Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 6. szám

volt. Csak egy szoba-konyhás kulipintyó lesz a Berek szélén. Egy elfeledett magányos házikó.

Járkál fel s alá Ignác bákter. A vasút nem Hagyja cserben magukat... Csak mi hagyjuk cserben a vasutat, igaz? Parancsszóra, mert mi mást tehetnénk?

Előhúzza újra a zsebórát. Még öt perc. Most éri el a szemény a Berek felső peremét. Lassít, kanyarodik s újra felgyorsul. Még három perc, még kettő. Már cincog a sín; a vasúti ember füle érzékeny ezekre a halk neszekre. A cincogás halk zenébe vált át, a vasutasok tudják, hogy a vasnak is van zenéje. És a zenét végül elnyomja a rezgés, a vas megkeményü'lő hangja. És már ki is bukkan az erdőből a mozdony orra.

Pontosan érkezik, ezen a szárnyvonalon pontosan járnak a vonatok. Még a vicinálisok is. Ignác sohasem értette, miért van annyi késés az országban, annyi pontatlan indulás, késedelmes befutás, ördöngösség a menetrendet tartani? Nem, nem az. Csak oda kelj figyelni, együtt kell lélegezni, gondolkozni a vasúttal. A mozdony, a szemafor, a váltó azt teszi, amit az ember megtetet vele. Ennyi az egész.

Füstös, erőlködő kis masina a mozdony, prüszköl, fújtat. Ignác legszívesebben hozzá lépne, hogy megveregesse az oldalát. Mint egy fáradt, elcsigázott lovacska nyakát.

Oda lépne, ha engedné a méltósága. De az állomásfőnök nem lágyulhat el, mint valami érzékeny lelkületű lovasgazda. A hivatal az utolsó pillanatban is hivatal.

A mozdonyvezető kihajol a gépállásból. Fekete az arca, fekete a mezítelen felsőteste. Mozdonyvezető és fűtő egyszerűéiben. Valaha az ilyesmi elképzelhetetlen volt, mozdony fűtő nélkül ... A vicinálishoz élég egy ember, így rendelkeztek az igazgatóságon. Takarékosság . . . Ahány fűtővel kevesebb a mozdonyokon, annyival több íróasztal a főhivatalban.

Ignác hozzáüti a mutatóujját a vasutassapka sildjéhez.

— Hogy s mint kolléga?

— Megvagyunk, kolléga.

Ritka szavú ember Sonka Lajos, a mozdonyvezető. És többes száímot használ, mint mindig. A mozdonyvezető sohasem feledkezhet meg a gépéről.

— Mi már csak megleszünk — biccent Ignác.

— Mi már csak megmaradunk — toldja hozzá.

Sonka Lajos hirtelen belevág a levegőbe:

— Annyi a tinó, hogy mindenhez elég! A legnagyobb ostobasághoz is.

Több mondanivalója nincs.

Ignác elsétál a szerelvény végéhez. Lép tízet-tizenkettőt, máris odaér. Nincs már postakocsi, régóta nincs, a mozdonyhoz is csupán két kocsit kapcsoltak.

Bekukkant az ablakokon, üres mindenik kupé. Egy teremtett lélek nem ül a vonaton. Igaz, miért is ülne? Utazzon Döbörvárra s gyalogoljon onnan haza? Mert a buszokat nem indították él, hiába ígérte Kelenfi Béla.

Utas nincs, tudja ezt Sonka Lajos is. Lehúzza a gőzkart, a mozdony belefüttyent a nyári estébe.

Ignác sem késlekedhet, fölemeli az elszíneződött piros zászlót.

Egymásnak koccannak az ütközők, megrándul a szerelvény. Ha annak nevezhető ez a két kocsi. Meglódul a vicinális, s ahogy kikanyarodott a Berekből, bújna is vissza sietve, maga is szégyenkezve magamagán. Azon, hogy végtére így gúnyt űztek belőle.

Ignác tiszteleg, jobb keze a sapkája ellenzőjénél, baljában a lábszár mellé eresztve a zászló.

Szemével kíséri az utolsó vagont, a két távolodó rozsdás ütközőtárcsát, a porlepte hátsó jelzőlámpát.

