Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám

— Alkatrész-felújítás, korrózióvédelem fémszórással. A III. negyedévben üzembe állított fémszóró berendezés kopott fémalkat­részek (tengelyek, csapágyak stb.) fel­újítására alkalmas. Szinte tetszőleges anyagminőséget lehet pótlásként fel­hordani az elhasználódott felületre, így széles körben alkalmazható az el­járás. Speciális korrózióvédelmi mun­kák is elvégezhetők pl. acélra alumí­nium-, ólomfelhordás stb. Dekorációs és speciális célokra is használható a berendezés, mivel fára, textilre is felhordható a fémbevonat. — Vízzel töltött vb.-medencék szivár­gásainak megszüntetésére ez ideig al­kalmazott eljárások a medencék leürí­tését tették szükségessé. A vállalatnál alkalmazott injektálási eljárás lehetővé teszi vízzel töltött medencék javítását is. Az üszögi 25 000 m3-es medencénél a javítási munkákat már így végeztük el. A vezetéképítések egyik kritikus pont­ja az ágyazat és a visszatöltött talaj tömörségének terv szerinti biztosítása. A problémakör részleteitől eltekintek, kiemelem viszont a tömörség munka közbeni ellenőrzésének szükségességét. Az eddigi gyakorlat szerint csak arra van mód, hogy a helyszínen vett talaj­mintákat a laboratóriumban értékelve ellenőrizhető a tömörség. Kis túlzással lehet, hogy akkor már le is van aszfal­tozva az utca, amelyekben a vezetéket fektettük. Beavatkozásra a tömörséget illetően már nincs lehetőség. Szükséges lenne egy olyan tömörség ellenőrzési módszer, amelyik a munka közben, ott a helyszínen lehetővé teszi a tömörség meghatározását. A módszer és a szükséges eszközök kifejlesztését az Ybl Miklós Műszaki Főiskolával közösen végezzük. Minden reményünk megvan, hogy a téma siker­rel záruljon. Közép-Duna Töprengések a vecsési vízmű ügyében. Az egész ország figyelmét felkeltette a Monori-erdőn és Apajpusztán történt környezetszennyezés — pedig még el sem felejtettük, mi történt a váci déli vízbázissal. Nem kell így különösebben magyarázgatni, miért is vagyunk foko­zottan elővigyázatosak a felszín alatti vízkészletek védelmének érvényesítésé­ben — holott ez ritkán tekinthető egy­szerű kérdésnek. Hazánk földrajzi-földtani viszonyai egy speciális helyzetet tükröznek: fiatal ívköri medence, mely a körülölelő hegykoszorú relatív erózióbázisa. Mit is jelent mindez számunkra? Ez határoz­za meg, hogy az Alpok, Kárpátok bel­ső lejtőiről — az egyetlen Olt kivételé­vel — minden folyó a medence felé igyekszik a harmadkor vége óta folya­matosan változó medrével, időben és térben változó üledékfeltöltődő tevé­kenységével. Budapest közvetlen környékének víz­földtani áttekintése jól szemlélteti e helyzet sajátos gondjait is; tőlünk északra a Börzsöny, Cserhát és Mátra a belső-kárpáti vulkáni övezet tagjai, melyek déli lejtőinél intenzíven süllyedt a medence, vastagodó porózus üledék­­összletet akkumulálva. E folyamat ered­ménye, hogy a kőzetek viszonylag nagy mennyiségű vizet is tárolnak —melyek­nek most minőségi védelme az adott beszivárgási viszonyok mellett sok gon­dot jelent. E problémakör „állatorvosi ló” jel­le iű példáját láthatjuk a vecsési víz­mű körül kialakult helyzetben is. A vízmű kútjai a kitermelt víz zömét két szinttájból nyerik; az előzőekben vázolt fiatal, pleisztocén képződmények durvább szintjeit csapolják meg 50—70 m körüli mélységben, illetve a felső­pannoniai sekélytenger partszegélyi jellegű homokos üledékeit 300 m körül — ez utóbbinak azonban vízkészlete, utánpótlódása nyilvánvalóan sokkal korlátozottabb az előzőnél. A vízmű te­lepítésekor a felszínhez közelebb lévő és jobb vízadó képességű rétegekből történő kitermelésre törekedtek abból a kavicsrétegből, mely néhány km-rel északabbra még felszínen van, s a pes­ti félmedencéből egységes hordalék­kúpnak tekinthető. Ugyanezen üledékösszlet felszínkö­zeli kavicslencséit évtizedek óta bá­nyásszák a környéken, míg a