Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 5. szám
Ágazati lapjainkból Rendkívüli szennyezések Az utóbbi időben megszaporodtak a rendkívüli környezetszennyezések a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén is. Erről nyilatkozott dr. Kató Ernő, az Igazgatóság illetékes osztályvezetője. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhető a rendkívüli környezetszennyezések rohamos növekedése, többek között a következő tájékoztatást adta: — A nagy átalakulások időszakát éljük. Az átmenet kezdetén sajnos azt tapasztaljuk, hogy lazult a gazdálkodó szervezetek, és az állampolgárok fegyelme. Egyesek azt hiszik, hogy a változások miatt a helyi hatóságok nem figyelnek annyira, és az elkövetők büntetlenül megúszhatják a környezetkárosítást. Mindannyiunk kötelessége az átmeneti időszakban is biztosítani a környezet védett elemeinek megóvását, és nagy hangsúlyt kell helyeznünk mind a prevencióra, mind az okozott károk elhárítására. Itt meg kell említenem, hogy az állampolgárok, a különböző pártok és társadalmi szervezetek környezetvédelmi aktivistái is sokat segítenek, segíthetnek a hatósági munka eredményesebbé tételében. — Gondolom, a szennyezések gyakoriságát a gazdasági helyzet is növeli. — Igen. A legtöbb vállalat és mezőgazdasági üzem megromlott gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy önállóan megoldja környezetvédelmi problémáit. További ok lehet egy-egy elhibázott település- és iparfejlesztési koncepció. A korábbi döntési mechanizmusokban a környezetvédelmi érdekek bizonyos esetekben csak sokadrangú szempontként szerepelhettek. Az új vállalkozási formák környezetvédelmi feltételrendszere sem kellően szabályozott. A külföldi tőke megjelenése sem minden esetben szerencsés környezetvédelmi szempontból. Behozzák az anyagot és a technológiát — ami esetleg náluk már elavult — majd elviszik a profit és a késztermék egy részét. Gond akkor merül fel, amikor ittmaradnak a szennyezőanyagok, a hulladékok, A tulajdonviszonyok, a kezelői, a használói jogok rendezetlensége okoz gondot, például a holtágak hasznosításánál. Az egyébként jogos helyi hasznosítási érdekek egyre inkább dominálnak. A manapság „komplex”-nek nevezett hasznosítási mód azonban feltételez egy kompromisszumok árán létrehozott, többcélú hasznosítási formát úgy, hogy az ökológiai egyensúly felbomlása ne következzék be. Növeli a szennyezéseket az is, hogy a (tisztított) szennyvizeknek általában csak az élővízi befogadó az elfogadott. Például a talajba történő elhelyezés, hasznosítás nem terjedt el, pedig megfelelő előkezelés után, ahol a feltételek adottak, szabályozott és ellenőrzött körülmények között — más befogadó hiányában — ez lehet az ideális megoldás. Az utóbbi évek extrém meteorológiai, hidrológiai körülményei is hozzájárulnak a környezetet ért károkhoz. Az alacsony vízszintek, a melegebb vízterek, a gazdag tápanyagellátás együttesen az eutrofizációs folyamat felgyorsulásához vezetnek. KOZEP-TISZA 1990. 8. szám Iszapkezelési és -elhelyezési szimpózium A Pollack Mihály Műszaki Főiskola települési és vízgazdálkodási tanszéke, a Budapesti Műszaki Egyetem vízellátási és csatornázási tanszéke, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vízgazdálkodási és meliorációs tanszéke szervezésében a közelmúltban Baján zajlott le az a szimpózium, melynek résztvevői megpróbálták összefoglalni azokat a kérdéseket, melyek a szennyvíziszap kezelésével és elhelyezésével kapcsolatban napjainkban felmerülnek. A szimpózium célja volt az is, hogy a téma általános tárgyalása mellett képet adjon konkrét eredményekről, számos belföldi és jó néhány külföldi megoldás ismertetésével, ugyanakkor szakmai fórumot biztosítson a meglévő és a várható, iszappal összefüggő problémák megoldásához. A sűrű programban szerepelt egy kiadós tanulmányút, amelyen a résztvevők