Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
A környezetkímélő technológiák a mezőgazdaságban A mezőgazdasági termelés utóbbi évtizedekben tapasztalt fejlődése nagyrészt a korszerű technológiák alkalmazásának tudható be. A fejlődés során azonban a nagy termések elérése mellett számos nem várt és kedvezőtlen következmények is felléptek. Ilyen pl. a „túltrágyázás”, a túlzott mértékű növényvédőszer-felhasználás hatása, a termék minőségének romlása stb. A káros hatásokat mindenképpen kerülni kell, illetve törekedni kell megelőzésükre. Ehhez pedig tekintettel kell lennünk arra, hogy a talaj igen fontos természeti erőforrás, de sajátos tulajdonságokkal rendelkező bonyolult rendszer, lényeges vonásokban tér el a környezet egyéb elemeitől, pl. a víztől és a levegőtől. A természeti környezet egyéb elemeivel szemben a talajt ért hatások mindenkor halmozódnak. Amíg a szél a légszennyezést megszüntetheti, vagy csökkentheti egy adott terület felett, a vizet ért szennyezés a folyóvízzel eltávozhat, a talajt ért szennyezés hatását csak a talaj tűrőképessége szabja meg. Ezért a talaj terhelhetősége, illetve tűrőképessége nemcsak a talaj, hanem az egész környezet minőségére nagy hatással van. A talaj terhelhetősége összetett fogalom, mert magában foglalja mindazon hatásokat, amelyek a talaj tulajdonságaiban minőségi átalakulást, gyakran talajtermékenységcsökkenést idéznek elő. Ezt az összetett kapcsolatrendszert mutatja be az 1. ábra (Stefanovits, 1985). A termelési technológiák kidolgozásánál, egyes elemeinek megválasztásánál nem szabad szem elől téveszteni, hogy a talaj környezeti tűrőképességét három alapvető tulajdonság, illetve alkotórész szabja meg: a talaj humusztartalma, az agyagos rész mennyisége és a szénsavas mész mennyisége, illetve kémhatása. A környezetkímélő technológiák tervezésénél nagy gondot kell fordítani a talaj humusztartalmára, illetve annak megóvására. A humusz nagy adszorpciós képessége lehetővé teszi a szerves eredetű és nehézfém szennyezések megkötését. Ez a megkötés egyrészt nem engedi a szennyező anyagokat a talajon átszivárogni, azok nem kerülhetnek a talajvízbe, másrészt pedig a humuszos szint intenzív mikrobiális tevékenysége során lehetőség adódik azok lebontására. Ez különösen a nagy mennyiségben felhasznált nehezen lebomló növényvédő szerek miatt jelentős napjainkban. A különböző technológiák alkalmazásánál figyelembe kell venni a humusz mennyiségének és minőségének területi eloszlását (2. ábra). A talaj tűrőképességének befolyásolását meghatározó másik fontos tényező a talajok agyagtartalma. Nagy adszorpciós képessége teszi lehetővé a tápelemek megkötését és tárolását a gyökérzónában, valamint megakadályozását annak, hogy azok a talajvízbe mosódjanak. Jelentős szerepe van a talajszerkezet, ezen keresztül a talaj fizikai, víz- és levegőgazdálkodási tulajdonságainak alakulásában. Ezért lényeges különbség van a homokos és agyagos talajok tűrőképessége, illetve terhelhetőségében, ami döntő módon befolyásolja a termelési technológiák megválasztását. Az agyagtartalom nagy területi változatosságát szemlélteti a 3. ábra (Stefanovits, 1986). A talaj terhelhetőségét befolyásoló harmadik tulajdonság a talaj szénsa-Beavatkozás: 1. Szántás, trágyázás, öntözés, lecsapolás. 2. Előbbiekhez csatlakozva: gépesítés, talajfedés, kémiai növényvédelem, melioráció. Az ember termelő tevékenysége során szánt, trágyáz, lecsapol, öntöz, gépesít, vegyszerekkel védekezik a növényi és állati kártevők ellen, meliorál, növeli a talajtermékenységet, de ugyanakkor rontja a talaj szerkezetét, tömörít, rontja a talaj víz- és levegőgazdálkodását és szennyezi, mérgezi a talajt. A termelési technológiák rendszerének kidolgozásánál arra kell törekedni, hogy a terméseredmények fokozása mellett ne lépjenek fel a káros következmények (vagy legalább mérséklődvas mésztartalma, illetve kémhatása, amely a savanyító környezeti hatások — savas üledékek, talajt savanyító műtrágyák — kivédésére teszi alkalmassá a talajt. Ezért a talaj mészállapotát a technológiai rendszerekbe beépülő műtrágyázási eljárások kidolgozásánál kell figyelembe venni. A talajok mészállapotát és kémhatását a 4. ábra mutatja be (Stefanovits, 1986. nyomán). Az utóbbi évtizedek mezőgazdasági termelésében — az ember termelő tevékenysége és a talaj közötti kapcsolat alapján — két korszakot különböztetünk meg, ezek: Követkemény: Szerkezetromlás, sófelhalmozódás, savanyodás, nagyobb tápanyagkivonás, nagyobb termés. Tömörödés, savasodás, talajmérgezés, talajszennyezés, javuló termékenység. jenek), a talaj termékenysége ne romoljon. A technológiákban a termékenységfokozás és környezeti hatásuk tekintetében jelentős helyet foglal el a talajművelés. A talajművelés elsődleges célkitűzései: a talaj lazítása, porhanyítása, tömörítése, forgatása és keverése. A lazítás növeli a talaj pórustérfogatát. Példának egy csernozjom talaj szántott rétegének adatait említjük meg. Szántás hatására csökkent a térfogattömeg (Ts), nőtt az összhézag-Tomörités (taposás) A talaj Fizikai Kémiai Élővilága tulajdonságai tulajdonságai Porozitás Kémhatás Szerves a Vizkapacitás Tápanyag -bontás V/záteresztés Hőgazdálkodás forgalom Tápelemek feltárása Detoxikálás Nehézfémek, Peszticcidek, Toxikus anyagok, Szennyvizek Savas üledék, Műtrágyázás, Szerves a. bekeverés 1. ábra A talaj környezeti tűrőképessége és a talajt érő hatások kapcsolata
