy energiával hagyják el a fúvókát és meglehetősen nagy utat tesznek meg a levegőben, ezért az elsodródás veszélye szeles időben meglehetősen nagy. A nem kellő nyomáson üzemeltetett fúvóka által képezett vízsugár talajszerkezetre gyakorolt romboló hatása közismert. A fenti hibák kiküszöbölése érdekében a gyártók a nagy teljesítményű szórófejek helyébe konzolos szórókereteket javasolnak, amelyek ütközőlapos szórófejekkel vannak ellátva. Ezek a szórókeretek alkalmassá teszik a berendezést igényes öntözési feladatok ellátására is. Ma, amikor az energiadíjak robbanásszerűen emelkednek és a vízdíjak szabadárasak lettek, az üzemeknek szükségszerűen vizsgálni kell az öntözésfejlesztés és beruházás előtt a berendezések bekerülési értéke mellett a folyamatos ráfordítás költségeit is. A legfejlettebb öntözőberendezések természetesen drágábbak a korszerűtlen technikánál, de az üzemeltetés során (8—15 év) ez a plusz beruházási költség az energia- és vízdíjakban, valamint a költséges kézi munkaerő díjakban visszatérül. Amennyiben az állam továbbra is támogatja az öntözésfejlesztési beruházást, szükségessé válna a differenciált támogatási rendszer bevezetése, vagyis a költségesebb, de energia- és víztakarékos berendezéseket nagyobb mértékben kellene támogatni, mint az elavult, korszerűtlen technikát. DR. KÉRI ISTVÁN KITE ágazatvezető Helyesbítés Lapunk előző számában „Gondolatok a Föld Napja alkalmából” című cikk (boritó 2.) utolsó bekezdése helyesen: A szociális piacgazdaság kiépítése során e területen is a piackonform eszközök (a „zöld" adók, a letét-visszafizetési rendszer stb.) előtérbe helyezésére kell törekednünk, ugyanakkor nem mondhatunk le a hatósági eszközök bizonyos körű alkalmazásáról sem. 11
