Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
rendű feladatunk a vízügyi hagyományok ápolása, emlékeink megőrzése, benne elődeink emlékének ápolása is, s felhasználása a mai szakmai társadalom tudatformálásában, nemzeti önismeretünk fejlesztésében. Ugyanakkor — mint azt az elmúlt közgyűlés határozata nyomatékosan hangsúlyozza — javítani kell a társasági munka publicitását, tudományosan és szakmailag is alátámasztott tájékoztató és propaganda tevékenységünkkel, hogy a 'közvélemény reális tájékoztatást kapjon a vízügyi munkáról, annak társadalmi és gazdasági jelentőségéről, súlyáról, valóságos hatásairól. Folytatni és színvonalában emelni kell a Társaságunkban hagyományos, bár az utóbbi években kissé háttérbe szorult tudományos műhelymunkát, amelyhez biztosítani kell a feltételeket. Lehetőség szerint minél tovább, de legalább a jelenlegi szinten kell tartanunk az alaptevékenységünk zavartalan vitelét befolyásoló, sőt annak lehetőségét megteremtő szerződéses munkavállalási gyakorlatunkat, a szabályozott keretek pontos betartása mellett. Végleges megoldást kell találni a ma már európai színvonalú Hidrológiai Közlöny, de a minden tagunkhoz eljutó Hidrológiai Tájékoztató folyamatosságához is, megvizsgálva ennek feltételeit és határozott lépéseket téve a valódi megoldáshoz. A közgyűlés körülbelül a fentiekben határozta meg feladatainkat, s a továbbiakban nézzük meg, hogy ennek menynyiben tudtunk eleget tenni. 2. A tartalmi munkáról Társaságunk Intéző Bizottsága már az elmúlt év áprilisában megtárgyalta a tájékoztató és propagandatevékenységünkkel összefüggő problémákat és határozatot hozott Sajtó- és Propaganda Bizottság alakításáról. Ez a bizottság már tavaly április végén megkezdte munkáját, és körlevelet intézett szervezeti egységeinkhez abból a célból, hogy koncepciós javaslatot készíthessen e terület általános felmérésére és stratégiánk kidolgozására. Ezek a javaslatok elkészültek és Intéző Bizottságunk konkrét intézkedéseket tett ezek tételes megvalósítására és sajtótevékenységünk alapvető módosítására. Sajnálatos módon várakozásaink több okból nem teljesültek. Ennek egyik oka a részvétlenség volt; úgy látszik, szervezeti egységeink vezetőségei még mindig nem mérték fel ennek alapvető fontosságát, különösen a mai, illetve az újjáalakuló társadalmi viszonyok között. A másik ok az lehet, hogy hozzáértő tagjaink az utóbbi időben nem szívesen vállalkoznak írásra, illetve nincs meg a megfelelő gyakorlat olyan népszerű, tudományos cikkek elkészítéséhez, melyek a nagyobb tömegek érdeklődését is fölkelthetnék, ugyanakkor a laikus olvasó is megértse a közölni kívántakat. Mindenesetre az volt a véleményünk, hogy az ügyet nem tartjuk befejezettnek, és további próbálkozásokat teszünk, amelyeknek bizonyos első jelei ma már megvannak, ahhoz azonban, hogy e területen „áttörést" hajtsunk végre, az is kell, hogy a sajtó ne tanúsítson diszkriminatív magatartást a vízgazdálkodás kérdéseinek valódi, igazi, érdemének megfelelő felvetése és közlése iránt. A környezetvédelmi kérdések hangsúlyozott előtérbe kerülésével Társaságunk már hosszú évek óta igyekszik a megfelelő szinten foglalkozni ezzel az óriási területtel abból az alapvető koncepcióból kiindulva, hogy a környezetvédelem, illetve a környezetgazdálkodás nem választható el az egyes szakmai területektől, a környezetvédelmi szemléletet természetszerűen kell a szakágazati munkában érvényesíteni. Azt, hogy milyen súllyal foglalkoztunk környezetvédelemmel, nem szükséges különösebben bizonyítani, hisz aki áttekinti rendezvényeinket, annak számára nyilvánvaló, hogy a témakör kiemelten szerepel programjainkban, sőt, nagyon helyesen, többnyire nem elválasztva az egyes szakterületektől, hanem azokkal szoros összefüggésben. Ez az elmúlt évek hosszú sorára érvényes, de ha pl. a beszámolási időszak iiyen vonatkozású rendezvényeit áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy az ország legkülönbözőbb régióiban számos rendezvényünk — előadóüléstől a többnapos ankétig — témája -volt a környezetvédelem. (Budapest, Miskolc, Székesfehérvár, Leninváros, Encs, Salgótarján, Vác, Baja, Nyíregyháza, Kaposvár stb.) Itt emelem ki, mint az egyik leghatásosabb és legeredményesebb rendezvényünket, az Aszód—Galgamácsai Veszélyeshulladék-lerakó teleppel foglalkozó, 1989-ben lezajlott kétnapos ankétunkat, illetve a bajai Vízgazdálkodási Nyári Egyetemet, melynek a témája a környezetvédelem időszerű kérdései voltak, vagy a VII. Aggteleki Ifjúsági Környezetvédelmi Szemináriumot, mely