láthatták a speciális ipari szennyvíz kezelésén kívül a biogilisztás iszapfeldolgozást, iszapinjektálást és a mélybarázdás szennyvíz- és iszapelhelyezést is. A szimpózium előadásai május 8—9-én hangzottak el. A nagyobb összefoglaló jellegű munkák ismertetése után szekcióülések következtek. A több mint húsz előadás, tanulmány a szennyvíztisztítás és iszapkezelés kapcsolatával, az iszapelhelyezés feltételeivel, az iszaphasznosítás lehetőségeivel foglalkozott. Sorra kerültek egy-egy eljárás megvalósításának tapasztalatai, egy-egy közigazgatási egység (vagy iparág) iszapelhelyezésének tervezési, üzemeltetési, gazdaságossági problémái is. Az előadásokhoz többnyire szemléltetés kapcsolódott: diaképek, vetített ábrák, videofilm. Május 10-én került sor a szakmai tanulmányútra, melynek első állomása Küngös volt. Itt kommunális szennyvíziszap biogilisztás feldolgozását valósítják meg. A közel két hektáros telepen a beérkező iszapot előkészítik (szalma bekeverés, érlelés, pH-ellenőrzés), majd a nedvességtartalom és hőmérséklet rendszeres ellenőrzése mellett a több milliós gilisztaállomány elvégzi az iszap átalakítását. A kész giiisztahumuszt ferde, egymásba épített forgóhengereken rostálják. A humuszt elszállításig fóliazsákokban tárolják, a rostán maradó nagy darabos anyag gilisztákkal együtt visszakerül a technológiai folyamatba. A telep beruházási költsége 25 millió forint volt, éves termelése 1989- ben 60 tonna biohumusz. A Balatonfűzfői Nitrokémiai Vállalat szennyvízkezelése a gyár nagyságából és a víz nagymértékű vegyi szennyezettségéből adódóan bonyolult feladat. A résztvevők a szokásos szennyvízkezelési eljárásokat láthatták nagy műtárgyakkal és komoly energiabefektetéssel megvalósítva. A keletkező iszap egy részét szalagszűrőn történő préselést követően elégetik, másik részét tárolják. A tanulmányút utolsó állomásaként a résztvevők megtekintették Nagykanizsán a mélybarázdás iszapelhelyezést és az iszapinjektálást. A város határában lévő mezőgazdasági terület talajminősége lehetővé teszi, hogy a szippantott szennyvizet vagy iszapot mélybarázdákba helyezzék el, ahol az természetes úton beszikkad. Adott szennyvízterhelés után a terület visszakerül mezőgazdasági művelésre. Az alkalmazott eljárás egyszerű, bár a szállítási költségek megdrágíthatják. A másik megtekintett megoldás az iszapinjektálás volt, amelynél a szennyvíztisztítás során kapott iszapot a fóliával szigetelt szabadtéri tárolókból erre a célra kifejlesztett célgéppel talajba juttatják. A bemutatott iszapinjektáló berendezés a „MEFI” tervei alapján készült (az alapgép egy Rába 250-es mezőgazdasági vontató, a felépítmény 13 köbméteres tartályból és megfelelő szivattyúkból, illetve vezérlő hidraulikából áll). Az iszapot négy injektáló kés juttatja a talajba, maximum 60 cm mélyen. A gép nagy teljesítményű, percek alatt elvégzi a feltöltés és az injektálás műveletét, a ciklusidőt és az elhelyezés költségét a földterületre történő kijuttatás növeli. A szimpózium nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat többek között megállapítja, hogy Magyarországon az elmúlt néhány évtizedben aránytalanul keveset fordítottak a szennyvíztisztítás fejlesztésére. Környezetünk védelmében jelentős beruházások szükségesek a csatornázás, szennyvíztisztítás, iszapelhelyezés területén már a közeli jövőben. (Ui. a friss iszap rothadóképes, fertőző, bűzös anyag, de kezelés után a talaj tápanyag-visszapótlásának jelentős tényezője lehet.) A megfelelő minőségű iszapokat elővizsgálatok és folyamatos ellenőrzés mellett legkézenfekvőbb mezőgazdasági területen elhelyezni, folyékony vagy komposztált állapotban. Törekedni kell a káros szennyezőanyagok szennyvízbe kerülésének megakadályozására, mert ezek az iszapban feldúsulva az elhelyezhetőséget megnehezítik, megdrágítják. IVÚViZ 1990. augusztus
