Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
zetben, mert egyrészt alacsony volt a Duna, másrészt kiesett ez az említett mennyiség. Ennek ellenére elmondhatom, hogy a fővárosban a vízellátás kielégítő volt, sőt a helyzethez képest jó. Vízhiányok csak időszakosan léptek fel, korlátozást nem kellett bevezetni, még locsolás! tilalmat sem. — Nem is merült fel, hogy korlátozást rendelnek el? — Két alkalommal jeleztük a Fővárosi Tanácsnak, hogy esetleg életbe kell léptetni a korlátozást. Ha a Duna vízállása 100 centiméter alá csökkent volna, akkor elsőfokú korlátozást kérünk. Ez annyit jelentett, hogy az ipari üzemek vízigényét 25%-kal csökkentettük volna. Tudni kell, hogy a napi 1 millió köbméteres fogyasztásból 60 százalék lakossági, 30 százalék ipari és 10 százalék közintézményi. A nagy ipari üzemeknek levelet írtunk, s kértük: lehetőleg takarékoskodjanak a vízzel. Közben fokozatosan nőtt a Duna vízszintje, kis lehűlés is bekövetkezett, s így nem kellett a vízfogyasztást korlátozni. — A korábbi években voltak úgynevezett neuralgikus pontjai a főváros vízellátásának. Ma is beszélhetünk ezekről? — A Fővárosi Vízművek 18 agglomerációs települést lát el vízzel, ám vizet adunk Vácnak, napi 25 ezer köbmétert, Érdnek napi 10 ezret és Dunakeszinek 5 ezer köbmétert. Korábban a XVII. kerület egyes részei, Budafok, az úgynevezett ll/a. kerület Pesthidegkút volt nehéz helyzetben. Először a XVII. kerületet láttuk el csőhálózattal és egy szivattyúteleppel. Itt már nincs gond. Három évvel ezelőtt Budafokon a Gyár utcában átadtunk egy nagy teljesítményű gépházat egy csőhálózattal, s így Budafokot is tehermentesíteni tudtuk. Az idén Pesthidegkút egy 3000 köbméteres víztározó medencét kapott, s így ellátott lett, nincs vízellátási gondja. Előfordulhat természetesen, hogy vannak időszaki vízlezárások, ám elmondhatom, hogy Budapesten nincs olyan hely, ahol mennyiségi szempontból vízellátási gondok lennének. — A minőségről mit mondhatunk? Az európai fővárosok közül a budapesti víz az egyik legjobb minőségű! El kell azonban mondani, hogy az alacsony vízállás gondot okozott. A kutak erősen megszívódtak, s ez okozta, hogy nagyon finom szemcséjű hordalék, homok került a vezetékbe. így aztán egypár helyen a városban megjelent a homoküledék, elsősorban a Hímző utca környékén, a XXI. és a IV. kerület néhány utcájában. Számítógépekkel vizsgáljuk, hogy milyen hydrológiai viszonyok okozzák, hogy ezeken a helyeken találtak homokot, másutt viszont nem. El kell mondanom, hogy általában a vas-mangánnal vannak vízminőségi gondjaink. A vas-mangánosodás jellemző a főváros vízellátó rendszerére. Csőtörés után időnként elnézést is kell kérnünk a lakóktól, amikor a lezárás után egy-egy szakaszt újból megnyitunk. Ekkor feltűnő fekete iszapszerű anyag van a vízben, ami az egészségre ártalmatlan ugyan, de gusztustalan és ilyenkor jönnek a panaszok. Az utóbbi tíz évben a Szentendrei-szigeten a kutakban megjelent a vas-mangán. Ennek is megvan az oka. Tíz évvel ezelőtt fejeződtek be a szentendrei Duna-részen a kotársok, amikor a házgyárakhoz nagy mennyiségű kavicsot kotortak ki. És ennek most tíz év múlva látjuk kárát. A kotrással 50 centivel lejjebb ment a Duna szintje, így a kutak szűrése megváltozott, ennek isszuk a levét. A nagymarosi vízlépcső ügyében is mindig megkérdeztek minket, milyen lesz a hatása, pozitív, vagy negatív. Mindig azt mondtuk: feltehetően negatív, de ezt most így kijelenteni nem lehet, mert tíz év múlva jelentkezik a változás. A Csepel-szigeten például eleve olyan a talaj, a Duna rétegződése, amelyben a vas-mangán megvan. Várhatóan a következő évtizedben a Csepel-szigeten és a Szentendreiszigeten is vízkezelő művet kell építeni. — Kétmillió ember