letermelt bányákat szeméttel töltik, a hegyko­szorú déli lejtőitől kiindulóan rengeteg szennyvizet elszikkasztanak — a zömét pedig a hordalékkúp fejénél Pesten — s mindezek mellé még gyógyszergyári raktártelep is épült néhány km-re északra a kutaktól, a mezőgazdasági eredetű szennyezésekről nem is beszél­ve. Csoda-e, hogy a kijelölni kívánt hidrogeológiai védőidomon belül már szennyezettnek találtuk a talajvizet? De ki ezért a felelős? Pest megye vízmüvei közül alig né­hánynak van a jogszabályi előírásokat kielégítő módon határozattal is kijelölt hidrogeológiai védőidoma, Vecsésen — fokozott veszélyeztetettsége miatt — évek óta szorgalmaztuk ezt. Most már viszont, az elszennyeződött területen belül, értelmetlen dolog „vesztett fej­sze nyele” volna jogi védelmet bizto­sítani egy túlhaladott állapotnak. De hogyan tovább más vízmüveink­nél is a relatív erózióbázis beszivárgá­­si-szennyeződési viszonyai mellett? Tegyünk meg napi munkánk során mindent annak érdekében, hogy csök­kentsük a felszín terhelését — ne fe­lejtsük el, ezek döntő többsége ivóvi­zeinket szennyezi I Megyei tanácstag a környezetvédők közül Mindennapi helyzet állt elő: az irkutszki megyei tanácson megüresedett egy hely. Pótválasztást kellett kiírni. Korábban egy ilyen problémát csendben és békésen oldottak meg. A „felülről” ajánlott jelöltet általában egyhangúan megválasz­tották. Am ez alkalommal nem működött a szokásos forgató­­könyv. Az egyik irkutszki terület lakói, ahol a tudományos központ számos kutatóintézete tevékenykedik, alternatív je­lölést tettek: A. Buharovot, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata földkéregtani kutatóintézetének vezetőjét, a tudomány doktorát, az ismert geológust és V. Naumovot, a szibériai energetikai intézet tudományos fokozat nélküli munkatársát jelölték. Buharov programjának középpontjába a tudomány és termelés közötti kapcsolatok erősítését állí­totta, míg Naumov a tanácstagok tényleges hatalomgya­korlásának problémáira helyezte a hangsúlyt. A választást megelőző, meglehetősen heves kampányban döntő többség­gel Vlagyimir Naumov győzött. Naumovot a választók mint a nem formális ökológiai mozgalom résztvevőjét ismerték. Neki és társainak több mint 100 ezer aláírást sikerült gyűjteniük annak érdekében, hogy megakadályozzák egy olyan csővezeték építését, amelyen keresztül a bajkáli cellulózkombinát szennyvizét az Irkutszk folyóba kívánták vezetni. A tudósok által támogatott nem formális szervezet győzött. A tanácstaggá választott Naumov továbbra is kapcsolat­ban marad a nem formális mozgalommal. Közreműködésével szervezték meg az állampolgári kezdeményezések városi klubját. A peresztrojka elgondolását és a gyakorlati igényt támogató klub célja az irkutszki népfront mozgalom meg­szervezése. Naumov kezdeményezésére a tudósvárosban te­vékenykedik a választók klubja. Tagjai ellenőrzik kerületük tanácstagjának tevékenységét és segítenek neki. Naumov legutóbb tiltakozott az ellen, hogy a tudósvárosban felépít­senek egy biológiai takarmány-kiegészítő anyagot gyártó üzemet. Naumov érvei a következők: a gyár felépítését a ré­gi hagyományoknak megfelelően úgy határozták el, hogy nem hallgatták meg a szakembereket és a lakosságot, az ökológiai és egészségügyi szakértőket. Kétségek merültek fel az iránt is, hogy vajon a takarmánykiegészítő segítségé­vel előállított termékek ártalmatlanok-e? „Az emberek a pangás évei után felébredtek — mondja Naumov. — A társadalmi kezdeményezéseket szeretném ta­nácstagi szintre emelni. A város, a kerület lakóinak, az ál­taluk választott tanácstagoknak kell eldönteniük, hogy fel­épüljön-e területükön egy ilyen üzem, vagy sem.” Naumov tanácstagi jogainak felhasználásával folytatja a küzdelmet. Nem tudjuk, hogyan végződik a komplexum ügye. A fő­hatósági önkényt védelmezőknek azonban nem lesz köny­­nyű életük. 28

Next

/
Thumbnails
Contents