(Folytatás a következő számban)

Hatékonyan dolgozik,

dinamikusan fejlődik a VIBESZ

A VIBESZ Vízgazdálkodási Egyesülés 1977-ben alakult, s mint önálló jogi személy 1979 óta működik. Alapító tagjai a Vízi- Vízgazdálkodási Társulatok és a Vízügyi Igazgatóságok voltak. Az egyesülés feladata elsősorban az volt, hogy tagjai részére a működésükhöz szükséges gépeket, berendezéseket, alkatrészeket és anyagokat külföldről és hazai forrásból beszerezze. Időközben a VIBESZ tevékenységi köre 1983-ban és 1989-ben lényegesen bővült.

Jelentős műszaki feljesztési tevékenység indult meg 1983-ban, amely jelenleg is tart, s amelynek célja olyan műszaki berendezések, gépek, munkaeszközök kifejlesztése és gyártása, amelyet a tagok többsége elvár és igényel. A fejlesztés finanszírozása közös pénzügyi alapból történik, amelyet a KVM és az FM is támogat. A fejlesztés keretében a VIBESZ hangolja össze és bonyolítja a közös tevékenységet, gondoskodik a létrehozott piaci termékek minél szélesebb körű terjesztéséről. Bővült a kereskedelmi tevékenység is elsősorban a beinduló új külföldi tulajdonú raktárak megjelenésével. Az egyesülés kereskedelmi forgalma 1983 és 1988 között csaknem négyszeresére nőtt, 260 millió forintról 1,5 milliárd forintra. Az egyesülés 1989-ben — a megváltozott piaci helyzethez alkalmazkodva — önálló külkereskedelmi kereskedelmi jogot szerzett, s ezt elsősorban az indokolta, hogy a

kereskedelmi forgalmon belül a nyugati import részaránya eléri a 65—70 százalékot. A saját jogon történő kereskedelem a rugalmasabb és dinamikusabb nyugati exportot is lehetővé teszi, amelynek értéke az idén várhatóan meghaladja a 250 millió forintot.

Az elmúlt években a VIBESZ — felismerve a megváltozott gazdasági helyzetet, a nyereséges működés érdekében — több vegyes vállalatot 'alapított hazai és külföldi partnerekkel együttműködve. Jelenleg két külföldi részvételű és két hazai társaság tagja. A VIBECO Kft — az ECONOMOS osztrák partnerrel — 50 százalékban a VIBESZ tulajdona. A bicskei telephelyű cég nyugati exportra gyárt hidraulika tömítéseket és speciális szerszámgépeleméket. A Metilészter Kft — két német és egy magyar céggel — 20 százalékban a VIBESZ tulajdona. A társaság keretében létesülő üzem növényolajipari termékeket gyárt majd, s alapanyagként a repceolajat használja fel. Az üzem építése 1991 tavaszán kezdődik és 20 hónap múlva már üzemel. Az említett tevékenységi kör bővülése egyben azt is jelentette, hogy szélesedett a VIBESZ tagvállalatainak köre. Jelenleg a tagok között találhatunk vízmű, csatornamű vállalatot, regionális vízmüvet, építő vállalatot és állami gazdaságot is.

Az önálló külkereskedelmi jog megszerzése, 1989 óta, elsősorban az export növekedett jelentősen. Az egyesülés nagy mennyiségben szállított külföldre földmunka és építőgép alkatrészeket, mint például szerkezeti elemeket, kotrógép kanalakat és más részegységeket. Ehhez a tevékenységhez az ipari hátteret egyrészt a tagvállalatok, másrészt a külső partnercégek biztosítják. Az import összetétele a tagvállalatok igényeinek megfelelően alakul. Igen széles a behozott áruféleségek köre. Földmunkagépek, építőgépek, földműfenntartó, speciális meliorációs gépek, víztechnológiai gépek és szennyvíztechnológiai berendezések — szivattyúk és szerelvények — és ezek alkatrészei egyaránt szerepelnek az importlistán. Az alkatrészforgalom nagy része a konszignációs raktáron keresztül bonyolódik. A behozott gépek folyamatos üzeméhez a szükséges alkatrészellátást és szervizét a VIBESZ szervezi, mint ahogy a tagvállalatok termékeinek hazai értékesítését is. A belkereskedelmi forgalom keretében történik a hazai gyártású berendezések és különféle alkatrészek értékesítése is. Hogy mindez zökkenőmentes legyen, saját raktárteleppel és raktárakkal is rendelkezik a VIBESZ, ahol a legfontosabb alkatrészeket készletezik és raktárról értékesítik. Az egyesülés legfőbb törekvése, hogy a tagvállalatok és más partnerei részére komplett, gazdaságos kereskedelmi és egyéb szolgáltatást nyújtson.

A VIBESZ szinte a megalakulás óta elsőrendű feladatának tekintette a kor-24