vízellátása nem kis feladat. A Fővárosi Vízművek dolgozói nemcsak aszály idején, hanem az év szinte minden napján felelősségteljes munkát végeznek. Jó csapat dolgozhat együtt. — Háromezren vagyunk. Ebből ezren a vízellátási főmérnökségen dolgoznak, a vízbeszerzéssel, szivattyútelepek működésével, a víztározók üzemeltetésével foglalkoznak. Egy másik ezer fős gárda az építési munkákon dolgozik. Őket gyakran látják a főváros lakói, amikor csőhálózatot javítanak, építenek, csőtöréseket szüntetnek meg. És ezer ember foglalkozik tervezéssel, fejlesztéssel, számítástechnikával, számvitellel. Mit mondjak? Nem akarok dicsekedni, de úgy érzem, jó gárda van együtt, jó szakemberek jöttek össze az elmúlt 20—25 év alatt a Fővárosi Vízműveknél. Jómagam nyolc éve vagyok igazgató, de elődöm, Hajdú György két évtizeden át volt igazgatója a vízműveknek. Ezt a jó magot ő alakította ki. Bátran mondhatom, hogy műszaki gárdánk jobb az országos átlagnál. Kialakítottunk egy diszpécserközpontot, amely olyan számítástechnikai rendszerrel dolgozik, hogy állandóan nyomon lehet követni a fővárosban a vízellátás helyzetét. — Milyenek a nemzetközi kapcsolataik? S ha már erről beszélünk, van-e összehasonlító adatuk más városok vízfogyasztásával? — Jelentős nemzetközi kapcsolatot építettünk ki. Két éve példáiul mi rendeztük a közép-európai fővárosok vízmű vezetőinek találkozóját, ahol megtárgyaltuk a vízzel kapcsolatos kérdéseket. Kiderült, csaknem mindenütt azonosak a gondok. Egy hónappal ezelőtt járt nálunk a bécsi vízművek igazgatója. Nemsokára Becsben lesz egy vezetői tanácskozás, ahol Prága, Varsó, Moszkva, Belgrád, München, feltehetően Szófia és Bukarest és több osztrák város vízellátási vezetője is jelen lesz. A vízminőségről, a gazdálkodásról lesz szó. Nagyon fontosak ezek a kölcsönös információk. Hogy hol tartunk mi? Sajnos, az egy főre eső úgynevezett fajlagos vízfogyasztás nálunk még mindig magas. Naponta egy ember 300 liter vizet használ el. Béos 180—220 liternél tart és nagyon sok német város lakói — mint például Frankfurt, München, Stuttgart — 200—240 litert fogyasztanak. Az okokat vizsgáljuk. Biztos, hogy több összetevője van a túlfogyasztásnak. A mennyiség mindenképpen a kulturált fogyasztással van kapcsolatban, ám legalább ilyen fontos a lakossági magatartás mellett a víztakarékos technológiák, szerelvények ipari hátterének megteremtése. Mikor megkérdezik tőlünk, hogy mennyi a vízveszteség Budapesten — mi ezt úgy hívjuk az értékesítési különbség, vagyis a termelt és az értékesített mennyiség közötti különbség — akkor azt válaszoljuk: 13—14 százalék. Ez nagy mennyiség! Egy vidéki kisvárosnak, vagy nagyközségnek az ivóvízigényét jelenti. De itt a fővárosban, ahol 4500 kilométeres csőhálózat, 180 ezer vízmérőegység, 850 ezer lakás van, a veszteség nagyrészt a víz elcsöpögése miatt keletkezik. Visszatérve a nemzetközi kapcsolatokhoz: a közelmúltban volt Tokióban a Vízivárosok konferenciája, ahol az egyik szekció vezetői tisztét munkatársam látta el. Mindenképpen nagy szakmai elismerés, hogy 1993-ban itt Budapesten lesz a Nemzetközi Vízellátási Szövetség kongresszusa. — Megkérdezném: hogyan vélekedik a vízügy újbóli átszervezéséről? — Remélem, hogy az átszervezéssel, amelynek során a vízügy átkerült a közlekedési és hírközlési tárcához, az építés pedig az ipari tárcához, megoldódik a kérdés. Az tudniillik, ami minket évek óta bántott, hogy a víz-, csatorna- és fürdővállalatokat egy kalap alá vették a nagymarosi beruházással és lassan már a vízügyi ágazat mindenfajta tevékenysége a bős—nagymarosi vízlépcsővel volt egyenlő. Ez pedig mondanom sem kell, óriási tévedés — fejezte be a beszélgetést Cséry Pál, a Fővárosi Vízművek igazgatója. Szokács László 16
