Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
Д Magyar Hidrológiai Társaság tisztújító közgyűlésé 1990. október 16-án tartotta tisztújító közgyűlését a MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG, melyen a tisztségviselők megválasztása mellett értékelték az elmúlt időszak munkáját és rövid öszszefoglalást adtak a társadalmi munka továbbfejlesztésére. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Göncz Árpád köztársasági elnök és Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is. Az általuk elmondottakat az alábbiakban közöljük: Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözlő beszéde: Kedves Barátaim! Sőt, engedjék meg, hogy azt mondjam: kedves Kollégák! Nem tudom, hogy joggal használom-e ezt a kifejezést, de az életemből hét éven át talajvédelemmel foglalkoztam, ami módot adott rá, hogy a komplex vízgazdálkodás kérdéseivel — nem olyan szinten mint önök, de — megismerkedtem. Ez mindenesetre elég volt ahhoz, hogy ma ne azzal a gondolattal jöjjek el, hogy itt protokolláris kötelezettségnek teszek eleget, pusztán csak azért, mert az ország három legrégebbi szakmai testületének egyikét kell üdvözölnöm itt. Mindenekelőtt az vezetett, és azért örültem, hogy ide jöhettem, mert szeretnék a nyilvánosság előtt igazságot szolgáltatni egy olyan szakmának, amelyet egy politikai tévedés miatt bűnbaknak tekintenek és a vádlottak padjára ültettek. Kollektiven a vádlottak padjára ültettek, elfeledkezvén arról, hogy minden beavatkozás — vízügyi beavatkozás — eleve megbontja az ökológiai egyensúlyt, amely amúgy is dinamikus ökológiai egyensúly. A Tisza-szabályozáskor is megváltozott Magyarország ökológiai egyensúlya; a korábbihoz képest új egyensúly jött létre. A szabályozás nélkül, még ha nem is volna egymillió katasztrális hold szikesünk, nem tudnánk megtermelni a gabonánkat. Közismert, hogy ez a beavatkozás azt a személyt, Vásárhelyi Pált, akinek a részéről ez történelmi tett volt, a halálba kergette. A szakma jelenlévő képviselőinek nincsenek illúzióik abban, hogy aki a fennálló természeti egyensúlyba beavatkozik, az ki van téve a kritikának és ki van téve a támadásoknak. Borzasztó veszélyesnek érzem azonban azt a morális felelősségrevonást, amely a politikusok helyett egy szakmát ért, mert ez pontosan azzal a veszéllyel jár, hogy megbontja a szakma morális egyensúlyát. Aligha lehet elvárni azt a katonai fegyelmet egy szervezettől, mint amilyen az árvízvédelemnél szükséges, ha általában bűnösnek tartják a vízimérnököt azért, amit csinál. Ideje volna, ha tudomásul venné az ország közvéleménye, hogy a vízimérnök és a vizes szakma nem bűnözőkből és nem maffiából áll. Én nem kívánok senkit védeni, aki ezért, vagy azért támogatott egy politikai döntést, de meg akarom védeni azokat a mérnököket, A közgyűlés elnöksége A közgyűlés résztvevői akik legjobb szakmai tudásuk szerint, a legjobb műszaki felkészültséggel — és ez a műszaki felkészültség nemcsak európai, hanem világszintű, mert a magyar vizes szakma világszintű — próbáltak létrehozni egy létesítményt, amelynek a műszaki paramétereivel szemben aligha lehet bármiféle támadást intézni. Más kérdés, hogy egy húsz évvel ezelőtt készült terv nem vehetett figyelembe olyan ökológiai szempontokat, amelyeket azóta ismertünk meg. Vásárhelyi Pál és az utána következők sem tudták, amikor az öntözőrendszert tervezték, hogy a csurgalékvizet nem lehet visszatáplálni a tápcsatornába. Most már tudjuk, és megtanultuk a magunk kárán, hogy a természet a maga dinamikus egyensúlyát valami módon fenntartja. Ezzel számolnunk kell. Én nagyon szeretném, ha mindez az egész ország színe előtt hangzanék el, mert most már talán három-négy évre visszamenőleg ez a szakma mást, mint elítélést nem kapott. Ez a szakma pedig minden tiszteletet