rendezvények országos jelentőségűek voltak e témakörben. De itt lehetne fölemlíteni a Dunaújvárosi Műszaki Napokat is például, amelynek egyik témaköre ugyancsak a környezetvédelem volt, és a Dunaújvárosi Körzeti Csoport — mely egyébként -most kéri területi szervezetté való átalakulását, illetve nyilvánítását — igen aktív szerepet játszott Dunaújváros és környéke természet- és környezetvédelmi helyzetének, valamint a papírgyár környezetvédelmi tevékenységének nagy nyilvánosság előtt történő megtárgyalásában. Környezetvédelmi Bizottságunk az elmúlt években egyre aktívabb -tevékenységet folytat, üléseire mindig valóban időszerű kérdéseket tűz (pl. Magyarország -vizeinek minőségi állapota, a Kiskörei Tározó és környezetének környezetgazdálkodási problémái, stb.). Munkájával elégedettek lehetünk, s ez reményt ad arra, hogy a vonatkozó témakörben folyamatosan növekvő feladatoknak és igényeknek meg tud felelni. Mindezekkel együtt, vagy ezek mellett is mégis egy -mulasztásról kell említést tennem, amelynek a pótlása már az új vezetőség feladata lesz és ez a Környezetvédelmi Egyesülettel való kapcsolatfelvétel, mely minden bizonnyal gazdagítani és szélesíteni fogja Társaságunk környezetvédelmi tevékenységét is, de annak társadalmi jelentőségét, hatékonyságát is. A hagyományok, emlékeink és elődeink emlékének ápolása soha sem volt elhanyagolt kérdés Társaságunk életében. Ma azonban — hasonlóan az egész társadalomban lezajló folyamatokhoz — a szakmai múlt ápolása, felidézése, az egész kérdéskör új szempontok alapján történő -átértékelése van folyamatban, s ez valóban összefügg mind nemzeti, mind szakmai identitástudatunk megalapozásával, fejlesztésével. Számomra is meglepő volt, hogy áttekintve ebből a szempontból elmúlt néhány -éves tevékenységünket, azt kellett tapasztalnom, hogy szerte az országban több mint tíz olyan rendezvényünk volt, amely ide sorolható: Varga Lajos-emlékülés, Herrich Károly, Pietro Paleocapa (Tisza-szabályozás), Bodolni Károly, Kovács György, Oroszlány István, Korbély József (Debrecen—Budapest), Kienitz Vilmos, Dégen Imre-emlékülés, illetve Szegeden Vízgazdálkodás és Környezetvédelem cím alatt, a szegedi árvízkatasztrófa 110. évfordulójáról emlékeztek meg. Úgy gondolom, hogy ezt a helyes folyamatot továbbra is erősíteni kell, és ez teljesen egybehangzik a Vízügyi Történeti Bizottság szándékaival is, amelynek az elnöke az elmúlt évben számolt be az Intéző Bizottságnak a Bizottság tevékenységéről, jövőbeli szándékairól, amely anyag a Hidrológiai Tájékoztató 1989. októberi -számában is napvilágot látott, és amiből nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a szándékok teljes egészében egyeznek tagságunk szándékaival és kívánságaival. Értékelve a Társaság szakmai munkáját el kell mondani, hogy az elmúlt időszakban lényegében nem volt olyan témakör, amellyel szakterületét érintően a Társaság ne foglalkozott volna. Szervezeti egységeink a legváltozatosabb programokat igyekeznek kialakítani és ezek a programok benyomásom szerint egyre látogatottabbak, ami azt igazolja, hogy a jó témaválasztás és az a szervezési elv, -hogy egy-egy rendezvény keretében több előadásra kerül sor, -melyek a szóbanforgó témakört több oldalról világítják meg, esetleg változatos témakörök szerepelnek egymás után, vonzók tudnak lenni tagságunk számára. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de pl. a bányavíz, karsztvíz, hévíz, fürdőügy témakörben az elmúlt egy-két évben tíznél több rendezvényünk volt az ország legkülönbözőbb helyein. Azért említem ezt a témát, mert ezzel a területtel szándékaink szerint kiemelten kell foglalkoznunk. Nemcsak azért, mert ezek egy része a vízgazdálkodásunk egyik neuralgikus pontja, hanem azért is, mert az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy 1991-ben ismét Magyarországon rendezhetjük a balneotechnikusok nemzetközi kongresszusát (SITH) és mert a gyógyvíz, fürdőügy eddig eléggé mostohán kezelt és elhanyagolt területe s a jövőben az új körülmények között sokkal nagyobb jelentőségre fog szert tenni, elsősorban idegenforgalmi szempontból, hasonlóan a háborút megelőző időszakhoz. Sok érdeklődőt vonzanak regionális vagy helyi jelentőségű nagyobb rendezvényeink. Például: részvételünk a helyi műszaki napok rendezvénysorozataiban; sok érdeklődő vett részt a Hidrológiai Szakosztály és a Békés Megyei Területi Szervezet kétnapos ankétján, a Maros hordalékkúp, mint vízbázis felhasználásának tárgyában; az a Szekszárdon rendezett egész napos ankét is népes volt, 3
